Hévíz, 2002 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Balogh Petres Judith: Egy úr életútja Hévíztől Clevelandig (emlékezés)
BALOGH PETRES JUDITH: Egy úr életútja Hévíztől Clevelandig A két háború közt Hévízen, legalábbis nyaranta, pezsgett a társadalmi élet. A nemzetközi látogatók napközben lelkiismeretesen áztatták, ami éppen fájt, de estére előkerültek a divatos ruhák, virágos kalapok, s a tó körül elnyújtózott az a békésen vidám hangulat, ami a világnak minden híres üdülőhelyét jellemezte abban az időben. Kigyulladtak a lámpák, a parkban elegáns párok korzóztak, az éttermekből, kávéházakból kacagás és zene szűrődött ki. Idillikus és szép volt, halk, finom és izgalmasan kellemes. Az időben a tóparkban szaladgáló kislányok ma már általában nagymamák, így talán csak a náluk idősebb dámák emlékezhetnek arra a szőke, magas, megejtően jóképű férfira, aki akkor be nem vallott lázban tartotta a hévízi hölgykoszorú jelentős részét. Stepát, mert csak ezen a néven ismerték Hévízen az egykori fehérorosz katonatisztet, rejtelmes (és a hölgyek szerint romantikus) események után csöppent Magyarországra. Idejének nagy részét Hévízen töltötte. Nem volt foglalkozása, vagyona sem. Minden földi kincse a gyönyörű, szívhez szóló, lírai hangja és a balalajkája volt. Amellett Stepat egyáltalán nem volt mindennapi ember. Egyéniségének kialakítása lett élete mesterműve és ez jól kamatozott. De egy pillanatig sem szabad azt hinni, hogy pózolt, számító vagy aljas lelkű lett volna. Ellenkezőleg. Művelt, kedélyes, tapintatos, kiváló modorú férfi volt, aki lelkiismeretesen vigyázott arra, hogy ne csak úriembernek lássák, hanem az is legyen. Soha senkit sem bántott meg, mindenkihez előzékeny és figyelmes volt, de nem alázattal, sem gondosan betanult szerepet játszva, hanem őszintén, becsületesen. Az urakkal elmés vitákat folytatott, a hölgyeket elhalmozta hódolatával. Remekül teniszezett, kitűnően táncolt, lovagolt és vitorlázott, szívesen látták a bridge- és a tarokkasztaloknál. Szépen megtanult magyarul és idegenes kiejtését a hölgyek elragadónak találták. Nem csoda, hogy a háziasszonyok (akik biztos forrásból tudni vélték, hogy Stepát egy hazáját és vagyonát vesztett nagyherceg) szinte versengtek, hogy meghívhassák vacsoráikra, estélyeikre. Ilyenkor tartózkodóan, kedvesen viselkedett, és ha engedték szóhoz jutni, szívesen beszélt művészetről, irodalomról, és hajdani utazásairól. Sokoldalú, okos ember volt, és volt annyi jó ízlése, hogy sohasem helyezte magát az érdeklődés középpontjába. Arról nem tehetett, hogy minden úri szerénysége mellett ezt általában nem tudta elkerülni. Arra volt hivatott, hogy a központban ragyogjon. Amikor koncerteken, kávéházakban, éttermekben fellépett és bársonyos hangján a balalajka kíséretével a szerelemről énekelt, minden dáma úgy érezte, hogy egyedül neki szól a dal. Természetesen annak a kornak megfelelően mindenki tartózkodóan viselkedett és a botránynak még a lehelete sem ért el Stepárhoz, sem elbűvölt hallgatóihoz, de a titkos vágyakozás, a romantika rezdülése feledhetetlen maradt a nyári éjszakában. Akkoriban Hévízen a nyári esték elképzelhetetlenek voltak Stepát finoman izgalmas jelenléte nélkül. Aztán jött a háború és példátlanul összekeverte a világot. Sok honfitársunkat a világ minden tájára sodorta. Mint mi, Stepát is Clevelandben kötött ki. Az idő kegyes volt hozzá. Sem az évek, sem a németországi menekülttáborok, sem az emigráció első.