Huszadik század, 1909

1. szám - II. Szemlék és jegyzetek - Ujhelyi Nándor: Szanin

S Karszavina hiába várja a férfit. De jön Szanin s elvégzi bátran, öntudatosan, kiélvezve örömeit az elröppenő pillanatoknak. És György? Egy pillanatban, mely üres, s melyben tudjuk, hogy a bekövetkezendő hű mása lesz az előtte valónak, megteszi kötelességét, akár csak öntudatlan megváltó, a Browning. * * * Izmos, fehér, megérett erejűek tagjai Lidának. És férfit kívánnak maguk fölé. És minthogy megvan írva misztériumaiban a szerelemnek: nem leszen teste az enyém. Annak, kinek a lelkét akarom. Lida egy olyan ember izmos, közönséges karjai között veszti el azt, amit csak elveszíteni lehet, de megtalálni soha, kinek nincs lelke. Zarudin izmos, szép, kisded agyú, csillogó ruhás állat. De erős, harapó szája van. És csókolni azt tud. És mikoron bekövetkezik a csömör­i Lida, bár öntudatlanul betelt Zarudinnal, kiürítette eme férfi szerelmi serlegének italát, akkor Lida érzi: gyáva, megtaposott, kéjvágyó állat vagyok s átkos volt és lesz az én életem. És vágyakozva tekint a folyam híd­járól a mélységbe. Jön Szanin. Jön egy ember, ki tudja azt, hogy élni csak akkor érdemes, ha szeretjük az életet. S Lida, szép, telt, szen­vedélyes nő. Kristályserleg mélyben csobog, pezseg vérvörösen az élet, a szeretkezések kéje. S akarja, hogy merítsenek belőle a férfiak, hogy élvezze mások által önmagát Lida. S Lida nő. Eddig nem tudta, de most már tudja. S akarja ő is azt, mit Szanin akar. És vissza­megy az Életbe, mit el sem hagyott, hogy folytassa azt, amit el sem kezdett. Öntudatosan átengedi magát, magáért az átengedésért. * * * Sokan, kikben oly kevés az erotika, hogy mindenben azt látják meg, mondják: az erotika himnusza ez a könyv, merő gyönyör, élve­zet, tanítás ez a könyv. Tudvalevő: könnyű találni azt, amit nem érde­mes keresni. Mert nyilvánvaló, mert természetes. Ez a könyv minden ízében monumentális, e kornak ereje, vágya, kétsége, küzdelme, útkeresése benne lüktet. Egy szép, vergődő életdarab. Rostjaira szétmál­lasztott gatya ama nagy életfának, melynek gyümölcsét lakmározza fel félisten és sertés egyaránt. Himnusza az erotikának ? Az is. De csak úgy, mint minden másnak. Érdes, erőteljes filozófiának avagy az apróságos, fantasztikus életrezzenéseknek. Könyv azoknak, kik esetlenek, botlanak útján az életnek s nem tudják miért, hogyan. Szanin azért nem apostol. Ő egy új ember, ki egyszerűen élni akar. Ugy ahogyan az kellemes. Magáért. Nem farag magának szertecsapongó gondolataiból bálványo­kat, mik lenyűgözzék. Nincsenek idegen istenei. Megveti azokat, legyen nevök akár Erotika, akár emberi Szolidaritás. Mert kellemetlen lesz minden, ha elhatalmasodik mifelettünk. És Szaninnak csak egy ura van : Szanin. És ez is előzékeny, megértő uraság s nem kívánja az ő folytonos imádását. Egy ember ő, ki nem a Többiekért él, de nem akarja azt sem, hogy a többi ő érette legyen. Megy a vonaton, mely viszi fátyolos dübörgéssel, más emberekkel együtt, emberektől, emberek közé. S vágyó­dik ő ekkoron üde, hűs levegőjű magányosság után. S leugrik a meg­ . .. szabott célú, közös vonatról a zöld, térséges mezőségre. Kinyújtóztatja

Next