Honvédségi Szemle 2011
2011 / 1. szám - Dr. Kádár Pál ezredes: A Magyar Honvédség tartalékos rendszerének fejlesztése - mikor, ha nem most?
Honvédségi Szemle Dr. Kádár Pál ezredes: A MAGYAR HONVÉDSÉG TARTALÉKOS RENDSZERÉNEK FEJLESZTÉSE - MIKOR, HA NEM MOST? Salus rei publicae suprema lex esto - A köz dolgainak üdve legyen a legfőbb törvény. Az elmúlt években a honvédelem szakmai vezetése folyamatosan napirenden tartotta a Magyar Honvédség önkéntes tartalékos rendszerének fejlesztését. A honvédelem irányításának szintjén azonban csak 2008-ban született döntés a rendszer felülvizsgálatáról. A fejlesztés szükségszerűsége valamennyi honvédelemmel foglalkozó szakember számára már évekkel korábban is nyilvánvaló volt. Hiányzott azonban a rendszer fejlesztéséhez szükséges politikai akarat, a felhatalmazás a honvédelmi tárca szakmai apparátusa részére, hogy elvégezhesse azt a munkát, amelyre felkészült és rendeltetett. Az önkéntes tartalékos rendszer fejlesztéséről százával születtek a legkülönfélébb tanulmányok és szakmai cikkek, megszámlálhatatlan szakértő érezte, érzi magáénak a témát, nyilatkozik és publikál e tárgyban. A fejlesztéssel öszszefüggésben azonban hosszú időn át nem született meg az a határozott, megfelelően előkészített és politikai szinten is megerősített döntés, amely felvállalja a rendszer fejlesztésével összefüggő nehézségeket és képes biztosítani a szükséges feltételeket. A 2008-ban, az Országgyűlés feladatszabása alapján elvégzett vizsgálat rámutatott a tartalékos rendszer hiányosságaira és fejlesztésének szükségszerűségére, meghatározva a fejlesztés főbb elveit. A szakmai koncepciót széles támogatással fogadták el, és az Országgyűlés, valamint a kormány döntései alapján megkezdődött a rendszer ütemezett fejlesztésének előkészítése, melynek során számos szakmai előkészítő, illetve kodifikációs feladatot végeztek el. Az akkor megszületett döntések értelmében a 4000 fős tartalék első önkéntes tartalékos katonái 2012-ben kezdhették volna meg szolgálatukat, a rendszer működését pedig egy hatékony munkáltatói támogató és ösztönző rendszer támogatta volna. AZ ELŐKÉSZÍTŐ MUNKA FELGYORSÍTÁSA A 2010-ben hivatalba lépő dr Hende Csaba honvédelmi miniszter - a katonai szakmai vezetők legteljesebb támogatása mellett - több nyilatkozatában megerősítette abbéli szándékát, hogy folytatja a fejlesztést, és a Magyar Honvédség egyetlen békeidőszaki tartalék képességét biztosító tartalékrendszerrel összefüggésben további szakmai célokat fogalmazott meg. Elsődleges célkitűzésként szerepelt a rendszer felállításának felgyorsítása, valamint az eredetileg kitűzött szakmai célok ismételt áttekintése annak érdekében, hogy a honvédelem szempontjából további hasznosítható elemek kerüljenek be a rendszerbe. A szakmai előkészítő munka koordinálására dr. Simicskó István parlamenti államtitkár kapott megbízást. A miniszteri feladatszabás alapján rendkívül rövid idő alatt elkészült egy kijelölt szakmai-szakértői körben kidolgozott koncepció tervezete, amely javaslatokat fogalmazott meg a Magyar Honvédség tartalékos rendszere egészének fejlesztésére. A koncepció egyeztetésére felsővezetői szinten került sor. A tervezet jelentősnek tekinthető újdonsága, hogy nem kizárólag az önkéntes tartalékos rendszer meglévő problémáinak orvoslására fogalmaz meg javaslatot, hanem a Magyar Honvédség tartalékos rendszerének egészére, ideértve a minősített időszakban igénybe vehető tartalékok rendszerét is. Ez a fajta komplex megközelítés a honvédelmi feladatok magasabb szintű ellátását biztosítja, hiszen a honvédelem magas rendszer ezért az ágazatban felmerülő problémákat is csak rendszercentrikus szemlélettel lehet megoldani. A koncepció megvalósítását nagyban segíti az a tény hogy a kapcsolódó jogalkotási feladatok során a kormánypártok