Honvédségi Szemle 2009
2009 / 1. szám - Havril András vezérezredes: A Magyar Honvédség a katonakultúra-váltás útján
Honvédségi Szemle Havril András vezérezredes: A MAGYAR HONVÉDSÉG A KATONAIKULTÚRA-VÁLTÁS ÚTJÁN írásom megjelenésekor már nyilvánvaló tényként ismert, hogy a katonai szolgálat felső korhatárát kissé túlhaladva átadtam a 2005. február 1-je óta viselt vezérkarfőnöki beosztásomat. Akik ismernek, tudják: nem válok meg könnyű szívvel a katonai szolgálattól, hiszen több mint 39 éven át létezési formám volt. A csaknem négy évtizedes szolgálatom alatt hasznos tapasztalatokra tettem szert, hiszen végigjárva a katonai ranglétrát, minden parancsnoki beosztást betöltöttem. E tapasztalatok hatalmaznak fel arra, hogy az alábbi néhány gondolatban jellemezzem a Magyar Honvédség közelmúltját, jelenlegi állapotát és kitekintést tegyek a rövid távú jövőre. Katonai vezetőként életem egy jelentős része a nyilvánosság előtt zajlott, így tevékenységemet a katonaolvasók valószínűleg jól ismerik. A katonai pályára tudatosan készültem, volt bennem elég ambíció, hogy vállaljam a szolgálati előrehaladással járó feladatokat és felelősséget. Csapatparancsnokként minden beosztásomban az vezérelt, hogy úgy sajátítsam el a fegyvernemi, majd összfegyvernemi ismereteket, hogy az általam vezetett katonai szervezetekben szakszerű, értelmes és tartalmas tevékenységet vezessek. Olyan tevékenységet, amely az adott katonai szervezet hasznára válik, mely által képességei fejlődnek, feladatait bármely körülmények között el tudja látni. A látszattevékenységet, üresjáratokat gyűlöltem. Meggyőződésem, hogy a katonai szervezetekben - mint más helyütt is - rendeltetésszerű működésnek, céltudatos tevékenységnek kell folynia, úgy, hogy az eredmény mindig mérhető legyen. Nem tisztem elődeim tevékenységét értékelni, ezért a vezérkarfőnöki beosztásom előtti időszakról csak az összefüggő folyamatok érdekében teszek említést. Amikor 2005 elején átvettem a Magyar Honvédség irányítását, a haderő már másfél évtizede a folyamatos csökkentések, strukturális változások, állománymozgatások időszakát élte. Mi katonai vezetők tudtuk, hogy a 2002-2003-ban lebonyolított védelmi felülvizsgálat alapján elhatározott haderő-átalakítás más, mint minden ezen a néven lefolytatott korábbi átszervezés. Ez az átalakítási koncepció alapos biztonságpolitikai, katonatechnikai és gazdasági elemzésre épült. A részvételemmel kialakított 10 éves átalakítási terv fő célkitűzéseit teljesíthetőnek értékeltem, azonban a későbbi gazdasági folyamatok jelentős korrekciókat követeltek. A korrekciók azonban nem érintettek alapvetéseket: az ország szükségleteinek és lehetőségeinek megfelelő professzionális haderő megépítését. Vezérkarfőnöki beosztásom átvételekor megerősödött bennem a felismerés: a haderő további fejlődéséhez elengedhetetlenül szükséges egy stabilitási időszak, mely megteremti a minőségi átalakulás feltételeit. A minőségi fejlesztéshez azonban nélkülözhetetlenné vált a személyi állomány aktív, együttműködő és kezdeményező részvétele. A stabilizálódó szervezeti és létszámviszonyok, valamint a nagy állománymozgások lezárása lehetővé tette a katonaélet fontos területeinek alkotó áttekintését. A katonai felső vezetésben megerősödött az a felfogás, mely szerint a haderő professzionalitása a tőle elvárt küldetés, feladatok teljesítésének színvonalával mérhető. Ezért a fő hangsúly a katonai szervezetek felkészítésére, kiképzésére, képességei fejlesztésére helyeződött. VÁLTOZÁS ÉS STABILITÁS A 2003-ban új alapokra helyezett haderő-átalakítás nyomán jelentős kultúraváltás zajlott le a haderőnemeknél. Szakítva a „mini” tömeghadsereg szemlélettel, az új képességek kialakításával, valamint a finanszírozhatóság elkerülhetetlen igénye miatt megszüntettünk, vagy erősen redukáltunk