Honvédségi Szemle 1991/1
1991 / 4. szám - HADTÖRTÉNELEM - Kenyeres Dénes: Petőfi Sándor kitüntetése
kettő elegendő lesz arra, hogy örök időkre megmentsük a magyar nemzet életét és becsületét. ” Közben nemcsak ír, hanem nemzetőri szolgálatot is vállal. Kinevezik nemzetőri századossá. Szeptember végén a Székelyföldön vesz részt az általános toborzásban, népfelkelésre szólít fel. Megírja „A vén zászlótartó’’ című versét. Elhatározza, hogy katona lesz: nemcsak tollal, karddal is a hazát akarja szolgálni. Kérelmének helyt adva kinevezik a 28. honvéd zászlóaljhoz honvédszázadossá, 1848. október 15-i hatállyal. A zászlóaljnál a 2. század parancsnoka volt. Az új élmények, benyomások hatása alatt írja meg a „Tiszteljétek a közkatonát” című versét. „Tiszt vagyok ... ha lát a közlegénység, Tisztelkedve megyen el mellettem, ...” Másik csodálatos verse, a „Búcsú” című dala is a katonaélettel kapcsolatos. Feleségétől búcsúzik. „... Kardot fogok kezembe lant helyett. Költő valók és katona vagyok! Nem a dicsvágy von engem tőled el... Fejemre ontom véremet, ha kell. Hazámért vívok véres diadalt. Isten veled, szép ifjú hitvesem...” Különböző okok miatt sokat volt távol századától, ezért feletteseivel vitája támadt. A nézeteltérést lecsillapítandó, 1849. január 13-án Debrecenben levelet írt Kossuth Lajosnak, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének. A levélben kéri, helyeztesse el a 28. zászlóaljtól az Erdélyi hadsereghez, Bem tábornok alárendeltségébe. Kossuth Lajos a levélben írtaknak megfelelően kihallgatáson fogadta Petőfi századost. A költő szóban is megerősítette elhatározását. Az elnök a kihallgatást követően utasította a hadügyminisztert, hogy Petőfit helyezzék át az erdélyi hadsereghez. Petőfit - kérésének helyet adva - 1849. január közepén áthelyezték, más forrás szerint tartósan Bem tábornok hadseregéhez vezényelték. Debrecenből január 16-án vagy 17-én indult Bem táborába. Ismereteink szerint 1849. január 25-én megérkezett Szelindekre. A forradalmár költő nem csalatkozott várakozásában. Bem szívélyesen, örömmel fogadta. A lengyel szabadsághős a hadsereg törzsállományába osztotta be segédtiszti teendők ellátásával bízva meg. Kérte a költőt, írjon a katonákat lelkesítő forradalmi verseket, buzdítsa őket a haza védelmére. Egyúttal óvta a harc forgatagától, környezetébe hívta, féltette. Petőfi ekkor írta a „Négy nap dörgött az ágyú...”, a „Csatában”, a „Bizony mondom, hogy győz most a magyar”, az „Erdélyi hadsereg” című verseit. Bem tábornok nagyra értékelte a katona poétát. Baráti körébe is befogadta, szívesen beszélgetett vele. S bár aggódott érte, nem tette ki harcoló alakulathoz, Petőfi részt akart venni a csatákban. 1849. február 4-én ott volt a vízaknái, 5-én a szászsebesi ütközetben, 6-án jelen volt a Szászváros rohammal való bevételénél. Bem futártisztként Debrecenbe küldte a Hadügyminisztériumba. Ott a szókimondó költő február 16-17-én összeveszett a - nyakravaló miatt - a miniszter Mészáros Lázár vezérőrnaggyal, emiatt lemondott rangjáról. Közlegényként ment vissza Bem táborába. A tábornok visszaadta rangját, s ismét kinevezte adjutánsának. A költő rendszeresen tudósította az újságokat az erdélyi harctérről, s cikkeiben méltatta az ütközetben részt vettek hősiességét. A tavaszi győzelmes hadjárat alatt s után a seregtestparancsnokok - mivel erre felhatalmazásuk volt - előléptetéseket hajtottak végre, kitüntetéseket adtak át seregük legjobbjainak. Bem altábornagy is adományozott kitüntetéseket 1849. április 8-i dátummal, 1849. április 9-én a szászsebesi főhadiszálláson. A katonai érdemrend III. osztályával kitüntetettek