Honművész, 1841. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1841-04-15 / 30. szám

Donizetti kitüntetése. — A­ „Diario di Roma“ jelenti, hogy a szultán Donizetti operaszerzőt érdemrend diszjelével tisztelte­ meg , és pedig ennek testvére által , ki a’nagy ur zenekarának igazgatója Konstantinápolban. Pesten: I) Husvétvasárnapon a’ „nemzeti ca­sin­óban“ a‘nagy innep miatt hangászati mulatság nem tartatván, az jövő vasárnapra halasztatott. II) „Pál“ cziműi oratórium, mellyröl már e­ lapok előbbi számaiban elö­­leges említés létetett, a‘ pestvárosi szinpadon husvétvasárnapi estve a" pest­budai hangászegyesület által , ennek pénztára javára adatott elő, és pedig az eredeti szerzeményből nehány kisebb értékű számok kihagyásával, s igy igen czélszerű rövidítésekkel. Mind e’ mellett 7 órától fogva tizedfélig tartott. A’ szerzemény minden esetre nagyszerű, de nincs terhelve a' régi szokott ora­­toriurai pedant sztyllel Dalszámai többnyire rövidek, ‘s azért nem untatók. Egyes rövid áriák s több énekszóra irtt dalok a'nagyszerű kardalokkal egy­mást váltják, ‘s bizonynyal nehezen lesz valaki, ki (mint illy nagyszerű hang­művek előadásakor nálunk mondani szokás) unatkozott volna. A' működök száma csaknem 500-ra ment. Könnyen megütheti e' számot, ha részint azon műkedvelők, kik ígérkeztek, mind eljönnek vala, részint ha a’ budapesti gyakor­lati hangászok akár e nagy hírű műnek dicsőbb sikeritése végett, akár csupán a' hangászat iránti nemesebb érzelemtől vezéreltetve valamennyin részt vettek volna. Ez iránt alább bővebben. Az előadás egyébiránt a" felséges mű méltó­ságához illő nagyszerűséggel s a" körülményekhez kép­est lehető pontosság­gal sikerült, s­tóbbi tekintetben különösen kitűntek a magán dalszerepek ének­lője­, a m. Uffer és Neubauer kisasszonyok, Korb és Hirsch urak. Ezután még dicsérettel említendők a jeles kardalnokok is (kik között az egye­sületi énekiskola növendékeinek egy része) és a­ húros szerek játszói. Nem annyira elégített­ ki pontosságra nézve a­ fúvó magánszerek némellyike ; pe­dig ezek mind a színházi első hangászok kezeiben voltak. A* kardalnokok száma mintegy 250-re , a' hegedűsöké 60-ra, a‘ cellistáké 8-ra, a nagy bő­gősöké 10-re terjedett; a' fúvó szerek kétszeresen, némellyek 3­4-szere­­sen is voltak ellátva.­­ A­ nagyszerű hasonnemű művek kedvelői már rég óhajták a­ szóban levő oratóriumnak itt Pesten hallhatását. Annak méltó mód­dal sikerítését csupán hangászegyesületünk lévén képes eszközölni, azon re­ményében, hogy a tömérdek költség, melylyel azt létesítendi, bőven lesz pó­tolva , megszerzi az óriási művet némelly nagylelkű műbarátok által adatott előleges költséggel, és sok fáradozás, gondoskodás, a­ külső és belső szín­teremnek pompás megvilágítása mellett valahára létre hozá azt.‘S mi volt si­kere? 600 pengő forintnyi jövedelem 500 pengő forintnyi költség után (mik­ről azonban későbbi lapjainkban,­­miután a­ számadások beadattak , tökélye­sen tudósítandjuk olvasóinkat). Kérdeni fogjuk, miként történhetett ez illy csekély hasszonnal? Ezt magyarázza-m­eg magának, ki tudja Igaz, hogy a­ bemeneti dijjak felemeltettek, de olly nagy költségek után nem kellett-e azt tenni, s nem lehetett-e bizton remény­em, hogy ezen Európa szerte el­­k­k­ált nagy művet budapesti közönségünk sóvárgva és teljes méltánylással fo­gadja,­­s bizonyosan olly nagy számmal csodülend annak hallására, hogy ta­lán óriási színházunk kicsiny is lesz a' hallgatók befogadására. De nem igy volt A' páholyok, zártszékek, földszin ’s egyéb helyek jó része, elég szé­gyenünkre , üresen maradott, így a‘ részvétlenség , a‘ nagyszerű mű iránti hidegség vádja minden rendű közönségünket érdekli. Beszélhet nekem ezután valaki a­ budapesti közönség műértése vagy m­iszeretete felöl! (Mert valóban

Next