Honvédségi Szemle 2009

2009 / 1. szám - Havril András vezérezredes: A Magyar Honvédség a katonakultúra-váltás útján

sadalom elvárásainak, úgy, hogy a katonák el­kötelezettek legyenek a haderő elé állított fel­adatok teljesítésében. A jelenleg folyó kultúraváltás középpontjában azon érdekek, értékek és működési-magatartá­si formák fejlesztése és tudatosítása áll, melyek meghatározóak az alkalmazásra képes profesz­­szionális haderő megteremtésében. ÚJ KIHÍVÁSOK A hagyományos fegyvernemi kultúrák átalakulá­sa, módosulása nem új jelenség, hiszen a törté­nelem folyamán tapasztalhatjuk, hogy az adott kor biztonsági helyzete, a haderők alkalmazá­sának változásai, a hadügy tudományos-techni­kai fejlődése erőteljesen hat a katonai szerveze­tek méretére és struktúrájára. A folyamatosan változó biztonságpolitikai kö­rülmények és szakmai követelmények mellé olyan gazdasági korlátok társultak, melyek megkövetelték a szakszerű elemzésen alapuló évenkénti helyzetértékelést. A Magyar Köztár­saságot jelenleg nem fenyegeti hagyományos jellegű katonai agresszió, és ez hosszú távon sem prognosztizálható. Ugyanakkor olyan fe­nyegetések jelentek meg, melyek új típusú, részben vagy egészben katonai eszközökkel kezelendő kihívást is jelentenek. A Magyar Köz­társaság biztonságát veszélyeztető, legna­gyobb valószínűséggel felmerülő fenyegetés a nemzetközi terrorizmus. Az elmúlt évtizedben az ilyen jellegű akciók számukban és pusztító ere­jükben emelkedő tendenciát mutattak, és ez a tendencia rövid távon nem fog megváltozni. A nemzetközi terrorizmus elleni világméretű küz­delemben, az észak-atlanti szövetségre és tag­országaira veszélyt jelentő globális válságok kezelésében, valamint a súlyos természeti ka­tasztrófák megelőzésében, azok következmé­nyeinek felszámolásában felértékelődött a kato­nai erő alkalmazása. A NATO-műveletek súlypontja folyamatosan Európán kívülre mozdul el. A területvédelem elve helyett egyre inkább előtérbe kerül az érdekek védelmének hangsúlyozása. Megnő a jelentősé­ge a katonai konfliktusokat lezáró, stabilizációs műveleteknek. Nagyobb hangsúlyt kap a polgá­ri-katonai együttműködés (CIMIC) és más, a sta­bilizációt elősegítő képesség, például az újjáépí­tési csoportok (PRT-k) alkalmazása. Emelked­nek a követelmények a vezetés-irányítási, az erők megóvását biztosító (Force Protection) és a különleges műveleti képességgel (SOF) rendel­kező erők telepíthetőségének területén. A cél a professzionális és expedíciós képes­ségekkel bíró haderő kialakítása, amely eredmé­nyesen képes részt venni az észak-atlanti szö­vetség különböző válságreagáló és stabilizációs műveleteiben a világ különböző régióiban. Tekintettel a stratégiai körülmények változá­saira, és közöttük is kiemelten a csapatoknak a szövetség földrajzi határain kívüli telepíthetősé­­gi képességeire vonatkozó új szövetségi köve­telményekre, a terrorizmus elleni harc megkü­lönböztetett igényeire, hazánk növekvő árvízi veszélyeztetettségére, szükségessé vált a ko­rábbi feladatrendszer átdolgozása, ami egyben lehetővé tette annak egyszerűsítését is. Ennek megfelelően az MH küldetése három fő feladat­­rendszer köré rendeződött. A szövetség stratégiai koncepciója szerint a földrajzi (állam-) határok helyett az érdekek védel­mére helyeződött át a hangsúly. Az ország védel­mét folyamatosan alapvető feladatként kezelve, a jövőben az erőink alkalmazása vonatkozásában az Európán kívüli műveletek valószínűsége na­gyobb. Ennek megfelelően a képességeinket a teljes műveleti spektrumra kell tervezni, függetle­nül attól, hogy béketámogató feladatról vagy más koalíciós műveletben történő részvételről van szó. Az előző feladatrendszerhez képest nagyobb hangsúlyt kaptak a terrorelhárításhoz és a ka­tasztrófa következményeinek felszámolásához kapcsolódó képességek, a légtérellenőrzés he­lyett pedig a komplexebb légtérvédelem felada­tai kerültek előtérbe. Szót kell ejtenem a speciális képességek fej­lesztéséről, mivel a már elért képességeken túl­menően megkezdődött néhány olyan fontos speciális képesség kialakítása, illetve továbbfej­lesztése, amely egy kisebb ország számára is lehetővé teszi a hangsúlyosabb szerepvállalást a szövetségi vagy egyéb, pl. az EU-feladatok­­ban. A magyar haderő szempontjából érdemes hasznosítani azt a tapasztalatot is, hogy a „ki­sebb” tagállamok speciális módon