Honvédségi Szemle 1974/2

1974 / 7. szám - A harckiképzés vezetése felkészülés a harc vezetésére

— az alegység harci sikerének energikus kivívására való törekvés, a le­leményesség, a változatos, cselekvő harcmodorra való állandó készenlét és bá­tor kezdeményezés az ellenség megsemmisítésére; a váratlan és veszélyekkel teli helyzetekben politikailag és szakmailag egyaránt gyors és helyes dön­tés stb. A békekiképzést joggal tekinthetjük a fegyveres harcra való sokoldalú felkészítés szakaszának. Ebből következik, hogy a kiképzés folyamatában le­hetséges a parancsnokok politikai, katonai, szakmai, technikai, fizikai,pszichi­­kai felkészítése, illetve a harc vezetéséhez, a harc sikeres megvívásához szük­séges tulajdonságok és képességek kifejlesztése. A katonai pszichológusok és szociológusok megkísérlik prognosztikus jel­leggel felvázolni a korszerű harctevékenység általános jellemzőit, és ezek alapján megrajzolni a korszerű háború pszichológiai és szociológiai prob­lémáit. Bennünket azonban most nem általában „a katona”, hanem az alegység­­parancsnok harcvezetői képességeinek fejlesztése, fizikai-pszichikai felkészí­tése érdekel. Az alegységparancsnokok­ harcvezetői képességeinek erkölcsi-politikai, fi­zikai-pszichikai, illetve akarati tulajdonságainak fejlődési irányát, útjait és módjait­­az szabja meg, hogy a fegyveres harc vezetése a vezetői tevékeny­ségnek egy egészen sajátos fajtája, amelyben a sajátosság a fegyveres küz­delem jellegéből, különleges voltából, az emberi pszichikumra gyakorolt ha­tásából ered. A fegyveres harc jellege és sajátosságai különös élességgel vetik fel a parancsnoki személyiségvonások — legfőképpen harcvezetői képességek, az erkölcsi-politikai, fizikai-harci akarati tulajdonságok fejlesztésének szüksé­gességét. Természetesen messzemenően figyelembe kell vennünk, hogy a háború­nak, mint fegyveres harcnak számtalan politikai, gazdasági, társadalmi, ka­tonai, civilizációs , kulturális, pszichológiai stb. összetevője van. A pszichikai felkészítés is csak úgy tervezhető és oldható meg a béke­kiképzés időszakában, ha figyelembe vesszük a háborúval együtt járó pszichológiai jelenségeket. PRZEWLOCKI lengyel szerző A korszerű harc társadalompszicholó­giai jelenségek című tanulmányában erről az alábbiakat írta: „A történe­lem kezdetétől fogva minden háborúval együtt járó pszichológiai jelensé­gek a következők: az a szükségesség, hogy az ember veszélynek tegye ki ön­magát; az óriási megterhelés, fáradtság, kényelmetlenség, éhség és járványok; az életveszély és a halálfélelem, az érzelmeink feletti uralkodás szükséges­sége, a bátorság, a győzelem öröme és a vereség tragikuma, az állandó pszi­chikai feszültség, a fájdalom, a honvágy, a gyűlölet és a harag”. Az is igaz, hogy egy új háború mindig hoz újat, eltér az előzőtől, hiszen az új harcesz­közök magát a háborút is megváltoztatják. Ezért az új háború új pszicholó­giai jelentőségeket vált ki, és a pszichikumra gyakorolt hatásnak új dimen­zióit adhatja. Ez az oka annak, hogy a katonapszichológusok „gazdagítják” a korábbi megfogalmazásokat, s kiemelnek újabb pszichikai jelenségeket, pl. a totális félelmet, az atompánikot, a tehetetlenségi állapotot, a nukleáris ideg­bajt, a soha nem tapasztalt stressz helyhatást. A fegyveres harcban azonban, ha a parancsnokokra és a beosztottakra csak kizárólag a nemkívánatos jelenségek hatnának, harcképességük, vezetői, irányítói képességük oly nagymértékben csökkenne, hogy a harc vezetése, folytatása lehetetlenné válna. Abból kell kiindulnunk, hogy a harcban szá­mos pozitív pszichés tényező befolyásolja a katonai vezetőt, köztük az alegy­ségparancsnokot is. E pozitív hatások között megkülönböztetett helyet foglal­nak el többek között a hazaszeretet, a szocialista államért, a társadalomért, a 2

Next