Honvédségi Szemle 1974/2
1974 / 7. szám - A harckiképzés vezetése felkészülés a harc vezetésére
proletár nemzetköziség érzése; a fegyelmezettség; az állhatatosság; a bajtársiasság; a vezető felelőssége a beosztottakért; az ellenség izzó gyűlölete; a siker elérésének vágya. Itt és kiemelten kell említeni, mint pozitívan ható tényezőt, az életben maradás igényét és vágyát, mint az egyéni, emberi törekvés harcban elérendő legelemibb célját is. Ez a tényező azért is érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert alapja, feltétele és hordozója minden előbb felsorolt pozitív tulajdonság érvényesülési lehetőségének. Életben maradás, túlélés nélkül egyik sem érvényesülhetne. Ezen túlmenőena harcképesség megőrzésének, vele együtt a győzelem kivívásának is elengedhetetlen feltétele. Tehát a pozitív és negatív hatások együttesen, komplexszerűen érik a parancsnokot, mint vezetőt. Ezek a hatások egymást is befolyásolják, kölcsönösen, külsőleges viszonyt vagy viszonyokat alakítanak ki. Ezért cél és feladat a parancsnokká képzés és továbbképzés — tehát még a harcra való felkészítés idején — erősen rögződött pozitív pszichikai tulajdonságok kialakítása a parancsnokokban. Ez képessé teszi őket arra, hogy a harc váratlan, nagyon bonyolult körülményei között, a harc nagyon nyomasztó pszichikai hatásait leküzdhessék. Vagyis ily módon és képletesen a pszichikumra ható pozitív és negatív hatások viszonyában a pozitív tényezők váljanak uralkodóvá. Ezzel az alegységparancsnokok a nagyon válságos helyzetekben is úrrá lesz a saját pszichikumát érő terhelő hatásokon, és képes lesz megőrizni cselekvőkészségét. Ezek a tényezők figyelmet kapnak az alegységparancsnokok parancsnokká képzésében, de figyelmet érdemelnek a továbbképzésükben és az alegységek harcra való felkészítésében is. A fegyveres harcban a szembenálló felek egymásra akarják kényszeríteni akaratukat. Ez mérhetetlen lelki feszültséget okoz. Az alegységek harckiképzése, azok felkészítése a fegyveres harcra, amelyet azért végzünk, hogy kialakítsuk a parancsnokokban és beosztottakban, tehát az alegységek egész személyi állományában az ellenség megsemmisítésének potenciális képességét, egy folyamat, mely ugyanakkor alkalmas arra is, hogy fejlődjön a harcvezetői készség. Közvetett ez a felkészülés , mert a kiképzés során az alegységek nem kerülnek közvetlen harci érintkezésbe az ellenséggel. A harc módozatait, a gyakorlás feladatát a korszerű harc előrelátásával a parancsnokok, a törzsek dolgozzák ki. A harckiképzésnek ily módon szolgálnia kell a felkészülést, a gyakorlatoknak viszont a lehetőségekhez képest a legnagyobb mértékben meg kell felelniük a harc feltételeinek. Az a tény, hogy alegységeinkkel szemben nincs ellenség, minőségileg változtatja meg a kiképzés feltételeit, minthogy az ellenség nem veszélyezteti a „harcban” állókat. Ezért a parancsnokoknak és a személyi állománynak nem kell átélnie lelki és fizikai gyötrelmeket, legfeljebb bizonyos feszültségeket és szorongást okozó pillanatokat. De ez nem olyan, amilyen a fegyveres harcban bekövetkezhet. Mégis az alegységek kiképzésének legkülönbözőbb formái mind elősegítik az alegységparancsnokok fizikai-pszichikai felkészítését, a harcvezetői tulajdonságok fejlesztését. A laktanyai élet és foglalkozások, párosulva a tábori kiképzéssel, jó szervezés és a fent vázolt igények teljesítésével egyetemlegesen hozzák meg a kívánt eredményt a parancsnokok nevelésében is. Ennek ellenére a legkülönbözőbb formák közül a harcászattal és szakharcászattal foglalkozunk, minthogy benne ötvöződnek leginkább az igények és lehetőségek. A harcra való felkészítésnek, a harcvezetői mesterségbeli tudás elsajátításának, a parancsnoki állomány erkölcsi, pszichikai, fizikai felkészítésének fő módja, legfontosabb színtere és eszköze: a harcászati kiképzés. Igaz, a fegyveres harc nem azonos a felkészítés eszközeivel és módjával. De a jól megszervezett és végrehajtott komplex harcászati kiképzés és harcászati gyá r