Honvédségi Szemle 1968/2
1968 / 12. szám - SZÓVÁ TESSZÜK - Kérdezz - felelek (Pásztor)
Kérdezz — felelek Amikor leszállították a behívási korhatárt, s tizennyolc éves fiatalemberek is egyenruhát öltöttek magukra, az alakulatoknál és a katonai lapok hasábjain is sok vita folyt az életkori sajátosságokról. A parancsnokok és a politikai munkások — nagyon helyesen — igyekeztek minél jobban feltárni azokat az új körülményeket, amelyeket a katonák kiképzése, oktatása, nevelése során múlhatatlanul szükséges figyelembe venni. A sok értékes megállapítás között az is szerepelt, hogy közvetlenül az iskolapadokból vagy nem sokkal az iparitanuló-iskolák befejezése után bevonuló fiatalok érdeklődőbbek, jóval inkább kíváncsiak mindenre, mint a korábbi sorkötelesek. Ez persze összefüggésben áll az általános műveltségi színvonal emelkedésével, az iskolákban és egész közéletünkben kiterebélyesedő nyíltabb, őszintébb légkörrel is, de mindenesetre tény, hogy a mai sorkatonák nem elégednek meg puszta kinyilatkoztatásokkal, csupán egyszerű tudomásvétellel nyugtázható közlésekkel. Az őket foglalkoztató kérdéseket — s ilyenek mindig szép számmal akadnak — bátran felvetik, s kielégítő választ várnak rájuk. Ezt a jelenséget időben felismerték Demján Gyula tiszt elvtárs egységénél. S a felismerés párosult azzal a meggyőződéssel, hogy a katonák elől nem szabad titkolni, elhallgatni semmi olyasmit, ami rájuk tartozik, amire jogosan kíváncsiak. A válaszadás spontán formája a mindenapi életben, a tisztek és a sorkatonák folyamatos, személyes érintkezésében nyilvánul meg. A foglalkozások szünetében, a kiképzés befejezése után gyakran tesznek fel kérdéseket a fiatalok mind a nemzetközi és a belpolitikai eseményekről, mind a katonaélettel, illetve egyéni sorsukkal, helyzetükkel kapcsolatban. Tudják ugyanis, hogy feleletet kapnak, se le nem intik őket, se meg nem kerülik a problémákat holmi köntörfalazással, mellébeszéléssel. Emellett aztán kialakították az alakulatnál az érdeklődés kielégítésének szervezett formáját is. Ez abban áll, hogy alegységenként rendszeresen tartanak „Kérdezz — felelek” esteket. Ott vannak ilyenkor az üteg- és szakaszparancsnokok, szolgálatvezetők, s a törzsből is részt vesz egy-egy magasabb beosztású tiszt. Azokat a szakmai, vagy az egységszintű vezetésre tartozó kérdéseket, amelyekre az ütegeknél nem tudnak válaszolni, a parancsnokok összegyűjtve továbbítják. S ekkor kerül sor az egész személyi állomány részére tartandó tájékoztatóra. A közelmúltban alkalmam volt részt venni egy ilyen összejövetelen, amely rendkívül hasznosnak, érdekesnek bizonyult. Az egység törzsfőnöke hét, a hadtápszolgálat főnöke nem kevesebb mint tizenhárom kérdésre válaszolt, s jócskán akadt mondanivalója a kultúrmunka szervezőnek és a KISZ-bizottság titkárának is. Ezúttal talán szükségtelen felsorolni az egyes témákat, egyetlen örvendetes következtetést azonban feltétlenül le kell belőlük vonni. Nevezetesen azt, hogy a kérdések túlnyomó része az alakulat harckészültségének szilárdítására, a szervezettség, a rend és a fegyelem erősítésére vonatkozott. A katonák felvetettek például olyan problémákat, hogy a híradók egyéni tanulása sokszor elmarad, nem mindig terv szerint folyik a reggeli torna, a körlettakarítás és így tovább. Az élelmezési és ruházati ellátással kapcsolatban is inkább javaslatok, mintsem kifogások hangzottak el. Nem panasznapról volt tehát szó, távolról sem! Jóllehet erre is lehetőség nyílt, a katonák nem sérelmeket, hiányosságokat hánytorgattak fel (ha ilyenek nagyobb számban előfordultak volna, a katonák nyilván azt sem hallgatják el, tehát már ez is alapvetően jó állapotokat tükröz), helyette a közügyek előrevivő megoldását szorgalmazták. Bármennyire is célravezető ez a módszer, a parancsnokok és a politikai munk