Honvédségi Szemle 2009
2009 / 1. szám - Havril András vezérezredes: A Magyar Honvédség a katonakultúra-váltás útján
sadalom elvárásainak, úgy, hogy a katonák elkötelezettek legyenek a haderő elé állított feladatok teljesítésében. A jelenleg folyó kultúraváltás középpontjában azon érdekek, értékek és működési-magatartási formák fejlesztése és tudatosítása áll, melyek meghatározóak az alkalmazásra képes profeszszionális haderő megteremtésében. ÚJ KIHÍVÁSOK A hagyományos fegyvernemi kultúrák átalakulása, módosulása nem új jelenség, hiszen a történelem folyamán tapasztalhatjuk, hogy az adott kor biztonsági helyzete, a haderők alkalmazásának változásai, a hadügy tudományos-technikai fejlődése erőteljesen hat a katonai szervezetek méretére és struktúrájára. A folyamatosan változó biztonságpolitikai körülmények és szakmai követelmények mellé olyan gazdasági korlátok társultak, melyek megkövetelték a szakszerű elemzésen alapuló évenkénti helyzetértékelést. A Magyar Köztársaságot jelenleg nem fenyegeti hagyományos jellegű katonai agresszió, és ez hosszú távon sem prognosztizálható. Ugyanakkor olyan fenyegetések jelentek meg, melyek új típusú, részben vagy egészben katonai eszközökkel kezelendő kihívást is jelentenek. A Magyar Köztársaság biztonságát veszélyeztető, legnagyobb valószínűséggel felmerülő fenyegetés a nemzetközi terrorizmus. Az elmúlt évtizedben az ilyen jellegű akciók számukban és pusztító erejükben emelkedő tendenciát mutattak, és ez a tendencia rövid távon nem fog megváltozni. A nemzetközi terrorizmus elleni világméretű küzdelemben, az észak-atlanti szövetségre és tagországaira veszélyt jelentő globális válságok kezelésében, valamint a súlyos természeti katasztrófák megelőzésében, azok következményeinek felszámolásában felértékelődött a katonai erő alkalmazása. A NATO-műveletek súlypontja folyamatosan Európán kívülre mozdul el. A területvédelem elve helyett egyre inkább előtérbe kerül az érdekek védelmének hangsúlyozása. Megnő a jelentősége a katonai konfliktusokat lezáró, stabilizációs műveleteknek. Nagyobb hangsúlyt kap a polgári-katonai együttműködés (CIMIC) és más, a stabilizációt elősegítő képesség, például az újjáépítési csoportok (PRT-k) alkalmazása. Emelkednek a követelmények a vezetés-irányítási, az erők megóvását biztosító (Force Protection) és a különleges műveleti képességgel (SOF) rendelkező erők telepíthetőségének területén. A cél a professzionális és expedíciós képességekkel bíró haderő kialakítása, amely eredményesen képes részt venni az észak-atlanti szövetség különböző válságreagáló és stabilizációs műveleteiben a világ különböző régióiban. Tekintettel a stratégiai körülmények változásaira, és közöttük is kiemelten a csapatoknak a szövetség földrajzi határain kívüli telepíthetőségi képességeire vonatkozó új szövetségi követelményekre, a terrorizmus elleni harc megkülönböztetett igényeire, hazánk növekvő árvízi veszélyeztetettségére, szükségessé vált a korábbi feladatrendszer átdolgozása, ami egyben lehetővé tette annak egyszerűsítését is. Ennek megfelelően az MH küldetése három fő feladatrendszer köré rendeződött. A szövetség stratégiai koncepciója szerint a földrajzi (állam-) határok helyett az érdekek védelmére helyeződött át a hangsúly. Az ország védelmét folyamatosan alapvető feladatként kezelve, a jövőben az erőink alkalmazása vonatkozásában az Európán kívüli műveletek valószínűsége nagyobb. Ennek megfelelően a képességeinket a teljes műveleti spektrumra kell tervezni, függetlenül attól, hogy béketámogató feladatról vagy más koalíciós műveletben történő részvételről van szó. Az előző feladatrendszerhez képest nagyobb hangsúlyt kaptak a terrorelhárításhoz és a katasztrófa következményeinek felszámolásához kapcsolódó képességek, a légtérellenőrzés helyett pedig a komplexebb légtérvédelem feladatai kerültek előtérbe. Szót kell ejtenem a speciális képességek fejlesztéséről, mivel a már elért képességeken túlmenően megkezdődött néhány olyan fontos speciális képesség kialakítása, illetve továbbfejlesztése, amely egy kisebb ország számára is lehetővé teszi a hangsúlyosabb szerepvállalást a szövetségi vagy egyéb, pl. az EU-feladatokban. A magyar haderő szempontjából érdemes hasznosítani azt a tapasztalatot is, hogy a „kisebb” tagállamok speciális módon