Honvédségi Szemle 1967/2
1967 / 7. szám - A harciképzés új erőforrásai
A MAGYAR NÉPHADSEREG KÖZPONTI FOLYÓIRATAII XXI. ÉVFOLYAM — 7. SZÁM — 1967. JÚLIUS SZEMLE A harckiképzés új erőforrásai Néphadseregünk minőségi fejlesztése s ennek kapcsán a kiképzés korszerűsítése néhány évvel ezelőtt központi kérdésként került napirendre. Ma már elmondhatjuk, hogy az alapvető kérdések tekintetében túljutottunk a kezdeti fázison. Az új rendszerű kiképzés kiterjedőben van, fő célkitűzéseit illetően pedig egyre inkább a gyakorlati érvényesítés irányába haladunk. Ez a körülmény felelősségteljes, nagyon átgondolt és körültekintő előkészítő munkát követel a csapatoktól. De mindenekelőtt azt követeli, hogy mélyrehatóan megismerjék az új rendszer fő célkitűzéseit, az abban rejlő lehetőségeket és annak eddigi tapasztalatait. A célok és követelmények megismerésével teremthetik meg önmaguk számára azt az alapot, amelyről könnyebben léphetnek majd előre a megvalósítás irányába. Az új rendszerű kiképzés fő célkitűzései lényegében két alapvető probléma megoldását irányozzák elő. Egyrészt: a magyar néphadsereg harckészültségének és hadrafoghatóságának további fokozását, a kiképzés tartalmi színvonalának növelése és szerkezeti elemeinek tökéletesítése útján. Másrészt: a személyi állomány, de mindenekelőtt a hivatásos állomány elfoglaltságának, élet- és munkakörülményeinek normalizálását. A céloknak megfelelően, az új rendszerű kiképzés keretei között, olyan szerkezeti alap kiépítése és olyan követelményrendszer megteremtése vált szükségessé, amelyek együttesen lehetővé teszik a kiképzett katonaállomány magasabb — pontosan kétharmados — arányának folyamatos fenntartását az újoncállománnyal szemben. Sőt, az újoncállomány kiképzését is úgy kell biztosítania, hogy a kiképzés első időszakának (első harmadának) közepére hadrafogható legyen. A gyakorlat azt mutatja, hogy ez megoldható az új rendszer viszonyai között. Ezáltal pedig a kiképzett, hadrafogható állomány aránya még kedvezőbb képet mutat. Mindezeken túl a célok érvényesítése olyan lehetőségek megteremtését is igényli, amelyek biztosíthatják a személyi állomány komplex módon történő felkészítését; a korszerű elvek és normák érvényesíthetőségét; a technikában rejlő lehetőségek jobb kihasználását; a sablonoktól mentes, az átfedéseket és öncélú ismétlődéseket kizáró programok és tervek készítését; a személyi állomány körében végzett nevelőmunka hatékonyságának fokozását; a fegyelmi helyzet megszilárdítását és még sok olyan eljárás alkalmazását, amelyek kedvezően befolyásolhatják a harckészültség alakulását. S tekintettel arra, hogy a harckészültség alakulása nem független a személyi állomány fizikai és pszichikai állóképességétől, felkészültségének szintjétől sem, ezért a rendszer kidolgozói négy gondot fordítottak olyan lehetőségek megteremtésére is, amelyek