Hévíz, 2008 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2008 / 2-3. szám - Szántó Endre: A "boldog békeévek" Szentandráson és Egregyen (1857-1905) (tanulmány)

nak kell lennie, amely az ésszerű s a földek termőképességét állandóan fenntartó gazdálkodás elveinek megfelel.” A bérlőnek ügyelnie kellett arra, hogy a földek termőképessége ne csökkenjen. Az élő és holt gazdasági felszerelésnek a leltárban feltüntetett 2602 forint 70 kraj­­cárnyi árát a haszonbérlő az átadás után azonnal köteles volt lefizetni, ami azután a bérlő tulajdonává vát, s azzal szabadon rendelkezhetett. A haszonbérletbe adott birtokok és va­gyontárgyai után kivetett állami, megyei és községi adókat, s egyéb köz- és magánterheket és járulékokat évnegyedes előleges részletekben ugyancsak a haszonbérlő volt köteles min­den évnegyed első napján a keszthelyi uradalmi gazdasági pénztárba befizetni. A gabonaféléket az 1895. évi összeírás idején a szentandrási bér­leti gazdaságban már nagyrészt gépekkel vetették. A gazdaságban hasz­nált fontosabb gépek és eszközök sorában találunk 3 vetőgépet, 1 rostát, 10 triert (magtisztítót), 1 szecskavágót, 7 boronát, 2 hengert és 9 igás szekeret. Az uradalmi felszerelés bizonyos fejlesztése szükségképpen maga után vonta a cselédállomány növelését és napszámosok alkalma­zását. A szentandrási gazdaságban (a Négyszögű majorban) foglalkoz­tatott cselédek száma ebben az időben 11 fő volt. Bár a nagyüzemeken belül elsősorban a bérleti gazdaságok tűn­tek ki jobb gépi felszereléssel, de Bozzay Pál szentandrási gazdaságában sem gőzvontatású ekével, sem arató- és cséplőgéppel nem találkozunk még az 1890-es években. Ha az állattenyésztés szerkezetét, akkor határozott belterjes át­alakulásról beszélhetünk. Bozzay Pál szentandrási bérleti gazdaságában 1895-ben 89 szarvasmarhát, 13 lovat és 90 sertést írtak össze. A korábbi külterjesebb viszonyok közt rentábilis juhtenyésztés - a tengerentúli gyapjú konkurenciája miatt bekövetkezett áresés folytán - megszűnt, a súlypont a szarvasmarha- és sertéstenyésztésre tolódott át. A vágómarha kereskedésnél is nagyobb szerepet játszott a fürdőtelep és Keszthely közelsége a tejértékesítés bővülő lehetőségében. 3. ) Szent András és Egregy község háztartása és közigazgatása (1857-1905) Szent András lakossága a 19. század közepén még nem haladta meg a 200 főt. 184 fő volt 1851-ben, mely közel 20 év alatt, 1869-re 252- re emelkedett, majd 1887-re a Négyszögmajorral együtt 249 főre csök­kent. 1900-re már ismét növekedni kezdett a falu lakossága (243 fő), és a mai Vörösmarty utca felé terjeszkedett. Érdekes, hogy a lakosság kö­ Hévízé. 2008/2-3

Next