Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-02-21 / 15. szám
LITERATURA. Igaz-e, hogy nehéz íij jellemeket a’ regényekhez találni? (Folytatása.) A. — De uj jellemek ? hol lehet ezeket találni ? B. — Csak ismét könyvet ne üssünk fel! — Vonjátok fel a’ lepelt, nézzétek amaz ijű nőt; illő, nehéz selyemből készült, redős öltönyben ül, haja simán van fésülve halántékára; a’ hajlított arcz korábbi nagy szépség nyomait viseli; a’ fehér nyakat fekete szalag körzi, mellyen egy arany szivecske függ; a’ kezeket rövid átlátszó keztyűk ékesítik. Jobb lába egy padocskán pihen, mellyen legifjabb lánykája térdel, ’s az anyja térdén fekvő könyvből olvas. Egy nagyobb leányka bubával játszik; a’ harmadik, már felnőtt, varró asztalnál ül az ablakban. E’ rajza a’ csendes házi életnek ; egységeiben ’s az arczrajzra vonatkozó vonásaiban milly ég messze különbözik ugyan e’ tárgyakban — ötven vagy csak húsz évvel ezelőttitől. Milly nagy miveltségi előfok fekszik már csak ama nehéz selyem anyagjában az öltönynek? Korábban ugyan ez anyag frivolitással volt párosítva itt, ’s most az egyszerű háziassággal. A’ philosophiai nyomozásoknak milly rejtek ujjain kell egy emberismerőnek átvándorolni csak azért, hogy azon lánczsorát az eszméknek feltalálhassa, mellyet a’ padocskán fekvő kötés ébreszt? Mit? hát e’ szép nőnek szive kevesebb újságot szolgáltatna-e, mint öltönye, vagy kötése a’ padocskán? — És ha ezzel szolgál a’ háziasság, — a’ tékozlásnak, koketteriának, szellemi és érzelmi szépség győzelmeinek mennyi képet és eszmét kell szolgáltatnia. Részemről engedjétek a’ költőnek az érzelmi méltatlant felfogni; engedjétek anyagját a’ gyönyörű sztyl leghizelgőbb édességeibe takarni; engedjétek Mitzájának minden gyöngyét és drágaságait reá kiűzitni; csak legyen igaz; — mert ezen igazságában áll azon egyetlen költői jogszerűség, mellyet egy genie munkájától kívánni szabad. Hogy e’ czélt kevesen érik el, természetes. A’ nagyobb rész lomha, ’s a’ takaréktárból szedik elő a’ már kész jellemeket, ’s inkább másolják tizenkétszer Werther Lottiját, mig azon fáradságra szánnák magukat, saját házokban egy lépcsővel feljebb emelkedni, hogy ott egy hölgyet találjanak, melly százszor több sajátságos kecsekkel bir,mint amaz elhervadt eredeti. Mások minduntalan visszatérnek az erénytelenség, gyarlóságra, és régi morális következetlenségekre, mellyek most, minthogy őket az élet elhagyó, régen megszűntek jelentőséggel bírni. — Ide szövik be