Hévíz, 1995 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 3. szám - Szántó Imre: Hévíz és a Reischliek (1905-1940) (tanulmány)
domb keleti lábánál folytatták a szilárd házak építését. Ekkortól kezdve az 1870-es évekig megépült egy sor kőépület a kor romantikus stílusában. Ezek az I-től VII-ig számozott házak földszintes hatnyolc szobás épületek voltak a VII. ház kivételével. A hetediket, Hévíz első emeletes épületét, Lonkay Ferenc uradalmi építész tervezte és építette 1870-71-ben. A „Hetes ház” nemcsak nevét őrizte meg mind a mai napig, hanem eredeti nemes építészeti formáit is (ma a Gyógyfürdőkórház legszebb épülete - E osztály). Ez a hét ház lett különböző ráépítések és átalakítások után - részben a mai Gyógyfürdőkórház épületeinek alapja. Ennyit fejlődött Hévíz 1870-ig. Ettől kezdve negyedszázados szünet állt be fejesztésében. A vendéglők még szerényebb igényeket sem tudtak kielégíteni, a szobák kényelmetlenek, nyirkosak voltak, a fürdőkabinok roskadoztak, és a legszerényebb tisztasági követelményeknek sem feleltek meg. A gyógyhely egész területe a fürdőtulajdonos gróf Festetics Tasziló rendelkezése alatt állt, aki jogait a keszthelyi uradalmi igazgatóság útján gyakorolta. Az 1870-es évek végéig fürdőt az uradalom, illetőleg egy-egy ezzel megbízott gazdatiszt vezette. A hatósági felügyelet Zala megye törvényhatóságát illette, s azt ennek nevében az általa kinevezett fürdőbiztos érvényesítette. 1885 táján tervezet készült a hévízi fürdő bérbeadására vonatkozólag. A házi kezelés ugyanis a számadások szerint nem volt valami kifizetődő. Ezért az uradalom elhatározta Hévízfürdő bérbeadását. A Festeticsek nemcsak a szentandrási majort, hanem a hévízi fürdőt is bérbeadták. A Glaser testvérek, majd utánuk Govorcsik György azonban valószínűleg csak a vendéglőt és a kávéházat kezelték. Utánuk Bozzay Pál, a keszthelyi Amazon szálloda tulajdonosa vette bérbe - 22 ezer forint óvadék ellenében - a „Hévíz” nevű gyógyfürdőt és tartozékait. Nézetünk szerint ő volt Hévízfürdő és a szentandrási major első bérlője. A Bozzay Pállal 1893. április 16-án megkötött haszonbérlet magában foglalta a mintegy tíz kat. holdat kitevő gyógytavat medrével és az un. „szegényházi hidig” terjedő lefolyó gátjával, továbbá a gyógytóban levő ’’stygienikus” célokra szolgáló ’’korpával” együtt, a gyógyfürdő sétányait, a fürdő felett elterülő fenyőligetet, nemkülönben a gyógyfürdő kikerítése végett hozzácsatolt, s a páhoki út mentén jobbról és balról elterülő mintegy tíz holdnyi szántóföldet, és a fürdő déli végén a gáttól keletre és északra elterülő mintegy 15 holdat kitevő rétet. A gyógyfürdői bérlemény egész területe összesen mintegy 53 kat.holdat tett ki. A haszonbérleti idő 1893. április 1-jén kezdődött, és tartott egymást követő 12 éven át, vagyis 1905. április 1-ig. A bérlő a bérlemény haszonélvezetéért köteles évi 10 ezer osztrák értékű forintot mindenkor féléves előleges egyenlő részletekben április és október hónapok első napján a keszthelyi grófi főpénztárba befizetni. A haszonbérlő 22 ezer forint óvadékot tett le. A bérleti szeződés 16. §-a nem kötelezi a bérlőt, de ingyen telekadományozással és uradalmi építőanyag segítségével lehetővé teszi számára az új építkezéseket, amelyek azonban „kifogástalanul jó és csinos karban az engedélyezéskor mgállapítandó fizetési és egyéb feltételek mellett tulajdonába bocsátandók”. Bozzay Pál építkezésekbe kezdett, a fürdőépületeket felújíttatta, átalakításokat végeztetett, de mindezek kevésnek bizonyultak sokéves mulasztások pótlására. A bérlő - a pillanatnyi haszon elvét tartván szem előtt - nem kezdett nagyobb befektetésekbe a fürdő területén. A Keszthelyi Hírlap azt írja 1903. szeptember 20-i számában, hogy „Hévíz azért jutott oda, ahol most van, mert az aránylag elég rövid időkig bent ülő bérlők természetesen önérdeküket tartották szem előtt... Amit éveken át elmulasztottak, a jövő hivatott kijavítani...” Bár Győr, Sopron, Vas megyéből, és még Sziriából is sok a vendég, s a hatalmas jegenyék és platánok szegélyezte sétány gyönyörködtette és hívogatta a látogatókat, az étteremben pedig Horváth Mihály marcali bandája húzta a szép nótákat, „kellő reklamírozás hiányában” mégsem ismerték annyira Hévizet, mint amennyire megérdemelte volna. Pedig a fürdő - gyógyhatása mellett - még valamivel kezdte felhívni magára külföldön is a sí-