Hévíz, 2005 (13. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 4. szám - Kardos Gy. József: Egy elfelejtett költőnő (tanulmány)

Mórnak mutatta meg Czóbel Minka verseit, aki további munkára bíz­tatta őt. Justh pedig energikus művésztársként, eszményi barátként és levelezőpartnerként buzdította és lelkesítette a költőnőt, mert magához közel állónak érezte, felismerve annak művészi értékeit. A képzőművészet és a zene - Mednyánszky és Justh hatására - állandó ihletője lett Czóbel Minka költészetének. Különösen a XIX. század második felének olasz szimbolista festője, Segantini és a svájci impresszionista, Böcklin (akiről Böckliniána címmel még verset is írt) ihlette meg őt nem egy művében. Például az Egy hét című falusi témá­jú realista elbeszélő költeményében is láthatjuk ennek nyomait: „Nehéz sötétkék ég alatt/ Homokdombok piros férge,/ Egyes nyárfa sárga lángot/ Égen borít sötét égre.”­­ Vagy gondoljunk olyan verseire, mint A por (csu­pa átható fény, mozgás, csillogás), a Grisaille (szürke tónus), az Altató (a nyár-déli forróság csöndje, szimbolikus kertek és virágok - lásd még a szecessziós jegyeknél is), így méltán nevezi Czóbel Minkát költészetünk első impresszionistájának Weöres Sándor, a szabad eget és levegőt áb­rázoló plain-air festők rokonának. (A zenei ihletés a költőnő műveiben szintén nyomon követhető - lásd később!) A kivételes arisztokratikus nevelésben részesülő, az itthon és külföldön nagy műveltségre szert tevő Czóbel Minka már gyermekko­rától kezdve foglalkozott a költészettel, s franciául, németül és angolul is verselt, illetve írt. (Párizsban több alkalommal is hónapokat töltött, egyetemi előadásokat hallgatott, esztétikát és irodalmat.­­ Járt Dél-Fran­­ciaországban, Ausztriában, Svájcban, Olaszországban és Nagy Britan­niában.) Egyik drámáját franciául írta, verseit németre fordította, sőt a német költő-író, Liliencron kérésére Az ember tragédiáját is, Petőfi jó né­hány költeményét pedig angolra. Sógornőjével, Mednyánszky Margittal is angolul levelezett. (Megjegyzendő: több ládát megtöltő levelezésének zömét külföldi művészekkel és művésznőkkel folytatott levélváltása teszi ki.) Sokrétűségét egyéb tevékenységei is bizonyítják: jól lovagolt, gyógy­füveket gyűjtött, borászkodott, méhészkedett, katolikus karitasszal, azaz jótékonykodással is foglalkozott. Az irodalomból való korai kiszorulása, szerelmi csalódása, családja elszegényedése, szülei halála és testi „csúnya­sága” egyre nagyobb magányba taszította, s mindezekkel is megpróbálta azt elviselhetőbbé tenni. Czóbel Minka belső késztetésből, önmagáért „művelte” a költészetet. Ízlése és életszemlélete rokonságban állt a korszak jelentős költőivel (Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő), mégis kívül rekedt az irodalmi élet körein. Igaz, ez megnövelte alkotói szabadságát, viszont hát­rányt is jelentett költői karrierje hivatalos elismerése szempontjából. Bár sokan olvasták, és jelentős hatást is kifejtett, igazán csak Justh Zsigmond Hévízi

Next