Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)

1840-06-03 / 45. szám

Pest 1840. Szerda Jtb. San HASZNOS , 45ik szám. Első félév. lehány szó Hiskolczról, ’s „Miskolcz 1840^«^ czimű értekezés körűl. Megválók lepve, midőn a’ Hasznos Mulatságok 25ik ’s 28ik számaiban szegény terra itcognitánkat városunkat érdeklő ,,Miskolcz 1840“ czimű értekezést olvastam; abban emberiség iránti érzetet költői érzelgéssel, alapos ismertetést—több botlásokkal, ’s itt ott helytelen elménczkedésekkel párosultan találván. Egy meg fagyott koldus emléke halhatatlanitását szíveskedett Reményi úr költőileg irt adagiájával megkezdeni. ’S váljon egy koldus,— hogy R. ur szavaival éljek: azon nyomorultak egyike, kik béna tagjaik undorító mutogatásával — a’ botránkozott szánakozóktól ki csikart filléreivel örömtelen napjai fűszerét kábító italban keresi, ’s attól el bódulva meg fagyintő például a’ mértékletleneknek illy bő emlék iratot érdemlettel engedje R. úr hogy kételkedjem. De elismerhetlen még is itt R. úr czélja, és iránya: hogy megyénk minden jóra kész ’s bő keblű hölgyei a’ nyomor illy eleven festése által fel inditatva a’ kassai és pesti szép lelkű hölgyek példájaként egy felállítandó nő - egyesületben szerezzelek magoknak a’ szenvedő emberiség forró bálagyöngyeiből fűzött hervadhatlan koszorút. Azonban vigasztalására legyen mondva az emberiség barátjainak, ’s meg nyugtatására R. úrnak, hogy illy jótékony egyesület munkában van, ’s annak alapterve a’ f. é. böjtelő hava 19én tartatott gyűlés határozata szerint kinyomtatva Borsod szépei közt ki is osztatott, ’s tőlök, kik a’ közjóért minden áldozatokra készek, annak minél előbbi létesítését bizton lehet remény leni; annyival is inkább, minthogy a’ sors játékból, ’s bálokból be jött 5418 f't. 48 krnyi ősz vég, ezen egyesület alap tőkéjévé lesz fordítandó. ’S igy B. urnak ez iránti elménczkedései idétlenek, — miket ugyan menthet az, hogy az említett értekezés a’ nyomtatott határozat, ’s terv meg jelenése előtt—mint dátuma mutatja— jóval hamarább íratott. Lehetlen azonban itt meg nem említenem eleink azon fonákságát, miszerint nem hogy ereiket egyesítve egy közös, hanem minden vallás külön külön, 5 kórházat alapítottak, holott erejüket egyesítve hírlapokba megjelenő ismertetésünk miatt most pirúlnunk nem kellene ’s Burnak illyt Philantrópicus kikelésekre nem kellene fakadnia. De mit beszélek a’ még akkor lehetetlenebb egyesülésről holott még most is nemzeti hibánk az ellenkező, ’s ha azt ki irtanék, félő hogy nemzetünk egy igen dicséretes jelleme dűlne a’ semmiségbe! (?) ’S ezt — hogy a’példában is a’ helyhez ragaszkodjam—városunkban létező két egyesületünk — a’ nemzeti casinoi, és polgári egyesület — (mellyek városunk civilisatiójára még sokat hagynak remény seni) tansitja. Polgári egyesületünkben bár szinleg egyesülve, két különböző elem létezik: német és magyar. Az előbbinek szenteltettek fel engesztelő áldozatot az olvasó szobából több jeles magyar hírlapok.’S várjon mit várhatunk journalisticánkra egy ebet szomorú jövőnél, ha még illy magyar városokban is mint Miskolcz az egyesületek illy hanyagon pártolják nemzeti időszaki literaturánkat, holott tőke pénz öszvegeik is, még eddig semmire sem fordítva hevernek. Az egyenetlenség színházunk vándor papjai közt is kiütött, ’s megszűntek Thalia oltárán lő por — görög tűz — tűz első kellemetlen füstjeivel áldozgatni, ’s mi egy éldeletet, bár nem valami különöset, vesztettünk; mert bár a’ társaság mindennek mondható inkább mint jónak, ’s a’ zene egyesülettől méltatlan él pártolt, ’s fel mundurozott czigányaink hangász kara, nagy nehezen be tamilt nehány darab játzásával kevés éleményt nyújtott, ’s noha jeles színész társaságokat látott közönségünk előtt jutalmazandó színészeink erejeken túl feszitett, de soha be nem teljesített ígéretükkel hitelüket egészen elvesztették, közönségünk mégis, ezen R. úrtól részvétlenségéről híresnek álitott közönség, ha jó darabok adattak vagy valaki volt jutalmazandó — bár a’ világítás is csak paródiája a’ világosságnak — annyira látogatá a’ színházat, hogy azt (a’ Honművész szerint) telezsúfoltnak mondhatni. Jól jegyző meg R. úr hogy „korunk szükségeihez tartozik a' szülészet is,'s hogy annak hidegebbi vagy melegebb pártoltatása a nép miveltségének fokára mutat; igen de vegye jó névén R. úr annak is említését, hogy' megyénk’s városunk nem csak hogy' volt silány' színészetünket is—mint már emlitém—pártolá, sőt érezvén egy állandó színésztársaságnak szükségét, ’s annak kebelébeni létesülését mentül elébb eszközleni kívánván, az itt több harezos directorok alatt meg telepedett ’s most két részre oszlott szinésztársaság vezéreit Ujfalusit s Tóthot, a’ létesülendő állandó színészetre válalkozni akarókat, ’s igy a’ színészed kiküldötséghez folyamodottakat oda utasitá, hogy ők ellátva szükséges ’s pártolásra érdemes egyénekkel e’ f. évi augusztusi közgyűlésre külön folyamodjanak, mikor is a’ tellyes hatalmú választmány a’ két társaság köztá