Honvédségi Szemle 1960/2

1960 / 11. szám - TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA - Nagy István György gépészmérnök: A korszerű rakéták kialakulása. A rakéta elve és jellemző vonásai

Tudomány­os technika A korszerű rakéták kialakulása. A rakéta elve és jellemző vonásai A legutóbbi másfél évtized haditechnikájának fejlődésére rányomta bélyegét a rakétafegyverek előretörése. Különösen jelentős eredményekről számolhat be a szov­jet rakétatechnika: interkontinentális rakétái világrészek átívelése után bámulatos pontossággal érik el a kitűzött céljukat. A rakéták katonai célokra való alkalmazása nem új. A rakéta az emberiség által a legrégebben használt mesterséges hajtóeszköz. Évezredes múltja folyamán elsősor­ban mindig háborús célokat szolgált. Nem foglalkozunk a rakéták felhasználásának múltjával, csak megemlítjük, hogy a múlt század nagyobb hadjárataiban, így a napó­leoni háborúkban, a magyar szabadságharcban, a krími háborúban az akkori rakéta­fegyvereket széleskörűen alkalmazták. A rakéták alkalmazása a század utolsó har­madában háttérbe szorult. E korszak új típusú tüzérségi lövegeivel a rakéták sem tűzerő, sem találati pontosság tekintetében nem tudtak lépést tartani. Ebben az időben a tudomány és a technika állapota nem adta meg a lehetőséget a rakéták továbbfejlesztésére. A továbbfejlesztést a századforduló idején az űrhajó­zási kutatók indították el. Ezek közül Ciolkovszkij szerzett különösen nagy érdeme­ket. Ciolkovszkij az űrhajózási elképzelések valóra váltásának egyetlen lehetséges eszközeként a rakétát tartotta, és kidolgozta azokat az elméleti alapokat, melyek a rakéta továbbfejlesztéséhez elengedhetetlenül szükségesek voltak. Ciolikovszkijnak szerte a világon számos követője akadt. A rakétakutatás nagy­jából a húszas évek derekáig meglehetősen szerény keretek között folyt. Az egyre fokozódó fegyverkezés következtében azonban a rakétafejlesztést rövidesen a hadi­technikusok vették át, és a harmincas években kialakították a korszerű rakéták jel­lemző típusait. Ezek a rakéták a második világháború idején már alkalmazásra ke­rültek.. Mielőtt tovább mennénk, foglalkozzunk közelebbről a rakéták működésének elvi alapjaival. Tisztáznunk kell mindenekelőtt a rakéta lényegét. Mi a rakéta? A rakéta olyan eszköz, amelyet a belsejében elhelyezett hajtóanyag elégésekor keletkező, hátul nagy sebességgel távozó gáz alakú égéstermékek visszaható ereje, úgynevezett reaktív hatása hoz mozgásba. Ezt a reaktív hatást Newton harmadik törvénye, az ún. hatás-ellenhatás (akció-reakció) elve magyarázza. Mint ismeretes, Newton e törvénye így hangzik: „Minden hatással együtt egyenlő nagyságú és ellenkező irányú ellenhatás is fellép. Más szóval: két test kölcsönösen egymásra gyakorolt hatása egyenlő egymással és ellentétes irányú.” A rakéta működésének vizsgálata céljából helyes lesz, ha a hatás-ellenhatás elvét példán is bemutatjuk. A puska elsütésekor a lövedék elhagyja a csövet (hatás), ugyanakkor a puskacső, mint mondani szokás, „visszarúg” (ellenhatás). A fenti elvet úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az erők mindig párosával jelent­keznek: a hatóerővel szemben mindig fellép a visszaható erő. Az előbbi példát nézve:

Next