Huszadik század, 1915
1. szám - V. Könyvismertetések és bírálatok - A hadviselés irodalmához: Schultz: Blut und Eisen (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Bleibtreu: Das Heer (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Jaurés: La nouvelle armée (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Daniels: Geschichte des Kriegswesens (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Horsetzky: Feldzüge in Europa seit 1792 (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Clausewitz: Vom Kriege (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Bernhardi: Vom heutigen Kriege (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Martinoff: Die ursachen unserer Niederlage (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Barzini: Mukden (Varga Jenő) - A hadviselés irodalmához: Kutschbach: Die Serben im Balkankrieg (Varga Jenő)
kömvismektetések Jegyzetek a hadviselés irodalmához (Schultz: Blut und Eisen; Bleibtreu : Das Heer ; Jaurés : La nouvelle armée; Daniels: Geschichte des Kriegswesens; Horsetzky; Feldzüge in Európa seit 1792; Clausewitz : Vom Kriege; Bernhardi: Vom heutigen Kriege ; Martinoff: Die Ursachen unserer Niederlage; Barzini: Mukden; Kutschbach : Die Serben im Balkankriege) A világháború folyamán a magyar sajtóban egy új jelszó kapott lábra: a „kávéházi Konrád" elnevezés. Így hívják azokat a polgári embereket, akik nem voltak soha katonák és mégis véleményt nyilvánítanak a háború eseményeiről és lehetőségeiről. Valószínű, hogy a kávéházi beszélgetők túlnyomó része tényleg ostobaságokat fecseg, mind a hadviseléshez ép oly kevéssé ért, mint bármely más tudományághoz. Azonban a magam részéről azt hiszem, hogy a hadviselés tudományának alapelveit olvasás és gondolkodás útján épúgy el lehet sajátítani, mint bármely egyébb tudományt: azt hiszem, hogy csak a hivatásos katonatisztek exkluzív kasztszelleme szólal meg a kávéházi Konrád jelszóban, amely minden civilembertől, aki nem töltötte egész életét kaszárnyában, megtagadja a képességet arra, hogy katonai dolgokban önálló és megalapozott véleményt alkosson magának, azt hiszem, hogy minden értelmes ember, ha nem sajnálja az időt és a fáradságot, néhány hónap alatt nagyjában tisztába jöhet a haditudomány és hadviselés minden problémájával. Állításunk igazát a haditörténelem bizonyítja. A római világbirodalmat csupa polgári hadvezér kovácsolta össze. Polgári erények alapján választották meg népszavazás útján a konzulokat, akik ha háború ütött ki, hivatalból a római hadsereg vezérei voltak. Az angol forradalom nagy hadvezérei mind polgáremberek voltak: Cromwell maga sörfőző, Joyce szabólegény, Pride kocsis volt, Whalley posztókereskedésben inaskodott fiatalkorában, Deane admirális szolga volt egy fűszerkereskedésben, stb.* A francia forradalom generálisai is túlnyomóan polgári foglalkozásból kerültek a hadsereg élére, valamint Napóleon nagy hadvezérei is- Murat a híres lovas-generális teológus volt, Neyirnok volt egy jegyzőnél, Masséna közlegényből lett generális stb. De fölmerülhet az az ellenvetés, hogy ez régen volt, amidőn még a hadviselés egyszerűbb eszközökkel és kisebb tömegekkel dolgozott, de a 19. század nagy háborúiban is számos polgári generális akadt. Az 1863—64-es amerikai polgárháborúban a déliek nagy hadvezére Lee, egyike a legnagyobb katonai tehetségeknek, polgári farmer volt. A búr háború paraszthadvezéreinek Botha, Dewett, Cronje neve pedig máig is ismeretes az egész világon. Ha tehát azt látjuk, * Buckle : Az angol civilizáció története, 10-ik fejezet.