Honvédségi Szemle 1990/1
1990 / 1. szám - KATONAPOLITIKA - Nagy Tibor alezredes: A katonai doktrínák a biztonságpolitika tükrében
NAGY TIBOR alezredes A katonai doktrínák a biztonságpolitika tükrében Korunkban, amikor a nukleáris háború veszélye az egész emberiség létét fenyegeti, amikor a nemzetközi biztonságpolitikát az egymás iránti bizalmatlanság és a másik fél katonai potenciáljától való félelem jellemzi, olyan új felfogásra, tárgyalási, megegyezési készségre van szükség, amely lehetővé teszi a konfrontációhoz vezető érdekellentétek kiküszöbölését és az emberiség pusztulásával fenyegető világháborús összeütközés lehetőségének kizárását. A biztonságot, a nemzetközi biztonságot nem szabad egyes államok biztonságaként és az egyes államok összegezett biztonságaként felfogni, hanem az egész emberiség egyetemes, mindent átfogó érdekének kell tekinteni. A nemzetközi biztonság koncepciójának középpontjában a béke áll, amely azonban ebben az összefüggésben nem egyszerűen a háború kiiktatása, hanem feltételezi az objektív érdekellentéteknek párbeszéd és együttműködés révén való csökkentését is. Ilyen módon fejlődhet a békés együttélés és válhat az átfogó nemzetközi biztonság koncepciójának alapelvévé. 1970-es évekre kialakult a Szovjetunió és az Egyesült Államok, valamint a meghatározó két katonai szövetség, a VSZ és a NATO között a katonai erőegyensúly, amely magával hozta, hogy a katonai szembenállás helyett az enyhülés, a fegyverkezési hajsza helyett pedig a leszerelés és az erről való tárgyalás kerüljön előtérbe. Hogy ennek az útnak még csak az elején vagyunk és az előrelépés mennyire nehéz, bizonyítja ezt a NATO politikai vezetésének álláspontja. „A belátható jövőben s a meglevő szövetségeken belül egyikünk számára sincs más alternatíva, csak a megfelelő és hatékony nukleáris, valamint hagyományos erők kellő arányán, az elrettentésen alapuló stratégia fenntartása...” (A „Hetek” 1989. július 15-i politikai nyilatkozata.) „Célunk továbbra is az, hogy elejét vegyük bármiféle háborúnak vagy megfélemlítésnek. A megbízható elrettentés fenntartásával a szövetség közel negyven éve biztosítja a békét Európában. Egyedül a hagyományos védelemmel ezt nem lehet megoldani, ezért belátható ideig nem lesz alternatívája a szövetség háború megelőzését szolgáló stratégiájának. Ez elrettentési stratégia, amely kielégítő és hatékony nukleáris, illetve hagyományos erők megfelelő elegyén alapul: ezeket az erőket, ahol szükséges, a jövőben is korszerű (up to date) színvonalon tartjuk. ..’’(Az Észak-Atlanti Tanács ülésén részt vevő állam- és kormányfők nyilatkozata 1988. 03. 03. 5. pontja.) A Varsói Szerződés politikai vezetése már nem az atomfegyverben - „mint utolsó argumentumban” - látja a NATO agresszív terveinek meghiúsítási lehetőségét. 1 HM KATONAI KÉZTKOKISTÁK