Hasznos Mulatságok, 1839. 2. félév (1-51. szám)
1839-10-19 / 32. szám
IHASÍ XJ» 8 32dik szám. Pest, 1839. 9 Szombat Octob. 19én HllyP Pest hét ic ni töredékek. Színészeink vannak, de színművészetünk megalapított nincsen. A régiek bírtak azzal, mert e’ részben is sokkal egyszerűbbek voltak, mint mi. Sok ugyan a’ fecsegés korunkban is, de mindent kielégítő szabályokat, mellyek után bármelly színészt meg lehessen ítélni, eddig elé nem ismerek. A’ physiognomica, mint tudomány szilárd ’s tartós vonásokban tünteti ki a’ character belsejét; a’ mimica ellenben az átmenő érzelmeket tolmácsolja az arczon. Igaz ugyan, hogy a’ léleki állapotból folynak elő a’ testen történő változások, és pedig csaknem fáradság nélkül; az is igaz, hogy minden ember tulajdon egyénisége szerint legtökéletesben fejezi arczjátékával indulatit, és pedig igen különbözőleg; de a’ színen nem akarunk mi gondolatot ’s érzelmet egyoldalúig ’s egyénileg látni, nem úgy mint azokat egyes ember kifejezni szokta, hanem a’legtökelyesten , ’s miként azt jobban nem is lehet. Erre nézve szükséges a’ színésznek széttekinteni a’ világban, összevetni, ’s ezen összevetés által tulajdon arczjátékát alkalmazni, annyira tökélyesen, hogy az bar utánzás , annak mindazaltal ne látassék. ’S ebben áll a’ színész művészete. Kár sőt teljességgel rész a’ színésznek magát szenvedélyeitől elragadtatni. A’ legnagyobb művész benső nyugalommal, mint egy szemlélő játszik. Szenvedélyes kitöréseknél tán ezen önelragadtatásnak még nagyobb erőt adhat; de rovására történnék akkora’ nyugalmasb helyzeteknek, mellybe való átmenetei nem történnék, a’ mint történnie kellene. Elragadtatásában szokta leginkább némelly színészünk feledni a kiemeléseket, szükséges részeit a’ jó szavalásnak. A’ természet sokra segíti az embert de szorgalommal párosulva még tovább mehetni. Gyakran kétségeskedik a’ színész vájjon ezt erősben vagy halkabban fejezze ki, mert igy is, amúgy is láta: ilylyenkor szabályokat természetesen maga a* szinész is hosszú gondolkodás által megalapíthatná; de épen ezért haladhatunk hogy a’ megtört utat többször nem járjuk. A’ valódi lángész a’ hamis és álszabályok mint lánczok ellen kikel; de nem úgy a’jók ellen; mert minden lángész tökély után törekszik, ’s minden jó szabály útmutató arra. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a’ genie e’ragadtatásásában orkán,mindent megrázkódtató; de erre születni kell, s igy minden színésznek meg kell magát vizsgálnia, ha genie-e, ’s vájjon Shakspeare szerint képes e a' folyó vagy zivatar, szóval a’ szén cif második félév e vedélyek vihara közepette is egyszerre magát mérsékelni: a’ valódi lángész illyenkor bennünket meg rázkodtat, mig többnyire a’ művész csak megindít’ Való ugyan, hogy minden mozdulatot, kifejezést , mivel az a’ végetlenbe terjed , szabályok szerint meghatározni nem lehet, mind e’ mellett is vannak olly általányos szabályok, mellyek az illy egyeseket magában foglalnak. A’ szavalás és arczjátékot ha megakarjuk határozni amarról azt kell mondanunk , hogy előadja, mit erről hogy gondolkodunk. Munkai észrevételek és képek. Az olasz igen sokat fejez ki arczával; igy ha valakit gazságtól meg akar óvni, kezét mintegy hátra tolja, a’ másik’mutató ujjával az egyik pofát lehúzza, hogy igy az egyik szem nagyobb legyen. ’S ez mintegy azt is mutatja , hogy két arcz egymástól egészen különböző , ’s a’ szemnek megnyitása nagyobb figyelmet kiván ébresztetni, ’s igy el is kell fordulnia. — 2) Midőn megvetést akar állítani felemeli fejét ’s egyik kezét egészen felemelve, félre nézve nyakravarját igazítja.— 3) A’ kevély fejét felüti, egyik kezét keblébe teszi, lábát előre teszi, a’ másik kezét csípőjére —A’ lelki tehetlenség a’ testével párosul ’s itt sok kép tűnik élénkbe mindenekelőtt szemekben ’s a’ magaviseletben a’ testnek, melly lehanyatlik sat. A’kik hátra teszik kezeiket, fejőket lehajtják, szemeiket félig behunyják. A’ kevély is lehet illy állásban, de egyenes testtel élénkebb arczczal ’sat. Lekonyuló inak, kitolakodó has, egyenesen leeső kezek, a’ mellre eső fej , nyitva álló száj félig behunyt szem a’ lélek’ tehetlenség jelei.—4) A’ nyugott ’s kíváncsian előre néző köztti különbség az, hogy az első valamit hátradlleszkedik karjait egymásba veti, ellenben a* valamire’ ügyelő szemeit jobban kinyitja , lábait szétteszi, kezeivel rá támaszkodik, egyenesen fii, ’s a’ többi. Nagy különbség van az arcz ’s minden érzelmek kifejezésében, midőn teszem Hamlet tépelődik az öngyilkolásról ; vagy midőn egy philosophus akarja problémaként megfejteni. A’ lélek ha hánykodásban van, követi ezt külsőleg a’ test járásban ’s kézmozgásban. Ha a’ gondolatok könnyen jőnek a’járás szabadabb ellenkezőkép mindig lassúbb, ’s a’ fennakadás által a test is megáll illyenkor, vagy lehajtja fejét merőn egy pontra néz, karjait egymásba veti, majd egyik lábát előbbre teszi; vagy ha valami főtárgyban egy csekélységet hirtelen felakar találni, felnéz egyenesen ’s kezeit derekára teszi. Lehet a’ leltek olly állapotban, hogy a’ tárgyat szem előtt nem látja csak lelketlen, ’s még is leng e .