Honvédségi Szemle 2005/1

2005 / 1. szám - FÓKUSZBAN - Ács Tibor: A hadtudományról

2 FÓKUSZBAN ÁCS TIBOR A hadtudományról* M­eggyőződésem, hogy jubiláló bizottságunk és köztestületi tagsága nem ma­gát és diszciplínáját akarja ünnepelni, hanem hallgatva társadalmunk üze­netére - a múlt örökségéből és tanulságaiból erőt merítve, a jövő tenniva­lóira -, a NATO- és Európai Unió-tag hazánk, a korszerű Magyarország és védelmi ereje, a tudásalapú társadalom felépítésének elősegítésére gondolunk. Mi hűek akarunk maradni Széchenyi István elveihez, aki azt vallotta, hogy nem­csak a nemzet, de hadserege igazi erejét is a „kiművelt emberfők”, a „tudományos emberfők mennyisége” határozza meg. Ő nemcsak Magyarországot, de haderejét is a kor európai színvonalára akarta emelni. Mint írta: ,,S­milly természetes, hogy vala­­melly háború kimenetelérül annak mindég meg kell csalatkoznia, ki az ellenség szá­mát s ágyúit veszi csak számba, nem pedig a hadinép műveltségét s vezéreinek eszét... A vezérek több, kevesebb józan tanultsága s ügyessége pedig a nemzet támadó s vé­dő erejének skálája. ” Ha szétnézünk a világban, sajnálatos, hogy még korunkban is érvényes Széche­nyi volt tiszttársának, Tanárky Sándor (1838. november 19.) hadtudományi rendes ta­gi székfoglalójának, 166 évvel ezelőtti mondanivalója. Miszerint, a háborút az emberi társadalom életéből nem lehet kiiktatni, „az áldott béke örök virágzását" nem lehet megvalósítani, és az ezzel kapcsolatos elméletek és törekvések mind zsákutcába jutot­tak. Ebben a helyzetben, ahol „a hadtudomány és vele testvér hadmesterség" alapján védi a haderő az országot, a társadalmat és államot, ott a „ tudomány, művészet, ipar, kereskedelem szabadon virágoznak, s a közjólét haladását semmi sem gátolja ”. Még messze van a hadtudósok által is nagyon óhajtott olyan átalakulás világunk­ban, amely „az erő rációjából a ráció erejéhez vezet, a múlt háborúinak kultúrájától a béke kultúrájához ”. A történelem igazolta, hogy a Széchenyi és Tanárky megfogalmazta alapigaz­ságok nem váltak elavulttá. Napjainkban sokszor hangoztatják, hogy a tudomány és a tudás nemzeti kultú­ránk versenyképességének alapja Európában és a világban. Hiszem, nem tévedünk na­gyot, amikor azt állítjuk, hogy a hadtudomány és a katonai tudás pedig hadi kultúránk versenyképességének alapja. Köztudott, hogy mivel kis ország vagyunk, nekünk nincs és a haderőnk modernizálása után sem lesz nagy hadseregünk. De „hazánk előmene­tele" és az „ország­védelem” érdekében, a tudomány, a hadtudomány új eredményei alapján lehetséges olyan képességalapú magyar önkéntes haderőt létrehozni, melynek tisztikara kiemelkedő katonai tudású, katonái pedig Széchenyi szavaival, „mes­terségüket prof­es­sió gyanánt űzik". * Elhangzott az MTA IX. Osztály Hadtudományi Bizottságának jubileumi tudományos konferenciáján (2004. 11.8.) ÚJ HONVÉDSÉGI SZEMLE

Next