Honvédségi Szemle 2013

2013 / 1. szám - Dr. Orosz Zoltán altábornagy: Tudományos élet a Magyar Honvédségben

Honvédségi Szemle Dr. Orosz Zoltán altábornagy: TUDOMÁNYOS ÉLET A MAGYAR HONVÉDSÉGBEN „A tudományos élet jellemzően akkor könnyű, amikor van kérdés, amin dolgozhatsz. A dolog nehezebb része a problémára rátalálni.” Freeman Dyson Idén lesz 130 éve, hogy a Magyar Tudományos Akadémián megalakult a Hadtudományi Bi­zottság, mely létrejöttével e sajátos tudomány­ág, a hadtudomány fejlődésének legmaga­sabb szintű intézményi keretét teremtette meg. A hadtudomány művelői a múlt év novem­berében a Magyar Tudományos Akadémián színvonalas konferencián emlékeztek meg a bizottság megalakításáról. Ennek apropóján is érdemes foglalkoznunk a címben szereplő té­mával, a Magyar Honvédség tudományos éle­tével, az e területen előttünk álló feladatokkal. Jóllehet a Magyar Honvédség nem tartozik a klasszikus értelemben vett tudományos mű­helyek sorába, a katonatudósok és az egyes szakterületek felkészült szakemberei azonban - egy inter- és multidiszciplináris diszciplína, a hadtudomány több évezredes tapasztalati tőkéjét birtokolva, gyakorlati alkalmazhatósá­gát kutatva - szisztematikusan keresik ma is a tudományos értékkel bíró válaszokat az újabb és újabb problémákra, hazai, regionális vagy akár globális jelentőségű kérdésekre. Az ókortól kezdődően olyan kiváló elmék adtak ma is alapvetésekként számon tartott, napjaink hadtudományát is meghatározó kér­désekre választ, mint a kínai Szun Ce, a német Clausewitz, a brit Basil Lidell Hart vagy Zrínyi Miklós, csak hogy a legismertebbek közül em­lítsük néhányukat. De a ma „Clausewitzei” is megtalálják azokat az iskolarendszerű képzési formákat és szakmai műhelyeket, kommuni­kációs csatornákat, ahol kielégíthetik tudás­szomjukat, bővíthetik szakmai ismereteiket, közzétehetik kutatási eredményeiket, illetve hozzájárulhatnak a haderő előtt álló elvi vagy gyakorlati problémák megoldásához. Napjainkban a „civil” tudományok már nem különülnek el oly élesen a hadtudományoktól, mint korábban, hiszen a világ óriási léptékű fej­lődése folytán a ma hadtudománya szervesen ráépül a többi tudományág legújszerűbb és legkorszerűbb eredményeire. Elsőként talán napjaink kulcsterületét, az informatikát említ­hetjük, de igaz ez a technikai vagy humán vo­natkozású tudományterületeken is. A védelmi ágazatban működő tudósok, alkotók - kato­nák és polgári szakemberek - körében mindig is jellemző volt az a törekvés, hogy tudásukat, tapasztalataikat összegezzék, rendszerbe foglalják és tudományos igényű publikációk formájában közkinccsé tegyék. A hadtudomány tárgya a katonai stratégia, a katonai doktrína, a hadászat, a hadművelet, a harcászat elméleti és gyakorlati kérdéseinek vizsgálata, javaslattétel a haderő építésére, szervezeteinek konkrét kialakítására, alkal­mazására, felkészítésére, anyagi-technikai ellátásuk végrehajtására, így járulva hozzá az ország védelmi képességeinek erősítéséhez. A katonai szervezeteinknél példák sokasága bizonyítja a tudományos igényességre való tö­rekvést, mely egyrészt állományunk elhivatott szakmaszeretetéből, másrészt a terület speci­ális jellegéből eredeztethető. A tudományos kutatómunka szervezése szempontjából meghatározó jelentőséggel bír, hogy a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnoksága (MH ÖHP) 2009. novem­ber 11-ei hatállyal a Honvédelmi Minisztéri­um tudományos kutatóhelyévé vált. Alapvető igényként jelent meg, hogy az MH ÖHP mint kutatóműhely tudományos tevékenységének konkrét céljait és feladatait elsősorban a har­cászati és hadműveleti kérdések