Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-02-25 / 16. szám
122 West44 folyóiratban közlött, nyilvánítja, hogy Osseg kolostorban Töplicz mellett (cseh ország) egy uj orgona készíttetett, ’s pedig olly férfitól, ki előbb szabó vala. Neve a’ művésznek Feller János. Már 8 éves gyermek korában félreismerhetlen hajlamokat mutatott az orgona-csináláshoz, midőn almároiikát készített billentyűkkel és sípokkal, ’s ezzel szokta mulattatni kortársait. Atyja, ki őt a’ szabóságra lépni kényszerité, meghalálozott e’ talentumnak mintegy javára; mert a’ fiú elveté tűjét, és gyalu után nyúlt; röviden, orgona-készitő lett, és most Königswaldban szerencsésen él közel Töpliczhez, ’s a’ nála történő megrendeléseket alig képes munkájával kielégitni. LITERATURA. Igaz-e? Hogy nehéz uj jellemeket a’ regényekhez találni? (Folytatás.) Mint a’ költész, ki az ismét meg ismét előnyomuló eszmetárgyat elutasitni nem tudván, végre elhatározza azt megragadni, ’s belőle költeményt készitni, úgy tett Gábor gróf is. Minthogy a’ kis szépet képzetéből el nem űzheté , elhatározó azt nőül venni. — ,Hiszen ő olly ártatlan! — suttogó magában, miközben a’ narancshéjon tovább rágódott — hiszen ő olly gyermekes, a’ tiszta erénynek vonásai omlanak el arczán! Az erénynek olly végetlenül finom vonásai vannak, és milly sok emberismeret kell e’ vonásoknak kikutatására ; a’ physiognomi töredékek soha őket meg nem találhatják. — Hátha még a’ házasságból agg házamnak egy csemetéje zöldelne fel?! — ’S a’ gróf az úrmelléki fiatal zöld vetésre egy szeretettel teljes pillantatot vetett. A’ tavaszi szellő kellemesebben játszott arczain; a’ szagos fehér felhőcsék fényesebben repűltek a’ kék egen le. — ,Becsületemre! ez nem volna lehetlen, és szinte szeretnék a’ Fürstenfels - Braunfels - háznak egy kis forrást adni! — ’S itt a’ gróf gonoszkás nevetésre fakadt. A’ kocsi egy szegletnél befordult; az agg családjószág láthatóvá lett, ’s nyárfák mögött a’ családi temető. Grófunk elfordult, ’s a’ kocsi más oldalán nézett ki. Egy évvel későbben, csaknem ez időtájban, sötét szélvészes éjjel, Gandersheim városka vendéglőjében egy bepakoltt utazókocsi állt meg. Egy tisztes úr és egy fiatal dáma az utasok; senki más, mint a’ feljebb nevezett személyek. A’ gróf elől ül, hátulját katulyák foglalják el, ’s ezek közé mélyen bedugva, ’g drága