Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)
1840-05-30 / 44. szám
Pest 1840. rr . Szobb. Allajus 30an ! HASZNOS !ár 44ik szám. Első félév. Mátyás király emlékét szoborral kell örökösiteni. A’ Társalkodó 23ik számában olvasom Kövy László úr azon értekezését, mellyben azt állítja, hogy Mátyás és Kölcsey emlékét ne szoborral örökösitsük. És a’ mellyben egy szóval a’ szobrászat, és több egyebek iránt is nem a’ legkedvezőbben szólt! Toll csatába keveredni nem szokásom, mert ebben többnyire az indulatok felhevülvén, végre is csak unalmas viták de Jana Caprina, vagy sértő személyeskedések fordulnak elő, mellynek mindketteje a közjóra nézve ártalmas. Nem sérteni vágyó szándékból, akarok én is válaszolni Kövy úrnak, sem valami dicsvágyból (érezvén gyenge erőmet mint író fellépni), hanem csak azon okból akarok itten egyet kettőt szólni, mert Kövy László úr ideájival tellyességgel meg nem egyezhetek, és mivel úgy is minden dolognak két oldala van, tehát ha ő szólt, engedje meg nékem kegyesen hogy én is szólhassak a. m. leg először is azt mondja Kövy úr: „az idő meg semmisít mindent, fájdalom igaz, hogy megsemmisít mindent, de ha ebből a’ princípiumból fogunk mindég dolgozni, úgy soha sem fog hazánk, sőt az egész világ semmi szépet mutatni, mert minden a’ megsemmisítő idő vas keze alá jut, — úgy kár volt a’ romaiaknak a szent Péter templomát, az egyptiácusoknak a’ pyramisokat, a’ bécsieknek a’ József császár szobrát, és egy szóval a’ régi világnak akár kisebb akár nagyobb monumentumait emelni. Mindent a’ világon emberileg kell venni, a’ monumentumok nem örökre, hanem csak a’ késő maradékra valók.— Kövy László ur földrengésről, vizáradásról, ’st. e’ félékről is szólt, — ha ezektől kell félni ? úgy jobb lett volna Ulmann Móricz urnák Pesten valóban pompás háza helyett, csak viskót építeni, mert ez is meg semmisülhet földrengés, vagy vizáradás által. És igy ha Kövy László urnák állítása fen állna, úgy legjobb volna semmi legkisebbet sem csinálni, ami a’ nagyság bélyegét magában hordja. De egyébiránt ez sem egészen úgy van, mert az erősen készült szobrok nem századokig, de ezer évekig is elálltatnak. Igen tágasnak kellene lennem, ha Kövy László urnak minden állításaira és constructiojára akarnék felelni, azért csak egynéhány állításokról szóllok, mellyekkel egyátaljában meg nem egyezhetek. Ugyanis azt mondja Kövy úr „hogy Szolnokra pénzünk nincsen" én meg azt állítom hogy van! — de nem csak szoborra, hanem magyar színházra, és minden egyéb intézetekre is van pénzünk elegendő, csak akarjuk, hanem ott van a’ dolog veleje — hogy mi hazai adakozásinkban, nem vagyunk olly vigyázok mint más nemzetek, más nemzeteknél az igen szegényen kívül mindenki adózik, ’s ez, azután az oka, hogy egyre egyre igen kevés jön , és még is óriási terveket visznek ki, a’ nélkül hogy csak meg is érezné a’ nemzet, ha bennünk egyetértés volna, és ha a’ lélek felemelkedése, többekben találkoznék, mint most, úgy már régen lehetne, szobor, magyar színház, ’s minden egyéb, — a’ nélkül hogy csak a’ nemzet legkisebbet érezné. Kövy úr azt állítja „hogy: érleljük meg először a’ nemzetet, műveljük ki, és azután emeljünk szobrokat." Arra csak azt mondom, hogyha addig várakozunk miglen a’ nemzetet kimiveljük, úgy nálunk soha sem lesz szobor. Francziaország tartatik most legműveltebb nemzetnek, és hány száz meg száz ezeren vagynak ott, a kik azt sem tudják hogy milly fán terem az olvasás; — de mind a’ mellett Ferenczynk nem igen hamar lesz, azért addig verjük a’ vasat mig meleg. Azt mondja szinte Kövy úr, „ha egy emlékkel kimerítjük a’ nemzetet, mit ér ha alatta a’ nyomor és ínség könyeket hulajt", óh édes Kövy úr csak nagyobb kimerítése ne legyen a’ magyar nemzetnek mint Mátyás szobra által, hát úgy igen boldogok leszünk. Ferenczynek terve szerint száz ezer pengő kívántatik a’ szoborra, ez tizenhárom millió embernek csak annyi, mint a’ semmi, ne költsék nagyaink pénzeiket a’ külföldön , és a’ fürdőkben, tehát mindyárt minden fog menni, és a’ tehetősebb közép status hazánkban, mellynek több egyénei democratiai, cosmopolita, és hazafi szellemet mutatni akarván, mindég lármáznak a’ hazafisággal, de a’ mellett a’ hazáért egy krajczárt sem akarnak adózni, csak mondom illyenek ne legyenek, úgy mindjárt lesz színház, szobor, ’s minden. Bízvást assecurálhatom Kövy László urat, hogy ha soha sem lesz is Mátyásnak szobra Pest útczáin, azért még is mindig lesz nyomorúság és ínség elegendő; mert a’ koldusok nagyobb része Magyarországon csak alá való naplopók, és csalók, a’parasztság pedig minden kedvezések mellett is, — alig ha valaha lesz meg elégedve. És azért által nem látom, miért kellessék az ő úgy nevezett könyeik miatt, hazánk fő városának egy illy nagy disz nélkül maradni'? Bécs, Palermo, Madrid, egy szóval a’ világ legnevezetesebb helyei, mint dicsekedhetnek nagyszerű monumentumaikkal, csupán csak a’ magyar Pest legyen tehát a’ nélkül ? ’s csupán azért hogy Kövy ur és Gasparich ur úgy akarja? Kövy ur igen vitatja azt