Huszadik század, 1912
1. szám - IV. Kortörténeti jegyzetek - Kortörténeti jegyzetek. I. - Külföldi szemle (Nagybirtannia, Francia- és Németország) (S. K.) - Az erénycsőszök mithosza (Zigány Á.) - Scotus Viator gentleman lett (Sz. P.) - Kalózok a közgazdaságban (Observer) - Választójogi állásfoglalások (K. A.) - A vidék átalakulása - Gróf Zichy Nándor
Az erénycsőszök mithoszai legyenek a „tilalmi" koron: a hajaszála se görbül meg. A könyv- 77 kereskedések kirakatában nem tűr meg a hivatalos morál se meztelen képet, se pornográfikus könyvet, de azért aki kiváncsi ezekre a dolgokra, úgyszólván minden mellékutcában in natura megkaphatja, még pedig ugyanannak a társadalomnak a kegyes jóvoltából, mely a könyvet és a képet büntetéssel sújtja. Hiszen a prostitúció állami felügyelet alatt s egyenesen rendőri engedéllyel kúfárkodik ! Hol itt a morál? A zsidóknak volt egy bakjuk, amelyet megraktak az egész nép bűneivel s aztán kikergették a pusztába. A modern társadalomnak két ilyen bakja van: az egyik a pornográfia, a másik a „káros" irodalom. Meg fognak egy tolvajt vagy betörőt; a vallatásnál kiderül, hogy olvasta Nick Cartert s egyéb detektiv-históriákat. Miután úgyszólván mindenki olvasta és olvassa ezt az irodalmat: az lenne a furcsa és ritkaság, ha épen a tolvaj nem olvasta volna. De erre ügyet se vetnek, hanem egyszerűen följajdulnak, hogy: ime az a „káros" irodalom vitte bűnre a betörőt! Ez az okfejtés épen olyan gonosz, mint amilyen ostoba. Valamikor azt mondták, hogy a nevelés hiánya, az analfabetizmus szüli a sok bűnözőt, s ennek bizonyítására citálták azt, hogy a legtöbb bűntevő írástudatlan. Ez is ép oly ostoba és gonosz logika volt, mert ahol a nép nagyobb része írástudatlan, ott — ha találomra kimarkolunk belőle egy csomót — ennek a csomónak nagyobb része is írástudatlan lesz. Építsünk iskolákat, tanítsuk írniolvasni a népet, volt akkor a jelszó: minden új iskolával, amit kinyitunk, bezárul és fölöslegessé lesz egy börtön. Hát azóta sok új iskola nyílt meg, de nem zárult be egy börtön se, sőt újakat kellett építeni, mert a régiekbe már nem fért el a sok bűnös. Hát azelőtt, amikor nem volt Nick Carter — vagy akár ma is, ahol nincsen Nick Carter — kevesebb volt talán aránylag a gonosztevő. Volt idő, amikor még nem találták föl a könyvnyomtatást s a nép „erkölcseit" nem mételyezte meg semmiféle „káros" irodalom, akkor talán kevesebb volt a bűn, a rablás, gyilkosság, mint most? Ki meri ezt állítani, ha olvasta a középkor történetét? . . . Vannak nemzetek, amelyek egyáltalában nem olvasnak, nem ismernek más irodalmat, mint a koránt: ki meri állítani, hogy ezekben az országokban, Konstantinápolyban vagy Szmirnában, jobb a közbiztonság, tisztesebbek az erkölcsök, mint nálunk, ahol nemcsak Nick Cartert, hanem „pornográfiát" is olvasnak az emberek? A magyar képviselőházban Kenedi Géza hallatta a reakció szavát a — szerinte — ringy-rongy, vagy még elmésebben rongy-rongy irodalom ellen. Ez a „kiváló" író, ügyvéd, szociológus és filozófus egy személyben — a mandátum csak afféle vitézkötés vagy boglár az érdemeknek ezen a díszmagyarján — még közhelyeknek is banális kiszólásokkal jajdult föl a „káros" — a jövő nemzedékre „káros" — és „erkölcstelen" irodalom ellen s Sperte fölszólította a kormányt, hogy „kösse be végre a kolbászt", instituáljon valami hivatalos irodalmi szaktanácsot, melynek az legyen a föladata, hogy megbélyegezze, eltiltsa a forgalomból a véleménye szerint „káros és erkölcstelen" irodalmat. De avval adós maradt, hogy melyik ez a „káros és