Honvédségi Szemle 1975/1
1975 / 1. szám - Oláh István altábornagy: Az új szolgálati és alaki szabályzat
van, ugyanakkor határozottan segítse elő a személyi állomány kötetlen életformáját, a pihenést, kikapcsolódást, az erőgyűjtést, a gondoskodás minden formáját a balesetektől való megóvásig bezárólag, a katonák igazságérzetét, a parancsnoki szigor és jóindulat egységét — röviden szólva a jó közérzetet, éppen a mind nehezebb, bonyolultabb katonai szolgálat, szolgálati feladatok maradéktalan ellátása érdekében. Ahogyan a fegyveres erők nem szakíthatók ki a társadalom egészéből, alapszabályzatának is bele kell illeszkednie a törvények és más felsőszintű jogszabályok rendszerébe. S éppen úgy, ahogyan a fejlődés folyamán megújuló törvények — amellett, hogy új elemeket tartalmaznak —, magukban hordozzák az elért eredményekben gyökerező folyamatosságot is, hasonlóképpen a szolgálati szabályzat is a folyamatosság elvén épül fel: mindent megtart, ami eddigi tapasztalataink alapján kiállta az idők próbáját, ami továbbra is érvényes, időtálló, de új szabályozásoknak ad helyet azok helyett, amelyeket a fejlődés túlhaladott, illetve amit az élet újszerűen vet fel, vagy éppen kiegészítőleg igényel. A régi és az új szabályzat összehasonlításából készített egyfajta áttekintés (a szabályzati pontok összevetése) azt mutatja, hogy új szolgálati szabályzatunkban a témák (szabályzati pontok) mintegy 20 ,%-a a régiben is meglevő, szinte azonos megfogalmazásban szerepel, majdnem fele olyan, amely a régiben is megvolt, de alaposan át kellett dolgozni, fogalmazni, és közel 1/3-a teljesen új. Az új elemek ilyen arányú megjelenése természetesen nem egyszerre történik az életben, nem egyik napról a másikra következik be. Az átfogó jellegű szabályozás természetesen ezeket nem tudja folyamatosan követni, más szóval az alapvető kérdésekben a permanens szabályozás útja nem járható. Az előzőekben jelzett változások, az új elemeknek a fentiekben jelzett aránya azonban lehetővé és egyben szükségessé teszi az új alapszabályozást. Ez a felfogás „a holnaptól” megjelenő, új igények kezelésére is érvényes, amelyek ui. a dinamikusan fejlődő életben — s ilyen a hadsereg élete is — objektíve születnek, napvilágot látnak. Ezért ítéljük meg úgy a helyzetet és fogalmazunk úgy, hogy az új tapasztalatok gyűjtése már az új szabályzat életbe léptetésével elkezdődik ugyan, de azoknak az alapszabályzatba való beépítése nagyobb, remélhetőleg egy, másfél évtizedes intervallumokban történik majd, ezzel is erősítve az érvényben levő alapszabályzatok stabilitását. Egy olyan alapszabályzat, mint a szolgálati szabályzat, akkor felel meg az alapszabályzattal szemben támasztott követelményeknek, ha előírásai a katonák és katonai szervezetek minden szintjére alkalmazhatók. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy a katonák zömét a sorállományúak, valamint a csapatoknál szolgálatot teljesítő hivatásos és továbbszolgáló állományúak képezik, a katonai szervezetek alaptípusa tehát a csapat, azon belül is az egység. Ezért az új szolgálati szabályzat elsősorban a csapatok és azon belül az egység katonai életét, tevékenységét szabályozza, de ahol szükséges, ott utal a csapatoktól eltérő szervezeti formákat érintő szabályokra. Ahol pedig ilyen utalás nincs, értelemszerűen az egységre előírtakat kell alkalmazni a magasabb, illetve a csapatoktól eltérő szervezeti formákra is. "Mt szolgálati szabályzatunk technikával kapcsolatos főbb kérdéseiről a következőket kell elmondani: Önállóan a technikáról tulajdonképpen csak egy fejezetrész szól, amely a technikai eszközök megóvásának fogalmát és elveit határozza meg. Ugyanakkor azonban a technikával kapcsolatos tevékenység teljesen átszövi a szabályzatot, a vele kapcsolatos legfontosabb kötelmek, előírások közvetlenül vagy közvetve megjelennek az első fejezet általános előírásaitól kezdve a szolgálati személyek kötelmein, a laktanyából való ki- és bejárás szabályozásán (különösen a zsiliprendszerre gondolok), az ügyeleti szolgálat feladatain keresztül egészen a technikai őrzésig. Ezek az új előírások a T