Honvédségi Szemle 1965/2
1965 / 12. szám - KATONAI OKTATÁS-NEVELÉS - "Kérdezz-Felelek"
viszont még a napi munka megszervezése is gondot okoz. Talán sokak számára egyáltalán nem gond és jelentéktelen dolognak tűnik, de nekem még mindig probléma, például az, hogy mikor mivel foglalkozzak, mire mennyi időt fordítsak. Sokszor spontán, alkalomszerűen hajtok végre ellenőrzéseket, maradok bent a kulturális szabad időben. Nagyon jó lenne, ha a vitacikk kapcsán szó esne a vezetés lélektani problémáiról is. Már a vitaindító cikk is felhívja is figyelmünket arra, hogy a vezetés mindkét pólusán a tevékenységet végző ember áll: a vezető és a vezetett. Az emberek pedig különböző lelkialkatúak, amit a vezetés során ugyancsak figyelembe kell venni. Ezzel összefüggésben merül fel az újabb kérdésem, milyen módszerekkel lehet elérni és biztosítani, hogy a különböző lelkialkatú emberek mindegyike képességeinek legjavát adja, a katonai szolgálat teljesítése közben, hogyan lehet előidézni a legeredményesebben a különböző lelkialkatú katonák aktív tevékenységét az adott feladat végrehajtása érdekében. Úgy gondolom, a kérdéssel kapcsolatos válaszok, módszerek nemcsak a pályakezdő fiatal tiszteket érdeklik, hanem az idősebb, tapasztaltabb tiszteket is, egyszóval mindanynyiunknak segítséget jelentenének a feladatok eredményesebb végrehajtásához. „Kérdezz — Felelek" „Sz. J. tiszt elvtárs kérdezi: „Hogyan érvényesíthető a fenyítések kiszabásakor a fokozatosság elve?” A fenyítés a nevelésnek, bár nem a legfontosabb, de mégis egyik szükségszerű módszere. Akkor alkalmazzuk, ha egyéb, más nevelőszándékú eljárásainkkal nem tudtuk elérni a kívánt eredményt. A fenyítés legfontosabb célja az, hogy a fegyelemsértőt rábírjuk — ha kell kellemetlen érzelmi élményeken keresztül is — a szabályzatok által előírt és a közösség által elfogadott helyes tevékenységre, illetve magatartásra, s a továbbiakban távoltartsuk az újabb fegyelmi kihágástól. A felelősségre vonás szocialista nevelési elve megköveteli, hogy a fenyítés ne idézzen elő konfliktust a fenyítő és fenyített között, az egyén és a közösség között, pontosabban azt, hogy a fenyített és a közösség igazságosnak tartsa az eljárást. A fenyítés tehát nem a megtorlás, hanem a meggyőzés és a visszatartás eszköze. E nélkül nem lesz nevelőcélzatú, alkalmazása teljesen hiábavalóvá válik. A nevelőhatású fenyítésnek több feltétele van. Ilyenek az alapos kivizsgálás, az egyéniség figyelembevétele, az emberi méltóságérzés tiszteletben tartása, az említett igazságosság stb. A fenyítések nevelőhatásának fontos feltétele a fokozatosság elvének érvényesítése is. Mit jelent a fokozatosság elve? A fokozatosság elve mindenekelőtt azt jelenti, hogy a fegyelemsértővel szemben a kevésbé szigorú büntető szankcióktól haladunk a mind szigorúbb felelősségrevonásig. Az első „ballépés” alkalmával ne ragadtassák el magukat parancsnokaink, általában ne fenyítsenek azonnal jogkörük teljes hatalmával. A szigorú fenyítés nem mindig hatékony. Különösen az első, a tudatlanság, a kezdeti bizonytalanság szülte rendbontás esetén nem az. A tapasztalatok tanúsága szerint számtalan esetben többre megy a parancsnok a négyszemközti, meggyőző erejű beszélgetéssel, mint a fenyítéssel. Gyakran — főleg az első szabálysértések alkalmával — szintén hatásosabb lehet a katonával való személyes foglalkozás, az egyénhez mért hangnemű figyelmezte Az utóbbi időben egyre több olvasó keresi fel szerkesztőségünket pedagógiai kérdésekkel. Tekintettel arra, hogy a kérdések zöme nemcsak a kérdés feltevőjét foglalkoztatja, a jövőben nem levél útján, hanem folyóiratunk hasábjain a „Kérdezz — felelek” cím alatt válaszolunk. 28