Hévíz, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 3. szám - Szántó Imre: Hévíz és a Reischliek (1905-1940) (tanulmány)

domb keleti lábánál folytatták a szilárd házak építését. Ekkortól kezdve az 1870-es évekig megépült egy sor kőépület a kor romantikus stílusában. Ezek az I-től VII-ig számozott házak földszintes hat­nyolc szobás épületek voltak a VII. ház kivételével. A hetediket, Hévíz első emeletes épületét, Lon­­kay Ferenc uradalmi építész tervezte és építette 1870-71-ben. A „Hetes ház” nemcsak nevét őrizte meg mind a mai napig, hanem eredeti nemes építészeti formáit is (ma a Gyógyfürdőkórház legszebb épülete - E osztály). Ez a hét ház lett­­ különböző ráépítések és átalakítások után - részben a mai Gyógyfürdőkórház épületeinek alapja. Ennyit fejlődött Hévíz 1870-ig. Ettől kezdve negyedszázados szünet állt be fe­­jesztésében. A vendéglők még szerényebb igényeket sem tudtak kielégíteni, a szobák kényelmetle­nek, nyirkosak voltak, a fürdőkabinok roskadoztak, és a legszerényebb tisztasági követelményeknek sem feleltek meg. A gyógyhely egész területe a fürdőtulajdonos gróf Festetics Tasziló rendelkezése alatt állt, aki jogait a keszthelyi uradalmi igazgatóság útján gyakorolta. Az 1870-es évek végéig fürdőt az urada­lom, illetőleg egy-egy ezzel megbízott gazdatiszt vezette. A hatósági felügyelet Zala megye törvény­­hatóságát illette, s azt ennek nevében az általa kinevezett fürdőbiztos érvényesítette. 1885 táján tervezet készült a hévízi fürdő bérbeadására vonatkozólag. A házi kezelés ugyanis a számadások szerint nem volt valami kifizetődő. Ezért az uradalom elhatározta Hévízfürdő bérbea­dását. A Festeticsek nemcsak a szentandrási majort, hanem a hévízi fürdőt is bérbeadták. A Glaser testvérek, majd utánuk Govorcsik György azonban valószínűleg csak a vendéglőt és a kávéházat ke­zelték. Utánuk Bozzay Pál, a keszthelyi Amazon szálloda tulajdonosa vette bérbe - 22 ezer forint óvadék ellenében - a „Hévíz” nevű gyógyfürdőt és tartozékait. Nézetünk szerint ő volt Hévízfürdő és a szentandrási major első bérlője. A Bozzay Pállal 1893. április 16-án megkötött haszonbérlet magában foglalta a mintegy tíz kat. holdat kitevő gyógytavat medrével és az un. „szegényházi hidig” terjedő lefolyó gátjával, továb­bá a gyógytóban levő ’’stygienikus” célokra szolgáló ’’korpával” együtt, a gyógyfürdő sétányait, a fürdő felett elterülő fenyőligetet, nemkülönben a gyógyfürdő kikerítése végett hozzácsatolt, s a pá­­hoki út mentén jobbról és balról elterülő mintegy tíz holdnyi szántóföldet, és a fürdő déli végén a gáttól keletre és északra elterülő mintegy 15 holdat kitevő rétet. A gyógyfürdői bérlemény egész te­rülete összesen mintegy 53 kat.­holdat tett ki. A haszonbérleti idő 1893. április 1-jén kezdődött, és tartott egymást követő 12 éven át, vagyis 1905. április 1-ig. A bérlő a bérlemény haszonélvezetéért köteles évi 10 ezer osztrák értékű forintot mindenkor féléves előleges egyenlő részletekben április és október hónapok első napján a keszthe­lyi grófi főpénztárba befizetni. A haszonbérlő 22 ezer forint óvadékot tett le. A bérleti szeződés 16. §-a nem kötelezi a bérlőt, de ingyen telekadományozással és uradalmi építőanyag segítségével lehe­tővé teszi számára az új építkezéseket, amelyek azonban „kifogástalanul jó és csinos karban az en­gedélyezéskor mgállapítandó fizetési és egyéb feltételek mellett tulajdonába bocsátandók”. Bozzay Pál építkezésekbe kezdett, a fürdőépületeket felújíttatta, átalakításokat végeztetett, de mindezek kevésnek bizonyultak sokéves mulasztások pótlására. A bérlő - a pillanatnyi haszon elvét tartván szem előtt - nem kezdett nagyobb befektetésekbe a fürdő területén. A Keszthelyi Hírlap azt írja 1903. szeptember 20-i számában, hogy „Hévíz azért jutott oda, ahol most van, mert az aránylag elég rövid időkig bent ülő bérlők természetesen önérdeküket tartották szem előtt... Amit éveken át elmulasztottak, a jövő hivatott kijavítani...” Bár Győr, Sopron, Vas megyéből, és még Sziriából is sok a vendég, s a hatalmas jegenyék és platánok szegélyezte sétány gyönyörködtette és hívogatta a látogatókat, az étteremben pedig Horváth Mihály marcali bandája húzta a szép nótákat, „kellő reklamírozás hiányában” mégsem ismerték annyira Hévizet, mint amennyire megérdemelte volna. Pedig a fürdő - gyógyhatása mellett - még valamivel kezdte felhívni magára külföldön is a sí-

Next