Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)

1839-10-19 / 32. szám

( »*« ) elfordul, mintha kezével eltolni akarná, így Lear, midőn Je­ínyiról szól, vagy Hamlet midőn a’ cso­­mót feltalálja, ’s ezt mondja: „Ali itt van a’ csomó.­­k Il­y külső jeleknek tekinthetők, midőn az em­ber valakit erősen hallgat, szemét behunyja, fülét elő­re tolja, mintha mindannak erejét fülével akarná párosítni.—Milyenek a’ fejcsóválgatások, midőn vala­­melly eszme nem tetszik. Illyen valami elbeszélés hallásánál, midőn to­­vább dolgozunk teszem egy kovács, ’s egyszerre hall valamit; meg sem mozdul , úgy áll folyvást még a’ kalapács kezében , mint midőn hallotta, csak a’ beszélőre tekint szájtátva. Két kezét szájára teszi ’s égre emeli fel sze­meit az ember, midőn valami rettenetest hall. Általrényes szabály a’ mimicában, hogy azon tagját mozdítja vagy erőteti meg az ember leginkább, mellyel dolgozni vagy hatni akar. Ha valamit halla­ni akarok fülemet, ha valami elől futni, keblemet, szememet takarom el, azt tolom mindenütt előbbre; de mellette ha különösen annak tudása nagy beha­tással van rám nézve, egyéb tagjaim sem marad­nak mozdulatlanul. Teszem ha valamit hallgatok fü­lemet előre tolom, lábhegyen vagyok, ’s egész tes­tem meghajol; de szemeim is­ nyitva állnak, lá­baim , testem meggőrbednek, lélekzetem is vissza tartom. Gyakran két ellenkező állásban visszük ugyan­azt végre. Testem valami iszákos, ki többet iszik a’ keletinél hátra hajol, ’s lassan hörpöget; ki el­lenben nagyon ihatnék, csaknem lehajol egészen; amaz könyeden egy kézbe tartja poharát; emez két kezével szorítja meg azt, kezei reszketnek. Mi különbség van midőn egy nagy vagy törpe lelkű, eszelős vagy ép­eszü ember sorsáról valami­­ eldöntőt hall. Az egész testében égőről, amaz fel­egyenesedik ; legfeljebb egy kéz mozdulás, fájdal­mas arcz kifezés és sóhaj száll ki kebléből. Ilyen két különböző érzést ’s külsőséget gyu­­laszt a’ gyönyör és a’ bujaság érezete. Az elsőben felugrunk, tánczolunk, minden vidám­­rajtunk , a’ másikban foly­vásti vágyat érezünk , leülünk, min­den tagjaink lekonyulnak, fejünket hátra bocsát­juk ’sat. Az erőtetett bátorság és valódi bátorság is fennen hordozza eredeti bélyegét. Amabban látjuk hogy akar, egész testét neki erőteti, itt arezban semmi test erőtetés nincs; sőt a’ nyugalom mutatja épen benne a’ bátorságot —Némellyik összeszorítja markát ’s hátra tolja; másik nagy lépéseket tesz ’s kiabál, a‘ harmadik út ver össze mindent ’sat. Nagy Etele* Éjszak és t­él. Az egyensúly’ nagy törvénye, melly szerint az éjszak és dél népei viszonyosan közlik egymással a felvilágosodás’ jóléteit, napjainkban is az , a’ mi ez előtt volt. Az éjszak, melly mindenkor utoljára keresteték föl a civilisatiotól, határozva látszatik magasb tökélyfokot adni a’ civilisationak ’s több energiát és erőt, sugarait számát többítni, ’s később az állomásozó délre visszalökni, melly bár a’ bölcső, hol e’ mozgalom alakúit, de maga e’ mozgalmat na­gyobb tökélyre vinni nem vala képes. E’ tünemény egy neme a’ szükségnek. Mindenhol leljük , mind­egy nagyobb vagy kisebb körben­ e; uralkodik az ó mint az új histórián. Az első fénysugár Indiából jött ki, tán épen Chinából, ment aztán Assyrián, Phe­­inezián, Judaeán, Persián, Kisásián keresztül, gyúj­tott Görögországban ’s mindig tova siete éjszak felé. Mivel az utósó tájak, miket a’ sugár éré, más né­pektől már táplált civilisatiót, nagy és dús felvilágo­sodást, mindig tökélyesbült művészeteket ’s az idők’ folyamában , felnövekszett tudományokat kaptak, ha­­tárzott elsőségük is van az első tájak fölött, így megy a’ fény délről éjszakra (tulajdonkép keletről nyugotra), mindig nagyobb pályákat tör, mindig szé­­lesb medret alakit, egy sugarát sem veszti el, sőt ellenkezőleg, növeszti azt, a’tökélyesbíítés’ külön­féle fokainak aránya szerint, mellyekre az emberi szellem emelkedik. Ugyanazon arányzat mutatkozik a’ új históriá­ban Roma, Hyzancz, mindkettő Görögországtól ci­­vilisált . Galliát civilisáljak ismét’s Britanni­it és Ger­­maniát, a’ legészakibb szigetekig, miket cimeri sö­tétség leplez. A’ civilisatio’ geographiai históriája még egyesben is, e’ magasb törvény alá van vetve. Spa­nyolország’ ragyogása az arabok alatt ’s a’ provenczá­­loké a’ középkorban, az európai élet’ költészetiségét szülte ’s tápláló. Belgium ’s a’ közép Gallia, ama­zok’ közeléte daczára vadságba volt sülyedve, Anglia még inkább. De ezóta a’ körülmények megváltoz­­tak: dél és éjszak mintegy fölcserélék szerepüket ; az utolsó olly jól használta amaz’tanait, hogy meg­­előzé. Az éjszak’ sajáta a’ műtipar, leleménydús, , rendkívüli kifejlődéseiben; hatalmába keríté a’ mű­vészeteket ’s több tudománynyal és energiával mű­velte ki, mint a’ dél, ha­nem azon képzeménynyel és kellemmel is. A’ Zene Németországé, ’s maga a’ képfaragás is Daniéban, a’ civilizált Europa’ éj­szakában, leié leghíresb művészét. Skandinávia és Finnland daczoltak a’ civilizátionak, geographiai helyzetök’, égaljok’ durvasága ’s földjök terméket­lensége, meggyőzhetlennek látszó gát, által. ’S mégis Svéczia és Dánia, Izland és Norvégia, előbbre ha­ladtak , Spanyol- és Olaszország egyes részeinél. Mérsékeltb, okosabb kormányok alatt, a’ belátás’

Next