Hasznos Mulatságok, 1840. 2. félév (1-52. szám)

1840-12-02 / 45. szám

( 179 ) jön,’s a’ család főágát folytatá, emez pedig egy mellékágat alapított, mellynek ivadéki (Péter, Jakab és György) 1432—35 években Sorgenloch vagy Selgenloch melléknevet vettek fel. Péter fia, Friele, a’ főágban hasonlókép alapított egy mellék­ágat , — melly egyik nejének törzsük­­nevétől „Laden“ melléknevet kapott. — Pé­ter unokája, kinek szinte Friele volt neve, Gu­tenberg Erzsébetet, Gutenberg kamarás egyetlen leányát ’s e’ család utolsó csemetéjét vévé nőül, ’s vele két fiút nemzett, Frielot és Jánost, kik közül az utóbbi magát közönségesen gutenbergi Gensfleisch Jánosnak hívta, ’s mind a’ két ős család egyesített nevét a’ könyvnyomtatás mesterségének feltalálása által a’ késő maradéknak általadé. Gutenberg János Mainzban 1393 és 1400 közt született ’s igen hihetőleg atyja házában ne­velkedett fel. 141 ldik évben feltámadván a’ ezé­­hek a’ patríciusok ellen, ezek közül 112 személy, ’s köztök Gensilleisch János is, a’ fentebb említett Péter, Jakab és György fiaival kivándorlóit; egy másik lázadás, melly 9 évvel­ ezután (1420) he­vesebben dühöngött, mint az előbbiek valamen­nyien, még inkább megritkitá az ott lakó patrí­ciusok sorát, és sokan a’ legelőkelőbb családokból kénytelenek lévén Mainzot elhagyni. Ugyan is, midőn 111. Konrád érsek ’s választó­ fejedelem, és Ruprecht (Róbert?) császáré’ városba bemenetét tartaná, patríciusok ’s polgárok agyarkodva kap­kodtak a’ dics után a’ császárt elfogadni, ’s neki tisztelgeni. Ez alkalomnál a’ patríciusok nyerék meg az elsőséget, ’s sikerült nekik a’ széhek kül­dötteinek szerencse-kivánatit hátszínbe tolni. A’ polgárság e’ miatt annyira felbőszült, hogy a’csá­szár elutazása után a’ patríciusok házait foldulá, ’s kemény békeföltételeket irt ebibek ; azonban a’ nemes családok készebbek voltak inkább kiván­­dorlani , mint ollyan föltételek elfogadása által , mellyek becsületüket ’s vagy­onukat korlátozással fenyegeték, a’ pórnépnek alattvalóivá leendeni.— Ekkor hagyá el Gutenberg is szüleivel a’ várost, ’s mint gyanitni lehet, Eltvillbe (Rheingauban) vo­nult, hol családénak birtoka volt, 's testvére Frie­le még 1434. évben is lakott. Maga Gutenberg, ugye látszik semmi részt sem vett a’ pártok küz­désében, mivel az 1430ban patríciusok és ezék­­beliek között kötött szerződésben, az ő neve vi­lágosan azok közt emlittetik, kiket a’ tanács és község veszély nélkül ismét felfogadhatott. Guten­berg azonban ezen engedelemmel, mint látszik, nem élt. Kivándorlása után 14 évvel Straszburgban látjuk őket fellépni, ’s perbe keveredni a’ mainzi tanácscsal, mellytől évi jövedelme szokott járni, de mi neki most megtagadtaték, hihetőleg azért, mert a’ felszólításnak, hogy visszatérjen, nem en­gedelmeskedett. U­­. i. 1434 ben a’ mainzi városi írnokot hatalmába kerítvén a város résziről még hátralevő 310 forintnyi házbérért turul fogságba téteté, ’s csak akkor ereszté szabadon, midőn a’ követelt öszveg kifizetését bizonyos határidő alatt valósittatni megigéré, ’s érte a’straszburgi polgár­­mester ’s tanács jót állottak. Ámbár valószínű hogy Gutenberg családi ügy­ei miatt, Mainzot még azon esztendőben meglátogatta, de mégis azon­nal visszatért Straszburgba, hol a’ város előtt fekvő Arbogast kolostorban letelepedett, ’s titkon némelly kézmüvi mesterségekkel foglalkozott. Ezek nevezetesen kőköszörülésben és tükörkészitésben állottak. 1436dik évben egy straszburgi előkelő pol­gárt, Dritzehin Andrást a’ kő köszörülésbe okta­tott. Mintegy esztendővel később Riffen Jánost tanitá egy más mesterségre, mellynek lehető nye­­ressége felett úgy egy­ezkedtek, hogy Gutenberg két harmad, Riffe pedig egy harmad részt kapjon. Később Dritzehn és még egy negyedik részvényes Heilmann András,, lépett e’ társaságba, ’s a’ szá­madási viszonyok úgy módositatvák, hogy Guten­berg a’ haszonnak felét, Riffe egy negyed, Drit­zehn és Heilmann, kik a’ tanításért 1438 ki mar­­tiusban egyenkint 80 forintot tartoztak lefizetni, szinte egy negyed részét húzzák. A­­menyire egy — Dritzehn és Gutenberg örökösei közt támadt — per okleveleiből ki lehet venni, ezen egyesü­let valószínűleg csupán tükrök készítésére, akkori­éban igen ritka csinálmányra terjeszkedett. — Iparűzés közben észrevevék Dritzehn és Heilmann, hogy Gutenberg titkon még más mesterségekkel is foglalkozik. Sürgetés kérelmükre , hogy őket ezekben is oktatná, rá állott Gutenberg, hogy előbbi szerződésüket eltörölvén, újat kössenek öt eszten­dőre, mellyben mind azon mesterségekre, m­el­­lyeket tud, — ők­et megtanítani,— ’s tőlök semmit el nem titkolni igéré, azon feltétel alatt, miszerint mindenik a’ már kezdetben letett 80 forinthoz még 115 forintot fizessen, mégpedig 50 frtot azonnal, a’többit pedig bizonyos határnapo­kon. A’ szerződésben állott továbbá az is, hogy ha a’ részvényesek közül valamellyik meghalna, a’ bevett pénzösszeg és eszközök fejében 100 f. kap­ja­­nak,de a’ társaság titkaiban is nyereségiben minden további részvételtől kirekesztessenek. Heilmann a’ szerződés szerint lefizeté a’ kívánt 50 foritnot, Dritzehn azonban csak 40et tett le, ’s azon esz­tendőben karácsonkor, a’ nélkül hogy a’ hátralévő összeget leróta volna, megholt. Két testvére Dritzehn Miklós és György, ekkor a’ társaságba fel­vétetni, vagy az elhunyttól betett pénzösszeg vis­szafizetését kívánták. Gutenberg mindkettőt ma­kacsan megtagadván, a’ testvérek törvény utján követelék vissza a’ költségeket; de a’ mint Guten-

Next