járulnak hoz­zá a NATO kollektív védelméhez. Nincs szükség arra, hogy minden tagország a képességek tel­jes spektrumával rendelkezzen, az egyes álla­mok által biztosított speciális képességek ere­dője alkotja a szövetség erejét. A nagyméretű kötelékek helyett számukra inkább a kisebb, de mobilizálható, speciális feladatok ellátására ké­pes egységek fenntartása a célszerű. MEGHATÁROZÓ FELADAT A KIKÉPZÉS KORSZERŰSÍTÉSE Csak annak a haderőnek van társadalmi és szakmai értéke, amely rendelkezik a küldetés­hez, feladatrendszeréhez szükséges képessé­gekkel. A képességek kialakításában, fejleszté­sében és szinten tartásában meghatározó sze­repe van a kiképzésnek. Arra törekedtünk, hogy az önkéntes haderő kiképzése a maga sajátos eszközeivel járuljon hozzá a csapatok többfunk­ciós képességeinek kialakításához, melynek ér­telmében a haderő egyes részei az általánostól eltérő nagyobb, míg más részei kisebb, de az alapfeladatok végrehajtásához szükséges ké­pességekkel rendelkezzenek. A biztonsági fenyegetések növekedése, a mű­veletek jellegének megváltozása megköveteli a kihívásokkal lépést tartó, illetve azokra felkészíte­ni képes kiképzési rendszer működtetését. A fen­tieket figyelembe véve alakítottuk ki a képesség­alapú és feladatorientált kiképzést. A megfogal­mazott elvek megfeleltek az akkori elvárásoknak, előremutató és korszerű jelleget hordoztak. Megfelelő előkészítő tevékenység után 2005. március 1-jén jelentettük be az önkéntes haderő kiképzési rendszerének bevezetését, melynek legfontosabb alapelvei az alábbiak voltak: - egységes alapkiképzés valamennyi, a hon­védségben hivatásos vagy szerződéses szolgálatot vállaló állampolgár részére; - a képességorientált haderő igényeinek meg­felelő rugalmas és differenciált kötelékkikép­zés, amely a szárazföldi csapatok vonatko­zásában igazodik a NATO-ban követett cikli­kus alkalmazási és kiképzési rendhez; - a minősített időszaki, az V. cikkely szerinti és a válságkezelési feladatokra történő ki­képzés egységes, komplex folyamatban történő megvalósulása az alapképessé­gekre alapozottan. A bevezetés óta eltelt időszak igazolta várako­zásainkat. A kiképzési rendszer eredményesen járult hozzá az új kihívásokra történő rugalmas reagáláshoz, biztosította az állomány felkészíté­sét például a terrorizmus elleni küzdelem, a katasztrófaelhárítás, az erők megóvása katonai feladatainak végrehajtására. A kiképzés ered­ményeként olyan új képességek születtek (rea­gáló erők, víztisztítás, biolabor), amelyek hozzá­járulnak a közös (NATO/EU) védelmi képessé­gek növeléséhez. A csapatkiképzés javításán túl jelentős ered­ményeket értünk el az MFH személyi utánpótlá­sát biztosító alapkiképzés körülményeinek kor­szerűsítésében, illetve a tiszt-, tiszthelyettes­képzés szakmai követelményeinek kidolgozá­sában. Az egységes követelmények biztosítása érdekében Szentendrén kialakítottuk a közpon­tosított, egybázisú alapkiképzés feltételeit, amely egyben a korszerű tiszthelyettesképzés anyagi-technikai ellátását, kiszolgálását is vég­rehajtja. Abból a felismerésből kiindulva, hogy a professzionális haderőben meghatározó fel­adatok hárulnak a tiszthelyettesi karra, olyan el­várásokat fogalmaztunk meg a tiszthelyettes­képzéssel szemben, amely biztosítja a korszerű ismeretekkel rendelkező, a katonákat vezetni és kiképezni képes alparancsnoki állomány után­pótlását. A 21. század tisztjeivel szemben tá­masztott katonai-szakmai követelmények meg­fogalmazásával jelentős lépéseket tettünk a ZMNE keretei között folyó tisztképzés hatékony­ságának növelése érdekében. Az ország gazdasági helyzete, a haderő fi­nanszírozási lehetőségei közismertek. A beha­tárolt lehetőségek ellenére, a biztosított erőfor­rások hatékony felhasználásával jelentős fej­lesztéseket tudtunk megvalósítani a kiképzés feltételrendszerében, elsősorban az MFI szimu­lációs rendszerei (MARS, MARCUS, MILES, tűz­vezető rendszerek) vonatkozásában. Rendszer­be állításuk lehetőséget biztosít a parancsnokok és a törzsek állománya részére az alegységek teljes létszámú, költséges bevonása helyett a valós környezetet jelentősen megközelítő kör­nyezetben történő gyakorlásra. A pozitív változások mellett azonban néhány olyan jelenség is felszínre került, amely csök­kenti a rendszer működésének hatékonyságát. Katonáink Afganisztánban (PRT) 2009/1­5 Honvédségi Szemle

Next