Honvédségi Szemle 2011

2011 / 1. szám - Dr. Kádár Pál ezredes: A Magyar Honvédség tartalékos rendszerének fejlesztése - mikor, ha nem most?

Honvédségi Szemle Dr. Kádár Pál ezredes: A MAGYAR HONVÉDSÉG TARTALÉKOS RENDSZERÉNEK FEJLESZTÉSE - MIKOR, HA NEM MOST? Salus rei publicae suprema lex esto - A köz dolgainak üdve legyen a legfőbb törvény. Az elmúlt években a honvédelem szakmai veze­tése folyamatosan napirenden tartotta a Magyar Honvédség önkéntes tartalékos rendszerének fejlesztését. A honvédelem irányításának szint­jén azonban csak 2008-ban született döntés a rendszer felülvizsgálatáról. A fejlesztés szükség­szerűsége valamennyi honvédelemmel foglalko­zó szakember számára már évekkel korábban is nyilvánvaló volt. Hiányzott azonban a rendszer fejlesztéséhez szükséges politikai akarat, a fel­hatalmazás a honvédelmi tárca szakmai appa­rátusa részére, hogy elvégezhesse azt a mun­kát, amelyre felkészült és rendeltetett. Az önkéntes tartalékos rendszer fejlesztésé­ről százával születtek a legkülönfélébb tanulmá­nyok és szakmai cikkek, megszámlálhatatlan szakértő érezte, érzi magáénak a témát, nyilat­kozik és publikál e tárgyban. A fejlesztéssel ösz­­szefüggésben azonban hosszú időn át nem szü­letett meg az a határozott, megfelelően előkészí­tett és politikai szinten is megerősített döntés, amely felvállalja a rendszer fejlesztésével össze­függő nehézségeket és képes biztosítani a szük­séges feltételeket. A 2008-ban, az Országgyűlés feladatszabása alapján elvégzett vizsgálat rámu­tatott a tartalékos rendszer hiányosságaira és fej­lesztésének szükségszerűségére­, meghatároz­va a fejlesztés főbb elveit. A szakmai koncepci­ót széles támogatással­ fogadták el, és az Or­szággyűlés, valamint a kormány döntései alap­ján megkezdődött a rendszer ütemezett fejlesz­tésének előkészítése, melynek során számos szakmai előkészítő, illetve kodifikációs felada­tot végeztek el­. Az akkor megszületett dönté­sek értelmében a 4000 fős tartalék első önkén­tes tartalékos katonái 2012-ben kezdhették volna meg szolgálatukat, a rendszer működését pedig egy hatékony munkáltatói támogató és ösztönző rendszer támogatta volna. AZ ELŐKÉSZÍTŐ MUNKA FELGYORSÍTÁSA A 2010-ben hivatalba lépő dr Hende Csaba hon­védelmi miniszter - a katonai szakmai vezetők legteljesebb támogatása mellett - több nyilatko­zatában megerősítette abbéli szándékát, hogy folytatja a fejlesztést, és a Magyar Honvédség egyetlen békeidőszaki tartalék képességét biz­tosító tartalékrendszerrel összefüggésben to­vábbi szakmai célokat fogalmazott meg. Elsőd­leges célkitűzésként szerepelt a rendszer felállí­tásának felgyorsítása, valamint az eredetileg ki­tűzött szakmai célok ismételt áttekintése annak érdekében, hogy a honvédelem szempontjából további hasznosítható elemek kerüljenek be a rendszerbe. A szakmai előkészítő munka koordinálásá­ra dr. Simicskó István parlamenti államtitkár ka­pott megbízást. A miniszteri feladatszabás alap­ján rendkívül rövid idő alatt elkészült egy kije­lölt szakmai-szakértői körben kidolgozott­ kon­cepció tervezete, amely javaslatokat fogalmazott meg a Magyar Honvédség tartalékos rendszere egészének fejlesztésére. A koncepció egyezte­tésére felsővezetői szinten került sor. A tervezet jelentősnek tekinthető újdonsága, hogy nem kizárólag az önkéntes tartalékos rend­szer meglévő problémáinak orvoslására fogal­maz meg javaslatot, hanem a Magyar Honvéd­ség tartalékos rendszerének egészére, ideértve a minősített időszakban igénybe vehető tarta­lékok rendszerét is. Ez a fajta komplex megkö­zelítés a honvédelmi feladatok magasabb szintű ellátását biztosítja, hiszen a honvédelem maga­­s rendszer ezért az ágazatban felmerülő prob­lémákat is csak rendszercentrikus szemlélettel lehet megoldani. A koncepció megvalósítását nagyban segíti az a tény hogy a kapcsolódó jog­alkotási feladatok során a kormánypártok kéthar­mados többséget