Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1841-02-25 / 16. szám

122 West44 folyóiratban közlött, nyilvánítja, hogy Osseg kolostorban Töplicz mellett (cseh ország) egy uj orgona készíttetett, ’s pedig olly férfitól, ki előbb szabó vala. Neve a’ művésznek Feller Já­nos. Már 8 éves gyermek korában félreismerhetlen hajlamokat mutatott az orgona-csináláshoz, midőn almár­oiikát készített bil­lentyűkkel és sípokkal, ’s ezzel szokta mulattatni kortársait. Atyja, ki őt a’ szabóságra lépni kényszerité, meghalálozott e’ talentum­nak mintegy javára; mert a’ fiú elveté tűjét, és gyalu után nyúlt; röviden, orgona-készitő lett, és most Königswaldban szerencsé­sen él közel Töpliczhez, ’s a’ nála történő megrendeléseket alig képes munkájával kielégitni. LITERATURA. Igaz-e? Hogy nehéz uj jellemeket a’ regé­nyekhez találni? (Folytatás.) Mint a’ költész, ki az ismét meg ismét előnyomuló eszmetárgyat elu­­tasitni nem tudván, végre elhatározza azt megragadni, ’s belőle köl­teményt készitni, úgy tett Gábor gróf is. Minthogy a’ kis szépet képzetéből el nem űzheté , elhatározó azt nőül venni. — ,Hiszen ő olly ártatlan! — suttogó magában, miközben a’ narancshéjon tovább rágódott — hiszen ő olly gyermekes, a’ tiszta erénynek vonásai omlanak­ el arczán! Az erénynek olly végetlenü­l finom vo­násai vannak, és milly sok emberismeret kell e’ vonásoknak kiku­tatására ; a’ physiognomi töredékek soha őket meg nem találhatják. — Hátha még a’ házasságból agg házamnak egy csemetéje zöl­­delne­ fel?!­ — ’S a’ gróf az úrmelléki fiatal zöld vetésre egy szeretettel teljes pillantatot vetett. A’ tavaszi szellő kellemesebben játszott arczain; a’ szagos fehér felhőcsék fényesebben repűltek a’ kék egen le. — ,Becsületemre! ez nem volna lehetlen, és szin­te szeretnék a’ Fürstenfels - Braunfels - háznak egy kis forrást ad­ni!­ — ’S itt a’ gróf gonoszkás nevetésre fakadt. A’ kocsi egy szegletnél befordult; az agg családjószág láthatóvá lett, ’s nyár­fák mögött a’ családi temető. Grófunk elfordult, ’s a’ kocsi más oldalán nézett­ ki. Egy évvel későbben, csaknem ez időtájban, sötét szélvészes éjjel, Gandersheim városka vendéglőjében egy bepakoltt utazó­kocsi állt­ meg. Egy tisztes úr és egy fiatal dáma az utasok; senki más, mint a’ feljebb nevezett személyek. A’ gróf elől ül, hátul­ját katulyák foglalják­ el­, ’s ezek közé mélyen bedugva, ’g drága

Next