Honvédségi Szemle 1991/2
1991 / 10. szám - HADTÖRTÉNELEM - Dr. Balogh Gyula: 45 év honvédelmi miniszterei II.
1918 novemberében hazatért, s egyik megalapítója a Kommunisták Magyarországi Pártjának. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a Hadügyi Népbiztosság szervezési osztályának vezetője, majd a Vörös Őrség, később a Vörös Hadsereg 6. hadosztályának politikai biztosa, júliusban pedig az egész magyar Vörös Hadsereg politikai biztosa lett. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után emigrált, s részt vett Ausztriában, Csehszlovákiában és Németországban a kommunista mozgalom munkájában. 1922-ben Németországból kiutasították, a Szovjetunióba távozott, ahol az ásványolajipari ellenőrző bizottság vezetője volt. 1936 őszén a Szovjetunióból Spanyolországba ment, ahol Flatter Ottó néven, őrnagyként a 12. nemzetközi brigád törzsének tisztje, később hadtápfőnöke, majd a 15. spanyol hadosztály vezérkari főnöke, azután pedig a 11. nemzetközi brigád parancsnoka. 1942-től, mint a szovjet hadsereg tisztje részt vett a sztálingrádi harcokban. Ezt követően a moszkvai Kossuth Rádió magyar szerkesztőségének vezetője. 1945-ben hazatért Magyarországra és bekapcsolódott a közéletbe. A miniszterelnök 1945. december 8-án kinevezte Pécs törvényhatósági jogú város főispánjává, és közellátási kormánybiztossá. Ezt követően a köztársaság elnöke május 16- án az államrendőrség állományában rendőr-altábornaggyá nevezte ki. 1946. május 18-tól 1949. szeptember 5-ig Budapest rendőr-főkapitánya. Sokat tett a rendőrség szervezetének tökéletesítéséért s Budapest közbiztonságának megszilárdításáért. 1949. szeptember 5-től 1956 október 25-ig több népi demokratikus államban követ, illetve nagykövet. Az 1956. október 23-án kirobbant forradalom és szabadságharccal hatalomra jutott Nagy Imre (nemzeti) kormányában október 26-tól - az Elnöki Tanács által megválasztott - belügyminiszter. Ebben a tisztségében - a kormányfő október 28-ai rádiónyilatkozata alapján - október 29-én kijelentette: megkezdődött az új demokratikus rendőrség megszervezése, és megszűnt az Államvédelmi Hatóság, mert „ilyen szervezetre a demokratizálódó közéletünkben nem lesz szükség”. Szerephez jutott a pártéletben is, október 24- én a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagjává választották. Nagy Imre miniszterelnök november 3- án átalakított kormányában már nem kapott megbízást, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa e napon miniszteri tisztségéből felmentette. A valóságban azonban november 1-jén Kádár Jánossal a szovjet nagykövetségre távozott, onnan Munkács érintésével Moszkvába mentek, és a következő napokban a szovjet vezetőkkel tárgyaltak új kormány alakításáról. November 4-én hajnali öt óra öt perckor Münnich Ferenc „nyílt levelet” olvasott fel a szolnoki rádióban a „magyar néphez”, amelyben bejelentette, hogy Apró Antal, Kádár János és Kossa István minisztertársaival, november 1-jén kiléptek Nagy Imre kormányából és kezdeményezték a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány megalakítását. Ezt követően Kádár János bejelentette a kormány megalakulását, amelyben dr. Münnich Ferenc miniszterelnök-helyettes, egyben a fegyveres erők és közbiztonsági ügyek minisztere lett. Vezetésével 1957. január 20-án katonai küldöttség utazott Moszkvába. A tanácskozásokon a Magyar Néphadsereg helyzetéről, a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásának elvi alapjairól és a soron következő fő feladatokról volt szó. 1957. február 28-tól a kormány első elnökhelyettese lett, megtartva március 1-jéig a „fegyveres erők minisztere” tisztséget. Ezt követően 1961. szeptember 13- ig a Minisztertanács elnöke, majd államminiszter (1961-1965). Tagja az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának haláláig, valamint a Politikai Bizottságnak 1956-tól 1966. november 28-ig. Budapesten halt meg november 29-én.