Honvédségi Szemle 2009

2009 / 1. szám - Havril András vezérezredes: A Magyar Honvédség a katonakultúra-váltás útján

Honvédségi Szemle Havril András vezérezredes: A MAGYAR HONVÉDSÉG A KATONAIKULTÚRA-VÁLTÁS ÚTJÁN írásom megjelenésekor már nyilvánvaló tényként ismert, hogy a katonai szolgálat felső korhatárát kissé túlhaladva átadtam a 2005. február 1-je óta viselt vezérkarfőnöki beosztásomat. Akik ismernek, tudják: nem válok meg könnyű szívvel a katonai szolgálattól, hiszen több mint 39 éven át létezési for­mám volt. A csaknem négy évtizedes szolgálatom alatt hasznos tapasztalatokra tettem szert, hiszen végigjárva a katonai ranglétrát, minden parancsnoki beosztást betöltöttem. E tapasztalatok hatalmaz­nak fel arra, hogy az alábbi néhány gondolatban jellemezzem a Magyar Honvédség közelmúltját, jelen­legi állapotát és kitekintést tegyek a rövid távú jövőre. Katonai vezetőként életem egy jelentős része a nyilvánosság előtt zajlott, így tevékenységemet a katonaolvasók valószínűleg jól ismerik. A ka­tonai pályára tudatosan készültem, volt bennem elég ambíció, hogy vállaljam a szolgálati előre­haladással járó feladatokat és felelősséget. Csapatparancsnokként minden beosztásom­ban az vezérelt, hogy úgy sajátítsam el a fegy­vernemi, majd összfegyvernemi ismereteket, hogy az általam vezetett katonai szervezetek­ben szakszerű, értelmes és tartalmas tevékeny­séget vezessek. Olyan tevékenységet, amely az adott katonai szervezet hasznára válik, mely ál­tal képességei fejlődnek, feladatait bármely kö­rülmények között el tudja látni. A látszattevé­kenységet, üresjáratokat gyűlöltem. Meggyőző­désem, hogy a katonai szervezetekben - mint más helyütt is - rendeltetésszerű működésnek, céltudatos tevékenységnek kell folynia, úgy, hogy az eredmény mindig mérhető legyen. Nem tisztem elődeim tevékenységét értékel­ni, ezért a vezérkarfőnöki beosztásom előtti idő­szakról csak az összefüggő folyamatok érdeké­ben teszek említést. Amikor 2005 elején átvet­tem a Magyar Honvédség irányítását, a haderő már másfél évtizede a folyamatos csökkenté­sek, strukturális változások, állománymozgatá­sok időszakát élte. Mi katonai vezetők tudtuk, hogy a 2002-2003-ban lebonyolított védelmi fe­lülvizsgálat alapján elhatározott haderő-átalakí­tás más, mint minden ezen a néven lefolytatott korábbi átszervezés. Ez az átalakítási koncep­ció alapos biztonságpolitikai, katonatechnikai és gazdasági elemzésre épült. A részvételem­mel kialakított 10 éves átalakítási terv fő célkitű­zéseit teljesíthetőnek értékeltem, azonban a ké­sőbbi gazdasági folyamatok jelentős korrekció­kat követeltek. A korrekciók azonban nem érin­tettek alapvetéseket: az ország szükségleteinek és lehetőségeinek megfelelő professzionális haderő megépítését. Vezérkarfőnöki beosztásom átvételekor meg­erősödött bennem a felismerés: a haderő to­vábbi fejlődéséhez elengedhetetlenül szüksé­ges egy stabilitási időszak, mely megteremti a minőségi átalakulás feltételeit. A minőségi fej­lesztéshez azonban nélkülözhetetlenné vált a személyi állomány aktív, együttműködő és kez­deményező részvétele. A stabilizálódó szerve­zeti és létszámviszonyok, valamint a nagy állo­mánymozgások lezárása lehetővé tette a kato­naélet fontos területeinek alkotó áttekintését. A katonai felső vezetésben megerősödött az a fel­fogás, mely szerint a haderő professzionalitása a tőle elvárt küldetés, feladatok teljesítésének színvonalával mérhető. Ezért a fő hangsúly a katonai szervezetek felkészítésére, kiképzésére, képességei fejlesztésére helyeződött. VÁLTOZÁS ÉS STABILITÁS A 2003-ban új alapokra helyezett haderő-átala­kítás nyomán jelentős kultúraváltás zajlott le a haderőnemeknél. Szakítva a „mini” tömeghad­sereg szemlélettel, az új képességek kialakítá­sával, valamint a finanszírozhatóság elkerülhe­tetlen igénye miatt megszüntettünk, vagy erő­sen