Honvédségi Szemle 1998/1-12. füzet

1998 / 1 . füzet - Szakály Sándor: A magyar királyi honvédség főparancsnokai (1921-1945)

Új Honvédségi Szemle SZAKÁLY SÁNDOR A magyar királyi honvédség főparancsnokai (1921-1945) „A m. kir Honvédség Főparancsnoka a m­. kir. honvédelem (sic!) összes alakula­tainak az államfőnek alárendelt legmagasabb katonai parancsnoka. Ő irányítja a hon­védelmi szervek háborús alkalmazásának előkészítését is, így tehát ő az összes tisztán katonai (kiemelés az eredetiben Sz. S.) ténykedések irányítója és vezetője. ” Az idézett rész az 1925-ben elkészült,, Szervi határozványok a m. kir. Honvédség Főparancsnoka számára" anyagban olvashatók." Ismereteim szerint ez az első olyan összegzés, amely az 1919-ben létrejött, önmagát ellenforradalminak nevező rendszer haderejének főparancsnoki posztjára kerülő/került személy részére pontos összegzését adta hatás- és jogkörének. Az 1925-ben elkészült Szervi határozványok gyakorlatilag a m. kir. Honvédség Főparancsnoka szolgálati állás 1940-ben történt megszűntéig voltak érvényben, jóllehet a főparancsnok jog- és hatásköre idővel szűkült és abból jelentős részt vett át a Honvéd Vezérkar főnöke. A katonai vezetésben kialakult hármasság — a politikai felelősséget viselő hon­védelmi miniszter (aki miniszterré történt kinevezését követően azonnal kivált a tényleges szolgálatból!), a Honvédség Főparancsnoka és a Honvéd Vezérkar főnöke — nem egy esetben jog- és hatásköri vitákhoz vezetett, súrlódás alakult ki a ka­tonai vezetők között.2 Mivel a katonai vezetők mindegyike önálló előadási joggal bírt az államfőnél, nemegyszer fordult elő, hogy az egymást előzetesen tájékoztatandó „elő­írás sérült”.3 A Honvédség Főparancsnoka az 1920-as évek közepétől az 1930-as évek elejéig számított a ,, legerősebb katonai vezetőnek", már csak azért is, mert például Janky Kocsárd egy személyben töltötte be a főparancsnoki és a Honvéd Vezérkar főnöke posz­tot. Gömbös Gyula honvédelmi miniszteri és miniszterelnöki működése során az erővi­szonyok érezhető változása következett be és a Honvéd Vezérkar főnöke növelte „erejét” a Honvédség Főparancsnokával szemben. Igaz, hogy a Honvédség Főparancsnoka volt továbbra is tiszténél fogva az Országgyűlés Felsőházának tagja, az „első katona”, de a hadsereg irányítása, vezetése egyre inkább a vezérkar kezébe került. Jól példázhatja a Honvéd Vezérkar főnökének megerősödését az 1937-ben kiadott Szervi határozványokból idézett rész, amely a Hatáskör és kötelességek címszó alatt töb­bek között a következőket tartalmazza: „A vezérkar főnökének hatásköre általában a honvédség fegyveres alkalmazása háborúban, továbbá annak erre történő előkészítése. ”­ A korábban már idézett, a Honvédség Főparancsnoka számára 1925-ben kiadott Szervi határozványok a Hatáskör és kötelességek részben a következőket mondta ki: „A Honvédség Főparancsnokának hatásköre általában: (kiemelés az eredetiben Sz. S.) a Honvédség aktív alkalmazása békében és háborúban, továbbá annak erre való előkészítése. ”5

Next