Hévíz, 2005 (13. évfolyam, 1-4. szám)
2005 / 4. szám - Kardos Gy. József: Egy elfelejtett költőnő (tanulmány)
Mórnak mutatta meg Czóbel Minka verseit, aki további munkára bíztatta őt. Justh pedig energikus művésztársként, eszményi barátként és levelezőpartnerként buzdította és lelkesítette a költőnőt, mert magához közel állónak érezte, felismerve annak művészi értékeit. A képzőművészet és a zene - Mednyánszky és Justh hatására - állandó ihletője lett Czóbel Minka költészetének. Különösen a XIX. század második felének olasz szimbolista festője, Segantini és a svájci impresszionista, Böcklin (akiről Böckliniána címmel még verset is írt) ihlette meg őt nem egy művében. Például az Egy hét című falusi témájú realista elbeszélő költeményében is láthatjuk ennek nyomait: „Nehéz sötétkék ég alatt/ Homokdombok piros férge,/ Egyes nyárfa sárga lángot/ Égen borít sötét égre.” Vagy gondoljunk olyan verseire, mint A por (csupa átható fény, mozgás, csillogás), a Grisaille (szürke tónus), az Altató (a nyár-déli forróság csöndje, szimbolikus kertek és virágok - lásd még a szecessziós jegyeknél is), így méltán nevezi Czóbel Minkát költészetünk első impresszionistájának Weöres Sándor, a szabad eget és levegőt ábrázoló plain-air festők rokonának. (A zenei ihletés a költőnő műveiben szintén nyomon követhető - lásd később!) A kivételes arisztokratikus nevelésben részesülő, az itthon és külföldön nagy műveltségre szert tevő Czóbel Minka már gyermekkorától kezdve foglalkozott a költészettel, s franciául, németül és angolul is verselt, illetve írt. (Párizsban több alkalommal is hónapokat töltött, egyetemi előadásokat hallgatott, esztétikát és irodalmat. Járt Dél-Franciaországban, Ausztriában, Svájcban, Olaszországban és Nagy Britanniában.) Egyik drámáját franciául írta, verseit németre fordította, sőt a német költő-író, Liliencron kérésére Az ember tragédiáját is, Petőfi jó néhány költeményét pedig angolra. Sógornőjével, Mednyánszky Margittal is angolul levelezett. (Megjegyzendő: több ládát megtöltő levelezésének zömét külföldi művészekkel és művésznőkkel folytatott levélváltása teszi ki.) Sokrétűségét egyéb tevékenységei is bizonyítják: jól lovagolt, gyógyfüveket gyűjtött, borászkodott, méhészkedett, katolikus karitasszal, azaz jótékonykodással is foglalkozott. Az irodalomból való korai kiszorulása, szerelmi csalódása, családja elszegényedése, szülei halála és testi „csúnyasága” egyre nagyobb magányba taszította, s mindezekkel is megpróbálta azt elviselhetőbbé tenni. Czóbel Minka belső késztetésből, önmagáért „művelte” a költészetet. Ízlése és életszemlélete rokonságban állt a korszak jelentős költőivel (Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő), mégis kívül rekedt az irodalmi élet körein. Igaz, ez megnövelte alkotói szabadságát, viszont hátrányt is jelentett költői karrierje hivatalos elismerése szempontjából. Bár sokan olvasták, és jelentős hatást is kifejtett, igazán csak Justh Zsigmond Hévízi