Honvédségi Szemle 1968/1
1968 / 1. szám - Oláh István vezérőrnagy, MN kiképzési főcsoportfőnök, miniszterhelyettes: A hivatásos állomány tevékeny közreműködésével
A MAGYAR NÉPHADSEREG KÖZPONTI FOLYÓIRATA HONVÉDSÉGI XXII. ÉVFOLYAM — 1. SZÁM — 1968. JANUÁR SZEMLE OLÁH ISTVÁN vezérőrnagy, MN kiképzési főcsoport eszterhelyettes A hivatásos állomány tevékeny közreműködésével Az a tény, hogy a szárazföldi csapatok — néhány egység kivételével — már az 1968-as év elején az új kiképzési rendszerben kezdték el a kiképzést, indokolttá teszi az új helyzet fontosabb vonásainak áttekintését, az új körülmények és újszerűen jelentkező főbb feladatok értelmezését. Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy az új rendszer beállása nem következik be automatikusan a rendszer beindításával. Ez elsősorban abból adódik, hogy a személyi állomány a különböző időszakos alegységeknél csak az 1969 tavaszán induló időszakban lesz ténylegesen egységes, de abból is — s ez nem kevésbé lényeges —, hogy mivel az új kiképzési rendszer a katonaélet szinte minden területére alapvető kihatással van , mindezeket a sajátosságokat alaposan meg kell ismerni, s oly módon kell bedolgozni magunkat, hogy a korábbi rendszerben már kialakult készségi szintek az új körülmények között is kikristályosodjanak bennünk. Mindez türelmet, figyelmességet, a dolgok tárgyilagos számbavételét és vizsgálatát, s nem utolsósorban időt kíván. Tényként fogadhatjuk el, hogy az állomány harmadolásából adódó lehetőségek mind a harckészültségi tényezők, mind a hivatásos állomány szolgálati elfoglaltságának alakulása szempontjából már kezdettől fogva éreztetni fogják előnyös hatásukat. Teljességében azonban nyilvánvalóan csak azután, ha az állomány harmadolásának normális rendszere beáll. Addig azonban egyrészt néhány átmeneti, ténylegesen nem a rendszerre jellemző nehézséggel objektíve számolni kell, másrészt — és ez a fontosabb — az új rendszer nyújtotta széles körű lehetőségek tudatos kihasználása, a kezdeti nehézségek ellenére, a célkitűzéseket napról napra közelebb hozza a megvalósuláshoz. Az új kiképzési rendszer leglényegesebb, tartalmi jegye abban fejeződik ki, hogy a kiképzés tematikájában, a programokban reálisan helyet kaptak azok az ismeretek, amelyekre a háborúban az egyénnek és a különböző katonai szervezeteknek, kollektíváknak ténylegesen szükségük van. Abból a célból viszont, hogy mindezen ismeretek, készségek érdemi megszerzése, valamint az elfoglaltság reális kialakítása biztosítva legyen, az eddigi 2X1 éves időbeosztás helyett (amelyben csak egy évet terheltünk meg ismeretekkel, a második év alapjában véve az elsőt mechanikusan megismételte) — az új kiképzési rendszerben az össz-szolgálati időt a kiképzés szempontjából egy összefüggő egészként fogjuk fel. Tehát a