Honművész, 1834. július-december (2. évfolyam, 53-104. szám)

1834-10-19 / 84. szám

­566 lerántja, ’s rémitő sebet harap vállába, m­ig az alatt kör­meivel is borzasztóképp össze szabdalja arczát. A’ másik vadász barátjának veszedelmet látván lekapja fegyverét, é s a’párduczra lő. De akár hevességből,akár abbeli félelem­ből, hogy ne talán barátját találná­ el, a’ lövést elhibázta; most a’ dühös állat elhagyván össze marczonglott ellen, felét dühösen rohan a’ támadó ellen , azt egy pillanatban leteriti, ’s fogaival és körmeivel olly rémitőleg össze tép­­deli arczát, hogy annak alig lehetett ideje vadász-kését kivonni. Mind ez egy pillanat mivé vált. Mielőtt az előbb tetem­tett vadász puskáját újra megtölthette, mára’ párducz és szerencsétlen barát viaskodás közben jó tova gördültek. Egy pillanatban felkapja most az első vadász fegyverét, és siet szerencsétlen barátja védelmére; de fájdalom­ már ké­ső volt. — A’ dühös állat már hasát is felhasitá amannak, ’s gégéjét elharapta. Az első vadásznak tehát még csak azon egy öröme lehetett, hogy a’ barátja kés­ döfései által már igen elerőtlenedett dühös vadnak adhatta az utósó halálos lövést; de barátja örökre oda volt.“ FESTÉSZET. Ceylon sz­igeti festészet. Ceylont, melly az Indiaiaktól Lanka néven neveztetik, ’s az ókoriaktól T­a­­probane név alatt alkalmasint ismertetik, három külön­böző néptörzsek lakja, t. i. a’ Lingalok, Kandyak, és­ Malabarok. A’ két elsőnek nagy hajlandósága van a’ mű­vészetre, jelesül ékszerek’s diszitvények készítésére. Mind e’ mellett — mond Josfie Da­vy, ceylon-i utazásában — a’ ceylon-i fesztészeknek fogalmok sincs a’ perspectivről; tájképeik mindig durvák, sőt a’ legegyszerűbb előadásban is a­ szabályok, mellyek után indulnak, legnagyobb hibákra vezetik őket. Sejtésük sincs a’ világosság hatásáról, ’s azért festvényeikben világ és árnyék közt különbséget nem tesznek. Egyetlen egy törekedésök a’ színek hatására me­gyen. Sokféle színeik nincsenek, de mellyek vannak, azok felette tündöklők ’s igen tartósak; a’ sárgát operment, a’ kéket indigo, a’ ve­reset kényeső­ savanyból kapják; a’ fehéret úgy csinálják, hogy meszet csak nem annyi rész fehér magnesiával kevernek; fekete színük füstből áll; a’ többi mellék színeket gummival pótolják. Az olajfes­tést nem ismerik.

Next