Hasznos Mulatságok, 1839. 1. félév (1-52. szám)
1839-01-26 / 8. szám
Pest, 1839. Szombat Január 26-án. Mutatvány Bulwer’ „Pompeji végnapjai“ czimű regényéből. Glaucus’ közelebbi megismertetése. — Pompeji’ házainak leirása. — Egy classicai ebéd. Az ég Glaucust egyet kivéve, minden ajándékával megáldás adott neki szépséget, egészséget, gazdagságot, lángészt, dicsőséges származást, bátor szivet ’s költői lelkességet, de megtagadd tőle a’ szabadság’örökségét. Athene szülöttje, Roma’ alattvalója volt ő. Gazdag örökségét már korán átvévén , az ifjuságban olly igen található utazási kedvnek adá magát át, ’s a’ császári udvar részegítő gyönyörei közt ürité ki a’ bűvös italu pohárt. Ő egy dicsvágy nélküli Alcibiades vala; képzelettel, gazdagsággal, ifjúsággal ’s tehetségekkel felruházott férfi, ki megfosztaték a’ dicsőség jövendőjétől. Az ő háza Rómában a’ korhelyek tanyája,’ de egyszersmind a’ művészek gyalpontja vala , ’s Görögország képfaragói gyönyörrel telve ékesíték ki műveikkel egy athenei pitvarát’s , karzatüléseit. Magánylakása Pompejiben — most már a’ színek róla lekoptak, falai festésekül megfosztvák! főszépsége az ék ’s kellem tökéletes kiképzése eltűnt, de midőn újra világot látott, mi csodálást ébresztenek azon gonddal szerkezeti ’s kiékesített szépségei, festései ’s mozaikja. Költészet ’s dráma iránt szenvedélylyel viseltetvén, melylyek Glaucusban ősei dicsőségét ’s lelkességét visszaidézék, nyári lakát Pompejiben Aeschilus és Homér’ ábrázolatival ékesíteté ki. ’S a’ régiség búvárai, ízlést tettnek, művészet jótevőjét művésznek ítélvén, még mindig (habár a’ hiba fölfedeztetett) eredeti szokás szerint az athenei Glaucus’ felásatott házát, a’ drámai költő’ házának nevezik. Mielőtt háza körülményes leírásához fognék, szükséges az olvasót Pompeji házaival általányosan megismertetni, melly mint kitűnni fog, nagyon hasonlít Vitruvius tervéhez, különböző azonban attól részletében . Ízlése és tárgyai különözségében , mellybe az emberek olly igen hajlandók esni ’s melly a’ búvárokat sok rejtvény feloldására kényszerűté. Leirása tehát, a’ lehetőségig tiszta ’s pedantság nélküli leend. A’ házba való bejárás szokás szerint szűk (melly vestibulumnak neveztetik), ’s elsőbben is a’ pitvarba vezet, melly néha oszlopokkal (de gyakrabban azok nélkül) kiékesitve van; innét három oldalra nyílik ajtó több terembe vezető (mellyek egyike az ajtóállóé), a’ legjobbik többnyire vendég számára felkészítve. A’ pitvar végpontján , ha a’ ház tágas, jobbra ’s balra két szűk terem a’ házi nők számára találtatik; ’s a’ négyszeg padlatu pitvar közepén szokás szerint lapos négyszegű esőtartó vehető észre (classicai kitétellel vestibulum) mellybe a’ viza’ tetőről leszolgáló csövön szalad le,tetszés szerint lecsapolható. Ezen ereszkedőkhez közel, mellyek a’ régiek előtt nagy szentségben tartattak , néha (Pompejiben sokkal ritkábban mint Romában ) a’ házi istenek valának felállítva ; — a’ római költők által annyiszor említett vendég-tűzhely , melly ezen isteneknek vala ajánlva, Pompejiben többnyire mozgatható szén serpenyőből álla, mig a’ pitvar egyik szurdikában, legtöbbnyire a’ legkitűnőbb helyén , rettentő nagy faláda, bronz vagy vas díszítményekkel ékesített álla, melly vaskapcsok által bizonyos kőre erősen ragasztaték, hogy elvihetősége’ vagy elmozdítása’ lehetőségét kizárá. Ezen láda a’ házi ur pénzének vagy egyéb drága eszközeinek befoglalására szolgált; de miután a’ Pompejiben felfedeztetett illynemü ládáknak csak egyikében sem találtaték kincs, igen hihető, hogy az inkább a’ ház ékesitésére, mint használatára szolgált. Ezen pitvarban ( vagy classicailag ezen átriumban ) az alsóbb osztályú látogatók vagy udvarlók fogadtattak el. A’ nagyobb méltóságuak házában többnyire egy atriensis, azaz egy pitvarban álló szolga von helyet, kinek tekintete a’ cselédség közt magas és fontos vala. A’ víztartó aligha szolgája a’ pitvar ékesitvényeül de közepe, a’ mostani iskolai épületek füvese szerint, szentség vala , ’s tilos a’ jövő ’s menőknek, kik helyet találának körötte. A’ pitvar másik végén, jobbra a’ bemenet irányában szinte egy terem vala (tablinum), mellynek padlata, közönségesen mozaik mű, falai pedig remek festvényekkel ékesitetvék , hol a’ család tagjainak nevei, vagy nyilvános tisztségek hordozóinak név jegyzéke szintezen családból tartatának; ezen előszobának, ha így akarjnk nevezni, egyik oldalán gyakran az ebédlő-terem, triclinium , — a’ másik felén pedig, néha műterem vala, mellyben mindennemű ritkaságok ’s drágaságok tartattak ; mindketteje közt egy szűk follyosó a’ ház belsejébe vezetett, mellyen a’ szolgák a’ két oldal terem átmenése nélkül, bejuthattak. Mind ezen teremek egy négyszegű vagy hosszúkás oszlopzatra nyíltak, közönségesen perystilnek nevezettre. Ha a’ ház kicsiny vala, úgy többnyire ezen oszlopzat határozd, ’s ekkor belsejében, bármi csekély is , közönségesen kert találtaték , felékesitett virág cserepekkel, mellyek kőtáblázaton állának, mig az oszlopzatról jobbra ’s balra ajtók nyíltak külömböző háló-teremekbe *) vezetők, viszont egy másik triclinium , vagy étterem (mert a’ régiek közönségesen két ebédlő-teremmel birtak : egyik téli a’ másik nyári, HASZNOS mMNTSÁGOH. 8-dik szám. Első félév. #) A’ rómaiaknak nemcsak éjjeli háló teremeik , hanem nappaliak is voltak (cubicula diurn?.)