Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)
1839-07-10 / 3. szám
HASZNOSodik SZVlll. Pest, 1839. Szerda Julius’ l0én um jil istásodik félév, R n p s o d i n. Eltökélem, hogy nem írok Többé lángoló szerelmet; Elkoptatták már az írók Ezt a'régi szenvedelmet; Eltökélem, hogy nem írok Több regét, beszélyt, novellát Elregélték már az írók Didót és Tündér Ilonkát; Ámde mást akarva irui Új tárgy nem jutott eszembe, ’S most azon kezdek törődni: Mért kész’ nincs minden fejembe. Itt röppent egy helyes eszme Már már elszédült agyamba ’S híven őrködött felette Egy világitó sugárka: Könnyű gondolám úgy írni Színmüvet, regényt, regéket, Hogy ha kész testekre mérni Szoktunk csak divat-regéket, Nem szükség akkor teremtni Újat, hol már kész anyagra Lelt az iró , ’s igy művének Nincs szüksége fő alapra, így remélem szinte én is Czélt érendek eszméimmel, Hogy ha megbarátkozandom A’ kopottas régiekkel. ’S ha valóban boldogultam : Verseim már készen állnak. Mert e’ gondolat parányok Evsor óta létre szálltak. Kercsatúry. Gondolni a töredékein nz emberiség történetéből. Minden látható teremtmények belső természetöknél fogva két osztályba rendezhetők: t. i. 1. Az öntudatlan teremtményekébe, mielly osztály magában foglalja minden az emberen kivüli lények’ nemeit, és 2. Az öntudatu teremtméyekébe, melly osztályba tartozik ez emberi nem. Az öntudat, mint lelki tehetség, közvetíti a’ világegyetem fogalmát az emberben. Azon világegyetemi fogalom foglalatja minden lényeg erejének és tökélyeinek , mellyek az emberi szellemre tódulva harsányan követelik enjébe való fölvételöket. A’ világegyetem végét jön láncza azon részeknek, mellyek az egész szerkesztésére egyaránt határozva, azoknak mindegyike az egész javára, tökéletesítésére és gömbölyitésére szükséges. Itt sajátképpeni hozzáadás vagy elvétel nem lehet. Itt (a’ mint egy ujjabb iró megjegyzi) az egyéni testesülés meghatározza az egyes lelkületét és ez felel meg a’ természetnek a’ tüneményben nyilatkozott, egyénileg módosított akaratjának , a’ mennyiben ez t. i. az egész feltünete által észrevehető. A’ legmagasb akarat objectivisatiójának lépcsői számtalan egyénekben vannak kifejtve. A’ test cselekvénye nem egyéb, mint az enmiségesitett, a’ felső akaratnak a’szemléletben különzött cselekvénye, é s minden egyes teremtménynek a’ természetben létesített képéből könnyen kitalálhatni az egyetemes természetnek annak előállításában nyilatkozott akaratját, t. i. az egész elérésére a’ munkásság kiszabott lépcsőjére való lépését. Az egyesek rendeltetését nyilatkoztatja a’ mindegyiket kijelölő tehetség. Az ember más teremtmények feletti elsősége öntudatában feküvén, rendeltetése csak az öntudattól függő cselekvényes közbélyegnek, t. i. h . 1 a’ nem’ rendeltetése leginkább nyilatkozik, — majd nem láthahatólag külömbözendenek az oktalan teremtmények cselekvényeitől, a’ mennyiben t.i. az utasok közössége helyzetes, az emberek közössége ellenben eszméletes. Egy példa közelebb világosítandja meg gondolatomat. Mikor 2 ökör egy azon ekéhez fogva egy darab földet szánt, nem ered az egyesített munkálkodás’ alkalmával a’ 2 ökör között semmi gondolat, e’ határozott czélt tárgyazó közösség; hanem egyedül egy azon a’ földmivelő okozta helyzetbe jönnek, a’ nélkül hogy legkevésbé is a’ szántásra vagy az ekére gondolnának. Nem különben a’ méhek egyesített munkásságát a’sejtszövet készítésében, vagy a’ majmok együtt maradását az ellenséges támadások elhárítására , sőt a’ költöző madarak’ melegebb éghajlatra költözendők, látszólag önkénytes egybegyüléseket koránsem kell mint valamelly szándék és szabad akarat által közvetített egyesítést, sőt mint teljesen önkénytelen és ösztönszerűleg alakult eszetalálkozást nézni. Egészen másként tűnik fel előttünk az emberi munkásságok közössége, mert hogy az előbbihez hasonló példát felhozzak, midőn Columbus követőivel egy új világ felfedezésére indul, a’ vállalkozók egy bizonyos közös czél által közvetített saját akaratról inditatva egyesülnek , és bár mindegyik a’ vállalat’külön részét teszi, szándékok mégis egy t.i. az újvilág felfedezése. Ezen oldal teszi az ember historicus személyességét, szellemi valódiságát, valamint az önző a közösségtől elvált törekvései és munkásságai az anyagi, az öntudatlan teremtményekkel közös oldalát.