Honvédségi Szemle 1960/2
1960 / 7-8. szám - Népi államunk alaptörvényének ünnepe
hőjébe burkolózva védelmezték könyörtelenül és körömszakadtáig. Ez az „ezeréves alkotmány” szükségszerűen vezetett a 25 éves horthy-fasizmushoz, hogy végülis ez fémjelezze magát az egész úri Magyarországot. Jogos és egyáltalán nem véletlen volt hát a törekvés minden forradalmi mozgalomtól olyan új alkotmány megalkotására, amely merte megtagadni az „ezeréves” „jogfolytonosságot”. Így volt ez 1848-ban és így különösen 1919-ben. 1848. forradalmárai nem féltek száműzni a Habsburgokat. De míg az 1849-es debreceni nemzetgyűlés az akkori történelmi követelményeknek megfelelően csak az uralkodó házat fosztotta meg a tróntól, addig a Tanácsköztársaság alkotmánya a kizsákmányolók összességét taszította le onnan, hogy helyébe az addig elnyomott osztályokat emelje. Így fogalmazták ezt akkor hazánk első szocialista alkotmányában: „A tanácsköztársaságban a proletárság minden szabadságot, jogot és hatalmat kezébe vett abból a célból, hogy megszüntesse a kapitalista rendet és a burzsoázia uralmát és ennek helyébe a szocialista termelési és társadalmi rendet tegye. A proletariátus diktatúrája azonban csupán eszköz mindennemű kizsákmányolás és mindenfajta osztályuralom megszüntetésére és előkészítése annak a társadalmi rendnek, amely nem ismer osztályokat és amelyben megszűnik az osztályuralom legfőbb eszköze, az állam hatalma is.” Pontosan negyven évvel előzte meg ez a rövidéletű, s mégis nagyszerű, számunkra útmutató alkotmány azt, amelynek születését most ünnepeljük. Amikor elismeréssel adózunk apáink nagyszerű tettének, jogos büszkeség tölt el bennünket, hogy korunkban megvalósíthatjuk azt, ami akkor nem teljesedhetett be. Jogfolytonosság ez 1919. és 1949. között, méghozzá igazi és kétségbevonhatatlan. S a küzdelemnek, mely 1919-től negyven éven át folyt a proletárdiktatúra államának megteremtéséért, a kommunisták voltak a szervezői, a vezetői, ők a legönfeláldozóbb élharcosai. Ez a küzdelem 1945-ig a legnagyobb hősiességet és helytállást követelte, s azután új szakaszba jutott hazánk felszabadulásával. A Szovjetunió felszabadító harcának eredményeként kedvezően alakulván a körülmények, bekövetkezett a nagy fordulat mind a politikai, mind a gazdasági életben. Nem lehettek már többé urak a kizsákmányoló osztályok tagjai, de az ország gazdáivá lettek azok, akiket jogosan, kezük munkája után illet ez a cím. A gyár és a föld, a munkások és a dolgozó parasztok összefogásával kialakult népi demokratikus rendszerünk politikai alapja, s ezután az élet sürgette szocialista hazánk új alaptörvényének megalkotását. Ezt végezte el 1949. augusztus 20-án az országgyűlésben egy olyan népi parlament, melynek képviselőit az ország népének majdnem kétharmada saját soraiból választotta. Így vált az a nap, amely az államalapító Istvánra emlékeztetett 1949 előtt és emlékeztet erre ma is, egy újfajta, jelképes államalapítás, a munkás-paraszt hatalom, a proletárállam törvénybe iktatásának napjává. Azokat a harcokat, amelyek e nagy mű megszületését megelőzték, s magának az alaptörvénynek a lényegét a következőképpen összegezi alkotmányunk: „A régi rend urai és védelmezői ellen vívott kemény küzdelmekben hatalomra jutva, a magyar munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, a Szovjetunió önzetlen támogatásával újjáépítette háborúban elpusztult országunkat. .. népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását s országunk a népi demokrácia útján halad előre a szocializmus felé. E küzdelem és országépítő munka már megvalósult ered .