Honvédségi Szemle 1991/2

1991 / 10. szám - HADTÖRTÉNELEM - Dr. Balogh Gyula: 45 év honvédelmi miniszterei II.

1918 novemberében hazatért, s egyik megalapítója a Kommunisták Magyaror­szági Pártjának. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a Hadügyi Népbiztosság szervezési osztályának vezetője, majd a Vörös Őrség, később a Vörös Hadsereg 6. hadosztályának politikai biztosa, július­ban pedig az egész magyar Vörös Hadse­reg politikai biztosa lett. A Magyar Tanácsköztársaság bukása után emigrált, s részt vett Ausztriában, Csehszlovákiában és Németországban a kommunista mozgalom munkájában. 1922-ben Németországból kiutasították, a Szovjetunióba távozott, ahol az ásványo­lajipari ellenőrző bizottság vezetője volt. 1936 őszén a Szovjetunióból Spanyolor­szágba ment, ahol Flatter Ottó néven, őrnagyként a 12. nemzetközi brigád tör­zsének tisztje, később hadtápfőnöke, majd a 15. spanyol hadosztály vezérkari főnöke, azután pedig a 11. nemzetközi brigád parancsnoka. 1942-től, mint a szovjet hadsereg tisztje részt vett a sztá­lingrádi harcokban. Ezt követően a moszkvai Kossuth Rádió magyar szer­kesztőségének vezetője. 1945-ben hazatért Magyarországra és bekapcsolódott a közéletbe. A miniszter­­elnök 1945. december 8-án kinevezte Pécs törvényhatósági jogú város főispán­jává, és közellátási kormánybiztossá. Ezt követően a köztársaság elnöke május 16- án az államrendőrség állományában ren­­dőr-altábornaggyá nevezte ki. 1946. május 18-tól 1949. szeptember 5-ig Budapest rendőr-főkapitánya. Sokat tett a rendőr­ség szervezetének tökéletesítéséért s Budapest közbiztonságának megszilárdí­tásáért. 1949. szeptember 5-től 1956 októ­ber 25-ig több népi demokratikus állam­ban követ, illetve nagykövet. Az 1956. október 23-án kirobbant forra­dalom és szabadságharccal hatalomra jutott Nagy Imre (nemzeti) kormányában október 26-tól - az Elnöki Tanács által megválasztott - belügyminiszter. Ebben a tisztségében - a kormányfő október 28-ai rádiónyilatkozata alapján - október 29-én kijelentette: megkezdődött az új demok­ratikus rendőrség megszervezése, és meg­szűnt az Államvédelmi Hatóság, mert „ilyen szervezetre a demokratizálódó közéletünkben nem lesz szükség”. Sze­rephez jutott a pártéletben is, október 24- én a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagjává választották. Nagy Imre miniszterelnök november 3- án átalakított kormányában már nem kapott megbízást, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa e napon miniszteri tiszt­ségéből felmentette. A valóságban azon­ban november 1-jén Kádár Jánossal a szovjet nagykövetségre távozott, onnan Munkács érintésével Moszkvába mentek, és a következő napokban a szovjet veze­tőkkel tárgyaltak új kormány alakításáról. November 4-én hajnali öt óra öt perc­kor Münnich Ferenc „nyílt levelet” olva­sott fel a szolnoki rádióban a „magyar néphez”, amelyben bejelentette, hogy Apró Antal, Kádár János és Kossa István minisztertársaival, november 1-jén kilép­tek Nagy Imre kormányából és kezdemé­nyezték a Magyar Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány megalakítását. Ezt követően Kádár János bejelentette a kor­mány megalakulását, amelyben dr. Mün­nich Ferenc miniszterelnök-helyettes, egyben a fegyveres erők és közbiztonsági ügyek minisztere lett. Vezetésével 1957. január 20-án katonai küldöttség utazott Moszkvába. A tanács­kozásokon a Magyar Néphadsereg hely­zetéről, a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásának elvi alapjairól és a soron következő fő feladatokról volt szó. 1957. február 28-tól a kormány első elnökhelyettese lett, megtartva március 1-jéig a „fegyveres erők minisztere” tiszt­séget. Ezt követően 1961. szeptember 13- ig a Minisztertanács elnöke, majd állam­miniszter (1961-1965). Tagja az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának haláláig, valamint a Politikai Bizottságnak 1956-tól 1966. november 28-ig. Budapesten halt meg november 29-én.

Next