Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)
1839-10-19 / 32. szám
( »*« ) elfordul, mintha kezével eltolni akarná, így Lear, midőn Jeínyiról szól, vagy Hamlet midőn a’ csomót feltalálja, ’s ezt mondja: „Ali itt van a’ csomó.k Ily külső jeleknek tekinthetők, midőn az ember valakit erősen hallgat, szemét behunyja, fülét előre tolja, mintha mindannak erejét fülével akarná párosítni.—Milyenek a’ fejcsóválgatások, midőn valamelly eszme nem tetszik. Illyen valami elbeszélés hallásánál, midőn tovább dolgozunk teszem egy kovács, ’s egyszerre hall valamit; meg sem mozdul , úgy áll folyvást még a’ kalapács kezében , mint midőn hallotta, csak a’ beszélőre tekint szájtátva. Két kezét szájára teszi ’s égre emeli fel szemeit az ember, midőn valami rettenetest hall. Általrényes szabály a’ mimicában, hogy azon tagját mozdítja vagy erőteti meg az ember leginkább, mellyel dolgozni vagy hatni akar. Ha valamit hallani akarok fülemet, ha valami elől futni, keblemet, szememet takarom el, azt tolom mindenütt előbbre; de mellette ha különösen annak tudása nagy behatással van rám nézve, egyéb tagjaim sem maradnak mozdulatlanul. Teszem ha valamit hallgatok fülemet előre tolom, lábhegyen vagyok, ’s egész testem meghajol; de szemeim is nyitva állnak, lábaim , testem meggőrbednek, lélekzetem is vissza tartom. Gyakran két ellenkező állásban visszük ugyanazt végre. Testem valami iszákos, ki többet iszik a’ keletinél hátra hajol, ’s lassan hörpöget; ki ellenben nagyon ihatnék, csaknem lehajol egészen; amaz könyeden egy kézbe tartja poharát; emez két kezével szorítja meg azt, kezei reszketnek. Mi különbség van midőn egy nagy vagy törpe lelkű, eszelős vagy épeszü ember sorsáról valami eldöntőt hall. Az egész testében égőről, amaz felegyenesedik ; legfeljebb egy kéz mozdulás, fájdalmas arcz kifezés és sóhaj száll ki kebléből. Ilyen két különböző érzést ’s külsőséget gyulaszt a’ gyönyör és a’ bujaság érezete. Az elsőben felugrunk, tánczolunk, minden vidámrajtunk , a’ másikban folyvásti vágyat érezünk , leülünk, minden tagjaink lekonyulnak, fejünket hátra bocsátjuk ’sat. Az erőtetett bátorság és valódi bátorság is fennen hordozza eredeti bélyegét. Amabban látjuk hogy akar, egész testét neki erőteti, itt arezban semmi test erőtetés nincs; sőt a’ nyugalom mutatja épen benne a’ bátorságot —Némellyik összeszorítja markát ’s hátra tolja; másik nagy lépéseket tesz ’s kiabál, a‘ harmadik út ver össze mindent ’sat. Nagy Etele* Éjszak és tél. Az egyensúly’ nagy törvénye, melly szerint az éjszak és dél népei viszonyosan közlik egymással a felvilágosodás’ jóléteit, napjainkban is az , a’ mi ez előtt volt. Az éjszak, melly mindenkor utoljára keresteték föl a civilisatiotól, határozva látszatik magasb tökélyfokot adni a’ civilisationak ’s több energiát és erőt, sugarait számát többítni, ’s később az állomásozó délre visszalökni, melly bár a’ bölcső, hol e’ mozgalom alakúit, de maga e’ mozgalmat nagyobb tökélyre vinni nem vala képes. E’ tünemény egy neme a’ szükségnek. Mindenhol leljük , mindegy nagyobb vagy kisebb körben e; uralkodik az ó mint az új histórián. Az első fénysugár Indiából jött ki, tán épen Chinából, ment aztán Assyrián, Pheinezián, Judaeán, Persián, Kisásián keresztül, gyújtott Görögországban ’s mindig tova siete éjszak felé. Mivel az utósó tájak, miket a’ sugár éré, más népektől már táplált civilisatiót, nagy és dús felvilágosodást, mindig tökélyesbült művészeteket ’s az idők’ folyamában , felnövekszett tudományokat kaptak, határzott elsőségük is van az első tájak fölött, így megy a’ fény délről éjszakra (tulajdonkép keletről nyugotra), mindig nagyobb pályákat tör, mindig szélesb medret alakit, egy sugarát sem veszti el, sőt ellenkezőleg, növeszti azt, a’tökélyesbíítés’ különféle fokainak aránya szerint, mellyekre az emberi szellem emelkedik. Ugyanazon arányzat mutatkozik a’ új históriában Roma, Hyzancz, mindkettő Görögországtól civilisált . Galliát civilisáljak ismét’s Britanniit és Germaniát, a’ legészakibb szigetekig, miket cimeri sötétség leplez. A’ civilisatio’ geographiai históriája még egyesben is, e’ magasb törvény alá van vetve. Spanyolország’ ragyogása az arabok alatt ’s a’ provenczáloké a’ középkorban, az európai élet’ költészetiségét szülte ’s tápláló. Belgium ’s a’ közép Gallia, amazok’ közeléte daczára vadságba volt sülyedve, Anglia még inkább. De ezóta a’ körülmények megváltoztak: dél és éjszak mintegy fölcserélék szerepüket ; az utolsó olly jól használta amaz’tanait, hogy megelőzé. Az éjszak’ sajáta a’ műtipar, leleménydús, , rendkívüli kifejlődéseiben; hatalmába keríté a’ művészeteket ’s több tudománynyal és energiával művelte ki, mint a’ dél, hanem azon képzeménynyel és kellemmel is. A’ Zene Németországé, ’s maga a’ képfaragás is Daniéban, a’ civilizált Europa’ éjszakában, leié leghíresb művészét. Skandinávia és Finnland daczoltak a’ civilizátionak, geographiai helyzetök’, égaljok’ durvasága ’s földjök terméketlensége, meggyőzhetlennek látszó gát, által. ’S mégis Svéczia és Dánia, Izland és Norvégia, előbbre haladtak , Spanyol- és Olaszország egyes részeinél. Mérsékeltb, okosabb kormányok alatt, a’ belátás’