Honvédségi Szemle 2008

2008 / 1. szám - Havril András vezérezredes: Közös szakmai párbeszéd, alkotó útkeresés

Honvédségi Szemle­ ra, a mindezekhez nélkülözhetetlen intézményi és eszközrendszer megújítására, korszerű bel­ső kommunikációra is szükség volt, és a továb­biakban is szükség lesz. A Honvédségi Szemle elődei több mint hat év­tizeden át, különböző korszakokban színvonala­san szolgálták a magyar hadtudomány fejlődé­sét, a Magyar Honvédség haza védelmét teljesítő hivatása katonai szakmai alapjainak megteremté­sét. Napjainkban, amikor az önkéntes haderő, az előzőkben vázolt, dinamikusan változó körülmé­nyek között teljesíti küldetését, a huszonegyedik század korábban nem tapasztalt, alapjaiban újat jelentő kihívásokat fogalmaz meg számunkra. Az ország biztonságának érdekei és vele a szövetsé­gi feladatok felelőssége merőben újszerű gondol­kodást követel meg tőlünk, és az eddigieknél is nagyobb szükség van a szellemi munkaműhelyek aktív működésére. Ezek legfontosabb küldetése a haderő szolgálati kultúrájának a kor követelmé­nyeihez igazodó, magas szinten tartása. Szükség van tehát egy olyan modern katonai Ez a Magyar Honvédség vezetését szolgáló belső igény - sze­mélyes meggyőződésemen túl is - jól érzékelhetően fogalmazó­dott meg az újszerű feladatainkra való felkészülés, a különböző te­rületeken végrehajtott elméleti megalapozás és stratégiaalkotás során, de a kiképzés-felkészítés megújításának menetében is. Nagyon lényeges tehát, hogy a Honvédségi Szemle minőségé­ben megújuló szakmai folyóirat, a gyakorlathoz közeli munkamű­hely legyen, amely képes segíteni a haderő működésének elméle­ti, doktrinális megalapozását. Meggyőződésem, hogy a gyakorlat­­közeliség, a hadtudományi alapok gyakorlati alkalmazásának kö­vetelménye és az ebbéli útkeresés jelentheti a legbiztosabb elvi és szemléleti iránymutatást, amely a folyóirat alkotóinak és olvasói­nak is biztos alapot adhat az eligazodásban. Ez kell hogy megha­tározza a legfontosabb tartalmi követelményeket, a haderőszerve­zés, a korszerű katonai vezetés gyakorlatának és eredményeinek bemutatását, az újszerű törekvések publikálását. Ez jelenti a ki­képzési, alkalmazási tapasztalatok közreadásának, az újszerű irá­nyok keresésének és megismertetésének legfontosabb követel­ményét. Ugyancsak a gyakorlati alkalmazás igénye kell hogy meghatározza a humánerőforrás-tervezés, -gazdálkodás és -fej­lesztés, az önkéntes haderő személyi állománya minőségi fejlesz­tése célkitűzéseinek, fő tendenciáinak bemutatását, új lehetősé­geinek keresését. Hasonló módon, a szövetségi együttműködés, valamint a műveleti alkalmazás tapasztalatainak közreadásában is ez a szemléleti alapvetés szolgálhatja legbiztosabban az ország védelmének, a Magyar Honvédség küldetésének céljait. Magas szintű követelményeket állítunk tehát a hagyományokban gazdag, de szellemiségében huszonegyedik századi Honvédségi Szemle működése elé. Ez a fokozott elvárás azonban nem különbö­zik attól a követelményrendszertől, amelyet önmagunk, a katonai ve­zetés, a csapatok, a Magyar Honvédség egészével szemben érvé­nyesítünk. Ezt követelik tőlünk a kor kihívásai, a társadalom megtisz­telő bizalma és elvárása, a százhatvan éves honvédség mindig újat akaró hagyományai. Legyen tehát a folyóirat munkánk, egy nemzet­közi mértékkel mérve is korszerű haderő fejlődésének tükre és eszkö­ze. Meggyőződésem, hogy a sikerhez együttes alkotómunkára, szel­lemi frissességre, közös felelősségérzetre van szükség. Ezt kívánom önmagunknak, a szakmai folyóiratra, amely ezeket a célkitűzéseket szolgálja. Egy olyan, tudományos igénnyel készített, az alkotó szellemi közösségeket támogató bel­ső szakmai orgánumra, amely a maga eszközeivel hadtudományi hátteret és kifejezést ad a szolgálati kultúra fejlesztésének. Elsőrendű feladata, hogy egy nagyon fontos területen folytassa tovább az immár három esztendeje megkezdett Párbeszéd-folyamatot, teret adjon a magas szintű szakmai kö­zös gondolkodásnak, alkotó útkeresésnek, a közös célokat szolgáló, előrevivő vitának. Ennek szerves részeként alapvető jelentőségű, hogy a csapat­­vezetés és a végrehajtás minden szintje számára széleskörűen bemutassa a katonai vezetés törekvéseinek, elgondolásainak és döntéseinek mélyebb szakmai hátterét. Másrészről nélkülözhetetlen, hogy lehetőséget teremtsen egy belső szakmai vitafórum működésének, publikációs színteret adjon a szakmai vélemények, javaslatok széles körű megjelenésének, az eredményesség és hatékonyság érdekében gazdagítsa a katonai vezetés és a sze­mélyi állomány között folyó szakmai párbeszéd intézményrendszerét.

Next