Honművész, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1840-01-26 / 8. szám
58 ezeknek a’ versekre — egyik sem alábbvaló a’ másiknál. Simon arabeszkjei, akkor is költészet és egy, kecses virágokba, metaphorákba , amphorismákba rejtett epos maradnának , ha Wieland Oberonja nem léteznék. S Seureuther a’ költők hőseit először virágbimbókkal növesztette ki. E’ gondolatban van ugyan valami pikant, de könnyen ízetlenséggé fajul, és a’ legújabb arabeszkekben azzá is fajult. Virágok és emberi testek homlok-egyenest ellenkeznek egymással, és a’ phantasiának szerencsés teremtő ereje kivántatik a’ kettőt összekötni. Fűszálakon tánczoló tündéreket csak gondolhatni, de ugyanazon fűszálakra egy pánczélos harczost állitni föl, annyit tesz, mint a’ regényest prózai hazugsággá alacsonyitni; valamint az is furcsa lenne , ha testes szerelmes nők valamelly virágnak legkülső porszálain függnének, vagy ha egy hős, derekán ketté metszve, napvilágra állíttatnék. Illy olcsó áron az emberi test egészét nem adhatni. A’ virágoknak és növényeknek a’ képek körül összehangzólag kell mozogni , de úgy, hogy azokat hóhér módra meg ne csonkítsák, azonban a’ figurák se kívánjanak a’ növényektől semmi lehetlent, az az, hogy fonalvékonyságú rámákra ne rakassanak, vagy egy fűszál hídnak ne tekintessék. Igen messzire vinne az arabeszkek lényegét közelebb tagolgatni akarni, de az illy nemű roszul sikerült összeállítások mindig számosabbak, úgy hogy alig lehet többé könyvet nyitni föl ezekre bukkanás nélkül. Belátásunk szerint Simon úrnak semmit sem lehet szemére vetni akár emberei akár virágai elrakásában. A’ hat tábla a’ költői teremtmények olly összhangzó játékát képezik, hogy a’ legszerencsésebb regény-képeknek tekintethetnek. Az ábrázolatok teljesek kecsesel, emelkedéssel és lélekkel, az összeállítások szelíd érzettel, ’s az allegóriák mély jelentőséggel. Egyszersmind a’ szemnek a’távaiban külsőleg tetsző csoportozatot képeznek. Az egy, mit megróni lehet, hogy a’ növények egy kissé tudományosan választyák. A’ művész minden kis ékbe jelentőséget akart helyezni, ’s valóban ha figyelmez az ember, elbámul az eszközöknek ama gazdagságán, mellyet ő használt. Megengedte a’ virágoknak és növényeknek, hogy egy-egy szócskát szállhassanak, és azok beszélnek is érthetőleg; de mint mondók , a’ művészi szótárt segédül kell vennünk. — Most már lássuk közelebbi fölvilágositásait az egyes tábláknak: Az első arabeszk tábla a’ vers alap-gondolatját adja elő. Oberon meghasonlása Titániával. Az öreg Gangolf fiatal nejétől megcsalatik. Oberon ’s Titania, mint e’ hűségtörés szemtanúi, összevesznek azért, hogy amaz a’ hamis nőt megfenyitni, emez, hogy azt oltalmazni akarja. A’ tábla közepén nyugszik a’ királyi tündérpár.