vizsgálata, az összhaderőnemi környezet, hadműveleti alkalmazás kutatása, a felkészítés, kiképzés és támogatás új módszereinek, eljárásainak kialakítása képezze. Fontos feladatként ke­zeljük, hogy a nemzeti haderő működésé­vel, rövid, közép- és hosszú távú fejlesztési programjaival, valamint az MH/HM egész tu­dományos és szakmai kutatási rendszerének működtetésével támogassa a parancsnokság és alárendelt katonai szervezetei küldetését, feladatainak végrehajtását. A vezérkari és minisztériumi szintű kutatások szervezésé­nél, programok indításánál határozott célunk, hogy egy-egy aktuális problémakör megoldá­sa mellett megfelelő tudományos előrelátást biztosítsunk a haderő működése, építése és a kutatás-fejlesztés területén. Továbbra is fontosnak tartjuk, hogy mind több alkalommal kínálkozzon lehetőség arra, hogy a kutatók, szakemberek - itthon és kül­földön, esetenként szakmai és társszervekkel közösen szervezett­­ szakmai konferenciá­kon dolgozhassák fel az adott terület aktuá­lis kérdéseit, munkálhassanak ki válaszokat mindezekre. E területen együttműködünk a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudomá­nyi Karával, az MTA IX. Osztály Hadtudományi Bizottságával, a Magyar Hadtudományi Társa­sággal, más tudományos és szakmai szerve­zetekkel és műhelyekkel. A tudományos kutatómunka eredményei publikációk, szabadalmak és újítások révén válnak közkinccsé. Az utóbbi években mind aktívabb érdeklődés tapasztalható a kuta­tók és szakemberek részéről a tudományos igényű folyóiratokban való publikálás iránt. A Magyar Honvédség gondozásában és a HM különböző kutatóhelyein megjelenő szakmai és tudományos folyóiratok a hadsereg állomá­nya előtt széleskörűen ismertek. A publikációk szerzői mind nagyobb számban igyekeznek élni a felkínált lehetőségekkel. Az MH vezetése a jövőben is támogatja a szakmai folyóiratok kiadását, specializációját, a szélesebb hazai és külföldi nyilvánosság előtti megjelenését. Az oktatás, kiképzés és tudományos munka segítése érdekében 2013-ban kiadjuk az új katonai helyesírást, majd azt követően a termi­nológiai szótárt. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a katonai és szakmai folyóirataink területén igen széles a paletta: a mintegy 30 katonai-szakmai folyóirat között éppúgy megtalálhatók a közel másfél évszázados múltra visszatekintő kiadványok, mint a rendszerváltás után alapított folyóiratok, avagy a változó idők és követelmények miatt az utóbbi években indított, kizárólag interneten megjelenő periodikák. Ami közös bennük: működésükkel hozzájárultak,hozzájárulnak a haderő előtt álló feladatok megoldásához, a tudományos eredmények széles körű nép­szerűsítéséhez. Folyóirataink a hadtudományi tájékoztatás fontos, mással nem pótolható eszközei, munkaműhelyei, melyeknek a jö­vőben is - a minőség javítása, a szakosodás erősítése és a szélesebb nyilvánosság eléré­se mellett - meghatározó szerepet szánunk. Ugyanakkor ki kell emelni: a folyóiratok, szak­könyvek, szakmai kiadványok rendeltetésüket csak a Magyar Honvédség napi és jövőbeni, valós szakmai elméleti igényeinek közvetlen, áttételek nélküli közvetítésével tudják betölte­ni. A parancsnokoknak, katonai vezetőknek - az adott profilnak és tematikának megfe­lelően - markánsabban és direktebben kell megfogalmazniuk irányukban az elvárásokat annak érdekében, hogy a személyi állomány hadművészeti gondolkodásának, hadtörté­nelmi ismereteinek, szakmai fejlődésének és tapasztalatai közreadásának hatékony eszkö­zei lehessenek. Kötelez minket a dicső múlt, a tudásvágy kimeríthetetlen igénye és gyakorlá­sának szándéka.­ ­ 2013/1

Next