Hasznos Mulatságok, 1838. 2. félév (1-52. szám)
1838-10-27 / 34. szám
Pest. HASZNOS ^ oa:haV.MraATSA«OK.““rBs A9 férfiú *) Igen sok ismereteset lehet a’ férfiúról mondani, általában mint állatról, mint emberről, mint polgáriul , és azon lényrül, melly a’ nőknek ellenébe van téve. Én e’ végetlenség tengerébe rendszeresen nem bocsátkozom, hanem csak részletesen szólandok róla, egy képet törekedve föl állítani a’ férfiúról a’ szó kimerített értelmében, miilyennek én őt képzelem tökélye magas fokára emelkedetten. Az egésznél pedig iparkodom , minél kevesebbé ismert kapcsolatban mutatni elő a’ férfiú tulajdonságait. Hogy a’ férfiú az állatok sorába tartozik, nem lesz az ki tagadja; mert a’ férfiú az állatok bélyegeit az utolsótól az elsőig bírja 's többet azoknál nem bir. Hogy ő szellemével osztálysorsosit meghaladja, az ő szerencséje — legalább véleményünk szerint, kik az észt szerencsének tartjuk —, és ez viszont nem tagadható tulajdonsága. — Minden állatban van némi önérzés ereje, mellynél fogva tudni látszik hogy a’ többi lényektől el van szigetelve; ezen érzés öntudássá fejtik ki utóbb , világtudássá az emberben. Minden állat, a' föld mostani erejénél fogva, tulajdon fajabeli szülők által nemzetik, az ember is; mindnyája gyomra által készíti a' tápláló nedvet, úgy az ember is; mindnyája a’ vérbe fölvett tápnedv által tápláltatik 's mindnyájának véres éghatás által úyitatik ’s élénkittetik meg, úgy az emberé is; minden állat, miután az egyetemi világ ellen egyéni harczát bizonyos ideig folytatta, attal meggyőzetik s visszatérni kénytelen az anya természet közelébe, hogy ismét új egyesületekhez használtassék, úgy az ember,— tehát a’ férfiú is. De a’ férfiú nem csak állat, hanem azon fölül ember is. Mint embert őt két keze bélyegzi két lába ellenében ’s fönálló testalkata, arra jelelve ki a* természettől , hogy egyedül ő visgálja teljes szabadon a’ * A’nőrül más alkalommal szándékunk szólam.