Honvédségi Szemle 1971/2
1971 / 7. szám - Sándor György alezredes: Számvetés és előretekintés a katonafiatalok körében folyó ifjúsági munkáról
szerepe és feladatai megértésének, megítélésének kérdéseire. Részletesen elemezték az ifjúság nevelésére ható tényezőket és körülményeket, a nevelés összhangjának, céltudatossága javításának problémáit. Nagy érdeklődéssel foglalkoztak a KISZ-szervezetek értékelésével, a szervezett munka fejlesztésének feladataival. Széles körű ismertetés és feldolgozás kezdődött a KISZ-szervezetekben, a katonafiatalok körében is. Az ismertetést elősegítették a vezetőképző tanfolyamok és összevonások. A megismertetés, a határozat értelmezése elősegítette, hogy a katonafiatalok felismerjék a párt ifjúságpolitikai céljait, lássák azt a figyelmes gondoskodást, amely a felnövekvő nemzedéket egyre sokoldalúbban érinti. A határozat feldolgozásának eredményességét vizsgálva legfontosabbnak tekintjük, hogy pozitívan változik a társadalmi közvélemény, az emberek szemlélete az ifjúságot illetően. A KISZ kongresszusra történő felkészülés első feladatának a hivatásos állomány körében éppen ezért azt kell tekinteni, hogy továbbra is tanulmányozzák a párt ifjúságpolitikai határozatát és hatékonyan dolgozzanak a határozat végrehajtását szabályozó elvek érvényesítéséért. Hasznosak és tanulságosak a határozat végrehajtásának megszervezésével kapcsolatos tapasztalataink is. A végrehajtás jó üteme mellett látni kell a megvalósulás nehézségeit. Úgy tűnik, hogy lehetőségeinkhez képest lassúbb az előrehaladás. Ennek egyik oka, hogy a határozatot mindennel egybe kapcsolva próbáljuk végrehajtani. Kétségtelen, hogy a fiatalok nevelése sok mindennel összefügg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most mindent az ifjúsággal összekapcsolva akarjunk megoldani. Mindig azt és annyit oldjunk meg, amire az adott pillanatban képesek vagyunk és amit feltétlenül meg is kell oldanunk. Ezért a csapatok életében elsősorban azoknak a kérdéseknek a megoldását kell szorgalmaznunk, amelyek alapvetően nem kívánnak lényeges módosításokat a katonaélet más területén, de ugyanakkor a fiatalok nevelését, a nevelőmunka körülményeit elősegítik. 1970-ben a sokféle elfoglaltság, de a dolgok természete miatt is nem volt arra mód, hogy az ifjúságpolitika minden fontos kérdését mélyrehatóan elemezzük. Még előttünk áll a feladat, hogy az ott meghatározott célkitűzéseket értelmezzük főleg a csapatélet sajátos körülményeit is figyelembe véve. Pontosabban, hogy a katonai nevelés mindennapi munkájában konkretizáljuk a párthatározatból fakadó tennivalókat. Ez igen átgondolt és alapos munkát igényel. Már most látni, hogy a korábbinál több segítséget kell adnunk a katonák nevelésével közvetlenül foglalkozóknak. Nemcsak az egyetértés feltételeit, hanem a végrehajtás követelményeit is előtérbe kell állítani. Szólni kell arról a több helyen elhangzott véleményről, amely úgy értékelte a határozat feldolgozását, hogy a magasabbegységek és a csapatok szintjén megfelelő eredménnyel folyt, de az alegységeknél a feldolgozás színvonala már sok kívánnivalót hagyott maga után. Ebben a véleményben egy igen lényeges probléma húzódik meg. Nevezetesen az, hogy ha az alegységeknél a feldolgozás szintje a szükséges alatt maradt, vajon a felsőbb szervek munkája e tekintetben valóban kielégítő-e? Hiszen éppen ennek a határozatnak a megértetése azok körében fontos, akik a fiatalok között dolgoznak. Ez a felismerés most már elsősorban a további munka során legyen útmutató. Ugyancsak fontos kérdése a feldolgozásnak, hogy az ifjúság nevelésében az egész társadalom felelőssége és összefogott munkája, jobb munkamegosztása alakuljon ki. Ezen a területen is jelentős változás, szemléleti fejlődés megy végbe. Még korábban minden a fiatalokkal kapcsolatos kérdést a KISZ-re hárítottak. Ma egy egészségesebb felfogás és gyakorlat bontakozik ki. Nagy jelentősége van annak, hogy az ifjúság körében a felnőttek, a tapasztaltabb pártmunkások .