Honvédségi Szemle 2008
2008 / 1. szám - Havril András vezérezredes: Közös szakmai párbeszéd, alkotó útkeresés
Honvédségi Szemle ra, a mindezekhez nélkülözhetetlen intézményi és eszközrendszer megújítására, korszerű belső kommunikációra is szükség volt, és a továbbiakban is szükség lesz. A Honvédségi Szemle elődei több mint hat évtizeden át, különböző korszakokban színvonalasan szolgálták a magyar hadtudomány fejlődését, a Magyar Honvédség haza védelmét teljesítő hivatása katonai szakmai alapjainak megteremtését. Napjainkban, amikor az önkéntes haderő, az előzőkben vázolt, dinamikusan változó körülmények között teljesíti küldetését, a huszonegyedik század korábban nem tapasztalt, alapjaiban újat jelentő kihívásokat fogalmaz meg számunkra. Az ország biztonságának érdekei és vele a szövetségi feladatok felelőssége merőben újszerű gondolkodást követel meg tőlünk, és az eddigieknél is nagyobb szükség van a szellemi munkaműhelyek aktív működésére. Ezek legfontosabb küldetése a haderő szolgálati kultúrájának a kor követelményeihez igazodó, magas szinten tartása. Szükség van tehát egy olyan modern katonai Ez a Magyar Honvédség vezetését szolgáló belső igény - személyes meggyőződésemen túl is - jól érzékelhetően fogalmazódott meg az újszerű feladatainkra való felkészülés, a különböző területeken végrehajtott elméleti megalapozás és stratégiaalkotás során, de a kiképzés-felkészítés megújításának menetében is. Nagyon lényeges tehát, hogy a Honvédségi Szemle minőségében megújuló szakmai folyóirat, a gyakorlathoz közeli munkaműhely legyen, amely képes segíteni a haderő működésének elméleti, doktrinális megalapozását. Meggyőződésem, hogy a gyakorlatközeliség, a hadtudományi alapok gyakorlati alkalmazásának követelménye és az ebbéli útkeresés jelentheti a legbiztosabb elvi és szemléleti iránymutatást, amely a folyóirat alkotóinak és olvasóinak is biztos alapot adhat az eligazodásban. Ez kell hogy meghatározza a legfontosabb tartalmi követelményeket, a haderőszervezés, a korszerű katonai vezetés gyakorlatának és eredményeinek bemutatását, az újszerű törekvések publikálását. Ez jelenti a kiképzési, alkalmazási tapasztalatok közreadásának, az újszerű irányok keresésének és megismertetésének legfontosabb követelményét. Ugyancsak a gyakorlati alkalmazás igénye kell hogy meghatározza a humánerőforrás-tervezés, -gazdálkodás és -fejlesztés, az önkéntes haderő személyi állománya minőségi fejlesztése célkitűzéseinek, fő tendenciáinak bemutatását, új lehetőségeinek keresését. Hasonló módon, a szövetségi együttműködés, valamint a műveleti alkalmazás tapasztalatainak közreadásában is ez a szemléleti alapvetés szolgálhatja legbiztosabban az ország védelmének, a Magyar Honvédség küldetésének céljait. Magas szintű követelményeket állítunk tehát a hagyományokban gazdag, de szellemiségében huszonegyedik századi Honvédségi Szemle működése elé. Ez a fokozott elvárás azonban nem különbözik attól a követelményrendszertől, amelyet önmagunk, a katonai vezetés, a csapatok, a Magyar Honvédség egészével szemben érvényesítünk. Ezt követelik tőlünk a kor kihívásai, a társadalom megtisztelő bizalma és elvárása, a százhatvan éves honvédség mindig újat akaró hagyományai. Legyen tehát a folyóirat munkánk, egy nemzetközi mértékkel mérve is korszerű haderő fejlődésének tükre és eszköze. Meggyőződésem, hogy a sikerhez együttes alkotómunkára, szellemi frissességre, közös felelősségérzetre van szükség. Ezt kívánom önmagunknak, a szakmai folyóiratra, amely ezeket a célkitűzéseket szolgálja. Egy olyan, tudományos igénnyel készített, az alkotó szellemi közösségeket támogató belső szakmai orgánumra, amely a maga eszközeivel hadtudományi hátteret és kifejezést ad a szolgálati kultúra fejlesztésének. Elsőrendű feladata, hogy egy nagyon fontos területen folytassa tovább az immár három esztendeje megkezdett Párbeszéd-folyamatot, teret adjon a magas szintű szakmai közös gondolkodásnak, alkotó útkeresésnek, a közös célokat szolgáló, előrevivő vitának. Ennek szerves részeként alapvető jelentőségű, hogy a csapatvezetés és a végrehajtás minden szintje számára széleskörűen bemutassa a katonai vezetés törekvéseinek, elgondolásainak és döntéseinek mélyebb szakmai hátterét. Másrészről nélkülözhetetlen, hogy lehetőséget teremtsen egy belső szakmai vitafórum működésének, publikációs színteret adjon a szakmai vélemények, javaslatok széles körű megjelenésének, az eredményesség és hatékonyság érdekében gazdagítsa a katonai vezetés és a személyi állomány között folyó szakmai párbeszéd intézményrendszerét.