fegyvernemeket, szakcsapatokat. A fegyvernemikultúra-váltás szorosan illeszkedik a Magyar Honvédség új feladatrendszeréhez, amelyet a 2004. évi CV. törvény (a honvédelemről és a Magyar Honvédségről) ír elő. Az új feladatrendszer és a fegyvernemikultúra-váltás nyomán jelentős korszerűsítésekre került sor a haderő felkészítésében. Az új strukturális vezetési és kiképzési rendszer nagy részben járult hozzá ahhoz az eredményhez, melyet a Magyar Honvédség a NATO hadműveleti és harcászati értékelő rendszerében elért. Ennek megfelelően a NOBLE JOURNEY 2005 NATO-gyakorlatsorozaton a Magyar Honvédség bizonyította interoperábilis képességeit. A 2005. november 3-án H. G. Ulrich admirálissal, a Szövetséges Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnokával közösen aláírt jegyzőkönyv rögzíti, hogy a Magyar Honvédség integrálódott a NATO katonai szervezeteibe. Az elmúlt évek pozitív folyamatainak köszönhetően nőtt a Magyar Honvédség nemzetközi elismertsége mind a szövetségi rendszereken belül, mind pedig a környező országok viszonylatában. Különösen örvendetes, hogy szomszédainkkal kifejezetten kiegyensúlyozottak a katonai kapcsolataink. A csaknem két évtizedig zajló haderő-csökkentési, -átalakítási folyamat 2007-re befejeződött, kialakult a Magyar Honvédség jelenlegi létszáma, szerkezete, vezetési rendje, képességei és arculata. A honvédség strukturális és vezetési viszonyainak stabilizálásával egy időben hangsúlyt helyeztünk a minőségi mutatók növelésére. A haderő-átalakítás nagy ívű folyamatai kikövetelték a személyi állomány vezetésének újszerű felfogását. Az önkéntes, professzionális haderő megköveteli, hogy az állomány ne csak jelen legyen és feladatot hajtson végre, hanem részt vevő, együttműködő partnerként tevékenykedjen. A 2005-ben elindított „Párbeszéd" kommunikációs folyamat ezt volt hivatott szolgálni. Mára a Párbeszéd a katonaélet fontos részévé vált, beépült a katonai vezetésbe. Előidézője lett a katonaikultúra-váltás folyamatának. Határozott meggyőződésemmé vált, hogy a haderő-átalakítás mennyiségi, strukturális szakasza után a fő hangsúlyt a minőségi fejlődésre helyezzük. A Magyar Honvédség arculatának, szellemiségének, szolgálati kultúrájának megújítását négy évvel ezelőtt a Párbeszéd kommunikációs folyamattal kezdtük és - számos területen új megközelítést alkalmazva - a katonai vezetés korszerűsítésével és a stratégiai gondolkodás fejlesztésével folytattuk. A különböző projekteket úgy irányítottam, hogy hatásaikban egymást erősítsék, és együttesen valósítsák meg a valóságos katonaikultúra-váltást. A haderő-átalakítás mindegyik fejlődési szakasza tartalmazott olyan lényeges vonást, melynek eredményeként napjainkra a Magyar Honvédséget a magyar intézményrendszer kiegyensúlyozott, professzionális részévé emelte. Mint minden professzionális szervezetben, így a haderőben is létezik egy jellemző, kohéziós szerepet betöltő kultúra, mely a hagyományokban gyökerezik, a társadalmi folyamatokból táplálkozik és szakmai, emberi értékekből építkezik, így a katonai kultúra a nemzeti és nemzetközi szakmai, szellemi termékek, magatartásformák összessége, mely generációról generációra száll, történelmi-társadalmi körülmények alakítják, miközben úgy építi tartalmába az új értékeket, hogy megőrzi azok tradicionális magvát. Létezik tehát egy katonai kultúra, melyre mind a külső (társadalmi), mind a belső (szolgálatiszakmai) folyamatok hatást gyakorolnak. Változó környezetben a szervezeti (katonai) kultúrának is változnia, fejlődnie kell. A Magyar Honvédségben végbemenő kultúraváltás folyamatát tudatos és spontán tényezők alakítják. A folyamat célja az, hogy a haderő képes legyen az erősen változó kihívásoknak megfelelni, és eredményessége megfeleljen a nemzeti és nemzetközi követelményeknek, valamint a tár