képesek biztosítani a parla­menti szavazás során. Ez egyben hatalmas fele­lősséget ró a kidolgozókra és a döntéshozókra, hiszen most valójában kezükbe került a honvé­delem egy jelentős problémájának megoldása. A FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ KIALAKÍTÁSÁNAK ALAPVETÉSEI A tartalékos rendszer fejlesztési koncepciója ki­dolgozóinak több szakmai probléma megoldá­sára kellett megoldást találniuk egy időben. Az első ilyen teendő annak meghatározása volt, hogy milyen feladatra kívánja a Magyar Honvéd­ség igénybe venni a tartalékos erőit. Ennek során a kidolgozóknak számos köve­telményre kellett figyelemmel lenniük. Egyrészről a tartalékos rendszernek biztosí­tania kell a Magyar Honvédség békeidőszaki tar­talékát, azaz azt a személyi kiegészítési lehető­séget, amely békében a katonai feladatok ellátá­sához szükséges lehet. Ebbe a körbe gyakorla­tilag a Magyar Honvédség valamennyi feladata besorolható, amely valamilyen külső körülmény (pl járvány egyéb kiemelt feladat stb.) miatt ide­iglenesen nem megoldható az állandó állomány­nyal, vagy az állandó állomány szükségtelen ter­helésének elkerülése érdekében a tartalékok al­kalmazása célszerűbb. Nyilvánvaló, hogy e kör­ben a szolgálatra tervezett tartalékosok felkészí­tésének hasonló szintűnek kell lennie az állandó állományéhoz. Csak ebben az esetben beszél­hetünk valós tartalék képességről. A következő feladatcsoport az MH minősí­tett időszaki működéséhez és a hadkötelezett­ség bevezetéséhez kapcsolódik. Számos olyan kulcsbeosztás azonosítható be a hadrendben, amelyben a minősített időszaki hadkötelezett­ség bevezetésével összefüggésben, rendkívüli állapotban, megelőző védelmi helyzetben vagy akár még azt megelőzően is indokolt lehet tar­talékosok alkalmazása. Ennek a csoportnak kell támogatnia a professzionális haderő zökkenő­­mentes átállását a hadkötelezettség alapján ki­egészített haderő működtetésére. Megoldásért kiáltott a befogadó nemzeti tá­mogatás esetleges feladataiban történő közre­működés igénye is. Ezt a feladatot tervezhető­sége, időszakos jellege és a békeidőszakra jel­lemző alacsonyabb intenzitású tevékenység mi­att nem célszerű rendszerszerűen az állandó ál­lomány hozzárendelésével megvalósítani, illetve az állandó állományt a saját alaprendeltetési fel­adatától elvonni. További igényként fogalmazódott meg - és erre az októberi vörösiszap-katasztrófa ismétel­ten felhívta a figyelmet hogy a Magyar Hon­védségnek szüksége van az esetleges kataszt­rófavédelmi feladatok ellátásához is személyi tartalékokra. A külföldi missziókra felkészülő, il­letve ott szolgálatot teljesítő katonáink magas száma, „lekötöttsége”, a jelentős meglévő bé­kelétszámhiány csak tovább fokozza ennek in­dokoltságát. A fentieken túl vezetői szinten is megszületett az a döntés, hogy a Magyar Honvédségnek biz­tosítania kell saját objektumainak őrzését, mely­­lyel összefüggésben kézenfekvő megoldásként kínálkozik a tartalékosok bekapcsolása a fel­adatok ellátásába. A második feladat az önkéntes tartalékos ké­pesség minél rövidebb időn belüli kialakítására vonatkozó igény kielégítésének biztosítása volt. A jelenleg hatályos parlamenti döntés­ 2012-től teszi lehetővé tartalékos státusok rendszeresí­tését, így eddig az időpontig kizárólag a rend­szer egyes elemeinek előkészítésére van lehető­ség. Amennyiben a rendszer kialakításának fel­­gyorsítása is cél, minimálisan az Országgyűlés döntése szükséges­. A döntésnek tartalmaznia kell az előirányzott tartalékos­ létszámot és a fel­töltés megkezdésére vonatkozó rendelkezést­. Hangsúlyozni szükséges ugyanakkor, hogy a rendszer feltöltése hosszabb folyamat, nem egy adott pillanatban következik be, figyelemmel a szolgálat önkéntes jellegére és a Magyar Hon­védség kiképzési kapacitására, valamint, hogy a meghatározandó létszámnak összhangban kell lennie a tárca igényeivel és az ország költ­

Next