kétharmados többséget képesek biztosítani a parlamenti szavazás során. Ez egyben hatalmas felelősséget ró a kidolgozókra és a döntéshozókra, hiszen most valójában kezükbe került a honvédelem egy jelentős problémájának megoldása. A FEJLESZTÉSI KONCEPCIÓ KIALAKÍTÁSÁNAK ALAPVETÉSEI A tartalékos rendszer fejlesztési koncepciója kidolgozóinak több szakmai probléma megoldására kellett megoldást találniuk egy időben. Az első ilyen teendő annak meghatározása volt, hogy milyen feladatra kívánja a Magyar Honvédség igénybe venni a tartalékos erőit. Ennek során a kidolgozóknak számos követelményre kellett figyelemmel lenniük. Egyrészről a tartalékos rendszernek biztosítania kell a Magyar Honvédség békeidőszaki tartalékát, azaz azt a személyi kiegészítési lehetőséget, amely békében a katonai feladatok ellátásához szükséges lehet. Ebbe a körbe gyakorlatilag a Magyar Honvédség valamennyi feladata besorolható, amely valamilyen külső körülmény (pl járvány egyéb kiemelt feladat stb.) miatt ideiglenesen nem megoldható az állandó állománynyal, vagy az állandó állomány szükségtelen terhelésének elkerülése érdekében a tartalékok alkalmazása célszerűbb. Nyilvánvaló, hogy e körben a szolgálatra tervezett tartalékosok felkészítésének hasonló szintűnek kell lennie az állandó állományéhoz. Csak ebben az esetben beszélhetünk valós tartalék képességről. A következő feladatcsoport az MH minősített időszaki működéséhez és a hadkötelezettség bevezetéséhez kapcsolódik. Számos olyan kulcsbeosztás azonosítható be a hadrendben, amelyben a minősített időszaki hadkötelezettség bevezetésével összefüggésben, rendkívüli állapotban, megelőző védelmi helyzetben vagy akár még azt megelőzően is indokolt lehet tartalékosok alkalmazása. Ennek a csoportnak kell támogatnia a professzionális haderő zökkenőmentes átállását a hadkötelezettség alapján kiegészített haderő működtetésére. Megoldásért kiáltott a befogadó nemzeti támogatás esetleges feladataiban történő közreműködés igénye is. Ezt a feladatot tervezhetősége, időszakos jellege és a békeidőszakra jellemző alacsonyabb intenzitású tevékenység miatt nem célszerű rendszerszerűen az állandó állomány hozzárendelésével megvalósítani, illetve az állandó állományt a saját alaprendeltetési feladatától elvonni. További igényként fogalmazódott meg - és erre az októberi vörösiszap-katasztrófa ismételten felhívta a figyelmet hogy a Magyar Honvédségnek szüksége van az esetleges katasztrófavédelmi feladatok ellátásához is személyi tartalékokra. A külföldi missziókra felkészülő, illetve ott szolgálatot teljesítő katonáink magas száma, „lekötöttsége”, a jelentős meglévő békelétszámhiány csak tovább fokozza ennek indokoltságát. A fentieken túl vezetői szinten is megszületett az a döntés, hogy a Magyar Honvédségnek biztosítania kell saját objektumainak őrzését, melylyel összefüggésben kézenfekvő megoldásként kínálkozik a tartalékosok bekapcsolása a feladatok ellátásába. A második feladat az önkéntes tartalékos képesség minél rövidebb időn belüli kialakítására vonatkozó igény kielégítésének biztosítása volt. A jelenleg hatályos parlamenti döntés 2012-től teszi lehetővé tartalékos státusok rendszeresítését, így eddig az időpontig kizárólag a rendszer egyes elemeinek előkészítésére van lehetőség. Amennyiben a rendszer kialakításának felgyorsítása is cél, minimálisan az Országgyűlés döntése szükséges. A döntésnek tartalmaznia kell az előirányzott tartalékos létszámot és a feltöltés megkezdésére vonatkozó rendelkezést. Hangsúlyozni szükséges ugyanakkor, hogy a rendszer feltöltése hosszabb folyamat, nem egy adott pillanatban következik be, figyelemmel a szolgálat önkéntes jellegére és a Magyar Honvédség kiképzési kapacitására, valamint, hogy a meghatározandó létszámnak összhangban kell lennie a tárca igényeivel és az ország költ