Honvédségi Szemle 1969/2
1969 / 7. szám - Jobbágy József alezredes: A nemzetközi helyzet kérdéseinek agitációs és propagandamunkájáról
A MAGYAR NÉPHADSEREG KÖZPONTI FOLYÓIRATA XXIII. ÉVFOLYAM — 7. SZÁM — 1969 JÚLIUSHonvédségi szemle JOBBÁGY JÓZSEF alezredes A nemzetközi helyzet kérdéseinek agitációs és propagandamunkájáról Mint a közlemények alapján ismert, az MSZMP Néphadseregi Pártbizottság nemrégiben napirendre tűzte és megtárgyalta a nemzetközi helyzet magyarázatával összefüggő agitációs és propagandamunkánk helyzetét. Az előterjesztés és a széles körű, gondolatokban gazdag vita alapján a pártbizottság elfogadott egy állásfoglalást, értékelést, valamint a feladatokra vonatkozó határozatot. Az előterjesztés és a vita sok tanulsággal szolgált mindenekelőtt a központi vezető szervek számára. Gondolatok, problémák tömege fogalmazódott meg, amelyek nyomatékosan felhívták a figyelmet propagandamunkánk fejlesztésének egy sor feladatára, a tanintézeti társadalomtudományi oktatás néhány meghatározott aspektusból történő átgondolására, a politikai tájékoztatás továbbfejlesztésének időszerűségére. Mindezek, a teljesség igénye nélkül felsorolt konzekvenciák mintegy feltételeit képezik a nemzetközi helyzet magyarázatával foglalkozó agitációs és propagandamunka fejlesztésének. A határozat azonban nem csak a központi szervek számára ír elő feladatokat. Az elfogadott állásfoglalás és határozat alapján a járási szintű pártvégrehajtó bizottságok, a pártvezetőségek a közeljövőben felmérik, értékelik e munka helyzetét saját területükön. Az elfogadott dokumentum előírja, hogy erre az év második félévében kerüljön sor. Ebben a konkrét helyzetben is nyilvánvaló, hogy e téma napirendre tűzése, megvitatása nem lehet öncélú. Nem korlátozhatjuk szándékainkat arra sem, hogy áttekintsük, írásban rögzítsük e munkánk tapasztalatait és esetleg jól kivitatkozzuk magunkat néhány valóban vitát érdemlő vélemény, vagy sokoldalúan még nem elemzett politikai szituáció ilyen, vagy olyan megközelítésének apropóján. Ha mindez színvonalasan történik, az persze minden bizonnyal hasznos dolog, értelme és eredménye lesz. Ennél azonban célszerű nagyobb feladatokat magunk elé tűzni. Azt hiszem, e téma kapcsán is — mint minden más helyzetben — abból ajánlatos kiindulni, hogy e napirenddel, az előterjesztett értékelésekkel és határozati javaslatokkal akarunk-e és mit akarunk a jelenlegi helyzeten változtatni. Lehet, hogy egyes helyeken sokoldalú és reális mérlegelés alapján arra a következtetésre jutnak, hogy náluk minden a legnagyobb rendben van. Bizonyára több helyen megerősítve érzik majd az általuk már az eddigiek során kezdeményezett politikai-metodikai tendenciákat, vagy lehet, hogy most lehetőségük és szándékuk lesz azokat gazdagítani. Tapasztalataink szerint ezek is lehetséges szituációk. Ha valóban ilyen a helyzet, akkor ezt kell az előterjesztésekben határozottan rögzíteni és egyértelműen javasolni kell, hogy csak nagyon korlátozott célú intézkedésekre kerüljön sor.