redukáltunk fegyvernemeket, szakcsapa­tokat. A fegyvernemikultúra-váltás szorosan il­leszkedik a Magyar Honvédség új feladatrend­szeréhez, amelyet a 2004. évi CV. törvény (a honvédelemről és a Magyar Honvédségről) ír elő. Az új feladatrendszer és a fegyverne­mikultúra-váltás nyomán jelentős korszerűsíté­sekre került sor a haderő felkészítésében. Az új strukturális­ vezetési és kiképzési rendszer nagy részben járult hozzá ahhoz az eredményhez, melyet a Magyar Honvédség a NATO hadműve­leti és harcászati értékelő rendszerében elért. Ennek megfelelően a NOBLE JOURNEY 2005 NATO-gyakorlatsorozaton a Magyar Honvéd­ség bizonyította interoperábilis képességeit. A 2005. november 3-án H. G. Ulrich admirálissal, a Szövetséges Összhaderőnemi Parancsnok­ság parancsnokával közösen aláírt jegyzőkönyv rögzíti, hogy a Magyar Honvédség integrálódott a NATO katonai szervezeteibe. Az elmúlt évek pozitív folyamatainak köszön­hetően nőtt a Magyar Honvédség nemzetközi elismertsége mind a szövetségi rendszereken belül, mind pedig a környező országok viszony­latában. Különösen örvendetes, hogy szomszé­dainkkal kifejezetten kiegyensúlyozottak a kato­nai kapcsolataink. A csaknem két évtizedig zajló haderő-csökken­tési, -átalakítási folyamat 2007-re befejeződött, ki­alakult a Magyar Honvédség jelenlegi létszáma, szerkezete, vezetési rendje, képességei és arcu­lata. A honvédség strukturális és vezetési viszo­nyainak stabilizálásával egy időben hangsúlyt he­lyeztünk a minőségi mutatók növelésére. A had­erő-átalakítás nagy ívű folyamatai kikövetelték a személyi állomány vezetésének újszerű felfogá­sát. Az önkéntes, professzionális haderő megkö­veteli, hogy az állomány ne csak jelen legyen és feladatot hajtson végre, hanem részt vevő, együtt­működő partnerként tevékenykedjen. A 2005-ben elindított „Párbeszéd" kommuni­kációs folyamat ezt volt hivatott szolgálni. Mára a Párbeszéd a katonaélet fontos részévé vált, beépült a katonai vezetésbe. Előidézője lett a katonaikultúra-váltás folyamatának. Határozott meggyőződésemmé vált, hogy a haderő-átalakítás mennyiségi, strukturális sza­kasza után a fő hangsúlyt a minőségi fejlődésre helyezzük. A Magyar Honvédség arculatának, szellemiségének, szolgálati kultúrájának meg­újítását négy évvel ezelőtt a Párbeszéd kommu­nikációs folyamattal kezdtük és - számos terü­leten új megközelítést alkalmazva - a katonai vezetés korszerűsítésével és a stratégiai gon­dolkodás fejlesztésével folytattuk. A különböző projekteket úgy irányítottam, hogy hatásaikban egymást erősítsék, és együttesen valósítsák meg a valóságos katonaikultúra-váltást. A had­erő-átalakítás mindegyik fejlődési szakasza tar­talmazott olyan lényeges vonást, melynek ered­ményeként napjainkra a Magyar Honvédséget a magyar intézményrendszer kiegyensúlyozott, professzionális részévé emelte. Mint minden professzionális szervezetben, így a haderőben is létezik egy jellemző, kohéziós szerepet betöltő kultúra, mely a hagyományok­ban gyökerezik, a társadalmi folyamatokból táp­lálkozik és szakmai, emberi értékekből építkezik, így a katonai kultúra a nemzeti és nemzetközi szakmai, szellemi termékek, magatartásformák összessége, mely generációról generációra száll, történelmi-társadalmi körülmények alakít­ják, miközben úgy építi tartalmába az új értéke­ket, hogy megőrzi azok tradicionális magvát. Létezik tehát egy katonai kultúra, melyre mind a külső (társadalmi), mind a belső (szolgálati­szakmai) folyamatok hatást gyakorolnak. Válto­zó környezetben a szervezeti (katonai) kultúrá­nak is változnia, fejlődnie kell. A Magyar Hon­védségben végbemenő kultúraváltás folyama­tát tudatos és spontán tényezők alakítják. A fo­lyamat célja az, hogy a haderő képes legyen az erősen változó kihívásoknak megfelelni, és eredményessége megfeleljen a nemzeti és nemzetközi követelményeknek, valamint a tár­

Next