járulnak hozzá a NATO kollektív védelméhez. Nincs szükség arra, hogy minden tagország a képességek teljes spektrumával rendelkezzen, az egyes államok által biztosított speciális képességek eredője alkotja a szövetség erejét. A nagyméretű kötelékek helyett számukra inkább a kisebb, de mobilizálható, speciális feladatok ellátására képes egységek fenntartása a célszerű. MEGHATÁROZÓ FELADAT A KIKÉPZÉS KORSZERŰSÍTÉSE Csak annak a haderőnek van társadalmi és szakmai értéke, amely rendelkezik a küldetéshez, feladatrendszeréhez szükséges képességekkel. A képességek kialakításában, fejlesztésében és szinten tartásában meghatározó szerepe van a kiképzésnek. Arra törekedtünk, hogy az önkéntes haderő kiképzése a maga sajátos eszközeivel járuljon hozzá a csapatok többfunkciós képességeinek kialakításához, melynek értelmében a haderő egyes részei az általánostól eltérő nagyobb, míg más részei kisebb, de az alapfeladatok végrehajtásához szükséges képességekkel rendelkezzenek. A biztonsági fenyegetések növekedése, a műveletek jellegének megváltozása megköveteli a kihívásokkal lépést tartó, illetve azokra felkészíteni képes kiképzési rendszer működtetését. A fentieket figyelembe véve alakítottuk ki a képességalapú és feladatorientált kiképzést. A megfogalmazott elvek megfeleltek az akkori elvárásoknak, előremutató és korszerű jelleget hordoztak. Megfelelő előkészítő tevékenység után 2005. március 1-jén jelentettük be az önkéntes haderő kiképzési rendszerének bevezetését, melynek legfontosabb alapelvei az alábbiak voltak: - egységes alapkiképzés valamennyi, a honvédségben hivatásos vagy szerződéses szolgálatot vállaló állampolgár részére; - a képességorientált haderő igényeinek megfelelő rugalmas és differenciált kötelékkiképzés, amely a szárazföldi csapatok vonatkozásában igazodik a NATO-ban követett ciklikus alkalmazási és kiképzési rendhez; - a minősített időszaki, az V. cikkely szerinti és a válságkezelési feladatokra történő kiképzés egységes, komplex folyamatban történő megvalósulása az alapképességekre alapozottan. A bevezetés óta eltelt időszak igazolta várakozásainkat. A kiképzési rendszer eredményesen járult hozzá az új kihívásokra történő rugalmas reagáláshoz, biztosította az állomány felkészítését például a terrorizmus elleni küzdelem, a katasztrófaelhárítás, az erők megóvása katonai feladatainak végrehajtására. A kiképzés eredményeként olyan új képességek születtek (reagáló erők, víztisztítás, biolabor), amelyek hozzájárulnak a közös (NATO/EU) védelmi képességek növeléséhez. A csapatkiképzés javításán túl jelentős eredményeket értünk el az MFH személyi utánpótlását biztosító alapkiképzés körülményeinek korszerűsítésében, illetve a tiszt-, tiszthelyettesképzés szakmai követelményeinek kidolgozásában. Az egységes követelmények biztosítása érdekében Szentendrén kialakítottuk a központosított, egybázisú alapkiképzés feltételeit, amely egyben a korszerű tiszthelyettesképzés anyagi-technikai ellátását, kiszolgálását is végrehajtja. Abból a felismerésből kiindulva, hogy a professzionális haderőben meghatározó feladatok hárulnak a tiszthelyettesi karra, olyan elvárásokat fogalmaztunk meg a tiszthelyettesképzéssel szemben, amely biztosítja a korszerű ismeretekkel rendelkező, a katonákat vezetni és kiképezni képes alparancsnoki állomány utánpótlását. A 21. század tisztjeivel szemben támasztott katonai-szakmai követelmények megfogalmazásával jelentős lépéseket tettünk a ZMNE keretei között folyó tisztképzés hatékonyságának növelése érdekében. Az ország gazdasági helyzete, a haderő finanszírozási lehetőségei közismertek. A behatárolt lehetőségek ellenére, a biztosított erőforrások hatékony felhasználásával jelentős fejlesztéseket tudtunk megvalósítani a kiképzés feltételrendszerében, elsősorban az MFI szimulációs rendszerei (MARS, MARCUS, MILES, tűzvezető rendszerek) vonatkozásában. Rendszerbe állításuk lehetőséget biztosít a parancsnokok és a törzsek állománya részére az alegységek teljes létszámú, költséges bevonása helyett a valós környezetet jelentősen megközelítő környezetben történő gyakorlásra. A pozitív változások mellett azonban néhány olyan jelenség is felszínre került, amely csökkenti a rendszer működésének hatékonyságát. Katonáink Afganisztánban (PRT) 2009/15 Honvédségi Szemle