Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1841-04-15 / 30. szám
ka k. a. — 3) Változatok egy tételre „Somnambulából“ Döhler-töl; játszá zongorán Sieber Carolina k. a. — 4) Változatok fuvolára Haydn egyik tételére Sehol Ítél; játszá Gabler ur. — 5) Magyar tételek Liszt által alkalmazva; játszá Sieber k. a. — 6) Nagy fantázia egész hangászkarra Stranierából vett motívumokból szerző Czegka, hangászkarmester ur. — Azonban minden belépő azon hirdetést véve kezeihez, hogy Farkas» József győri magyar zenésztársasága az egyesület iránti szívességből ,,Porticii néma“ élőzenéjét, Mizar (igy) „Riquiqui“ franczia négyesét, 's Egresi „Hontalan magyar“-ját játszandja el. — Vatervkiet k. ap nak , ki, mint mindig, ma is művészileg működött, nem köszönhetjük eléggé, hogy a" nagy fantáziában a‘ főszerepet felvállalni szives volt, mi az egésznek sikerültét tetemesen segíté elő. Puccini dalját elragadó modorral éneklé; csak a' fantáziában vettük sajnos n a‘ zongorának igen is magas hangulatát; mi okozá, hogy a’ k. a a' legnagyobb megerőtetéssel kényteték magas szerepét vinni. — Sieber k. a. a’változatokat igen kellemesen játszá. Mint, megannyi ezüst harangocskák, olly tiszta volt játéka. Egyetlen tisztátlan hangot sem lehete hallani; 's e mellett nagy mértékét bírja a’ mechanikai ügyességnek. Játéka finom , kerekded , és pontos. Hangfutásai gömbölyegek , rendkívül tiszták 's teljesek. •— Mi a' magyar tételeket illeti, ezek felett nem hozhatok illy kedvező ítéletet. Már azt is czéltalannak találom , miután Lisztet falaink közti hallottuk, hogy egy műkedvelőné tőle választ szerzeményeket; mert képzelhetné, hogy Liszt varázsjátékának még csak árnyékát sem képes előteremteni. E mellett a’ szép k.a kezeiben igen kevés erő van még, minek hiányzása itt feltűnő vala. "S hogy őszinte legyek: hiányzott a' szellem, melly életet öntött volna ez előadásba. Hidegen játszott, igy hidegen is hagyott. — Gabler úr nagy sensatiót csinált. Rendkívüli gyakorlottsága, kellemes előadása, passageinak tisztasága feltűnővé teszik e fiatal ember talentumát. Várva vártuk az adagiót, a’ fuvolások e‘ próbakövét; mi azonban fájdalmunkra csak nem következett. — A fantazia meglehetős pontossággal adatott elő, de az öszveesküvési kardal minden árnyéklat nélkül kiáltatott le, mit igen sajnáltunk; mert a' kardal egyébiránt elragadó, ha jeles előadás járul hozzá. Mi a' czigányokat illeti, arról sok mondani való volna, hogy muzsikai-egyesület hangversenyébe, egy csupán műkedvelők egyesületébe, előadásuk nem illett. Azonban a’, közlelkesület, mellyet előadásaikkal szülének, némileg helyesli az igazgatóság e" tettét, melly jól tudá , hogy közönségünk felkiáltaná: „mai hangversenyünkben legtöbbet értek a' czigányok!“ —Ilyen az ízlés! *) — De egyébiránt meg kell vallani, hogy tőlök nem is lehet kívánni többet. De hiszen ők már félhonunkat összejárták,s így nem látom szükségesnek jeles előadásuk bonczolásához fogni. Csak azt említem meg, hogy a Riquiquit ismételni szívesek valának . Egresi gyönyörű „Hontalan“ -ját hasonlag ismétlék, és újólag ennek frissét; sőt erre még egy nemzeti egyveleget is (Farkastól) a'sok é’jenekre's zajos tapsviharra játszottak KIESI GYULA. *) Ez talán Pesten is megtörténhetnék; mert fájdalom , itt is sokan vannak még, kik a' hangászegyesület nagyszerű előadásait figyelemre sem méltatják. ízlés a’ miveltséggel párhuzamban jár. Nem kell csüggedni. Ideje van már, hogy itt is tanítsunk, és jó példával menjünk előre, habár víz ellen is. A szerk.