Honvédségi Szemle 1971/2

1971 / 7. szám - Sándor György alezredes: Számvetés és előretekintés a katonafiatalok körében folyó ifjúsági munkáról

szerepe és feladatai megértésének, megítélésének kérdéseire. Részletesen ele­mezték az ifjúság nevelésére ható tényezőket és körülményeket, a nevelés összhangjának, céltudatossága javításának problémáit. Nagy érdeklődéssel fog­lalkoztak a KISZ-szervezetek értékelésével, a szervezett munka fejlesztésének feladataival. Széles körű ismertetés és feldolgozás kezdődött a KISZ-szervezetekben, a katonafiatalok körében is. Az ismertetést elősegítették a vezetőképző tan­folyamok és összevonások. A megismertetés, a határozat értelmezése elősegí­tette, hogy a katonafiatalok felismerjék a párt ifjúságpolitikai céljait, lássák azt a figyelmes gondoskodást, amely a felnövekvő nemzedéket egyre sokol­dalúbban érinti. A határozat feldolgozásának eredményességét vizsgálva legfontosabbnak tekintjük, hogy pozitívan változik a társadalmi közvélemény, az emberek szem­lélete az ifjúságot illetően. A KISZ kongresszusra történő felkészülés első feladatának a hivatásos állomány körében éppen ezért azt kell tekinteni, hogy továbbra is tanulmá­nyozzák a párt ifjúságpolitikai határozatát és hatékonyan dolgozzanak a hatá­rozat végrehajtását szabályozó elvek érvényesítéséért. Hasznosak és tanulságosak a határozat végrehajtásának megszervezésével kapcsolatos tapasztalataink is. A végrehajtás jó üteme mellett látni kell a megvalósulás nehézségeit. Úgy tűnik, hogy lehetőségeinkhez képest lassúbb az előrehaladás. Ennek egyik oka, hogy a határozatot mindennel egybe kap­csolva próbáljuk végrehajtani. Kétségtelen, hogy a fiatalok nevelése sok min­dennel összefügg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most mindent az ifjú­sággal összekapcsolva akarjunk megoldani. Mindig azt és annyit oldjunk meg, amire az adott pillanatban képesek vagyunk és amit feltétlenül meg is kell oldanunk. Ezért a csapatok életében elsősorban azoknak a kérdéseknek a meg­oldását kell szorgalmaznunk, amelyek alapvetően nem kívánnak lényeges mó­dosításokat a katonaélet más területén, de ugyanakkor a fiatalok nevelését, a nevelőmunka körülményeit elősegítik. 1970-ben a sokféle elfoglaltság, de a dolgok természete miatt is nem volt arra mód, hogy az ifjúságpolitika minden fontos kérdését mélyrehatóan ele­mezzük. Még előttünk áll a feladat, hogy az ott meghatározott célkitűzéseket értelmezzük főleg a csapatélet sajátos körülményeit is figyelembe véve. Pon­tosabban, hogy a katonai nevelés mindennapi munkájában konkretizáljuk a párthatározatból fakadó tennivalókat. Ez igen átgondolt és alapos munkát igényel. Már most látni, hogy a korábbinál több segítséget kell adnunk a katonák nevelésével közvetlenül foglalkozóknak. Nemcsak az egyetértés feltételeit, hanem a végrehajtás köve­telményeit is előtérbe kell állítani. Szólni kell arról a több helyen elhangzott véleményről, amely úgy értékelte a határozat feldolgozását, hogy a maga­­sabbegységek és a csapatok szintjén megfelelő eredménnyel folyt, de az al­egységeknél a feldolgozás színvonala már sok kívánnivalót hagyott maga után. Ebben a véleményben egy igen lényeges probléma húzódik meg. Neve­zetesen az, hogy ha az alegységeknél a feldolgozás szintje a szükséges alatt maradt, vajon a felsőbb szervek munkája e tekintetben valóban kielégítő-e? Hiszen éppen ennek a határozatnak a megértetése azok körében fontos, akik a fiatalok között dolgoznak. Ez a felismerés most már elsősorban a további munka során legyen útmutató. U­gyancsak fontos kérdése a feldolgozásnak, hogy az ifjúság nevelésében az egész társadalom felelőssége és összefogott munkája, jobb munka­­megosztása alakuljon ki. Ezen a területen is jelentős változás, szemléleti fejlődés megy végbe. Még korábban minden a fiatalokkal kapcsolatos kérdést a KISZ-re hárítottak. Ma egy egészségesebb felfogás és gyakorlat bontakozik ki. Nagy jelentősége van annak, hogy az ifjúság körében a felnőttek, a tapasztaltabb pártmunkások .

Next