Huszadik század, 1918
1. szám - IV. Kortörténeti jegyzetek - Kortörténeti jegyzetek. II. - A zsidóság és a háború. (Sárközy I.) - A lausannei nemzetiségi kongresszus. (Lukács K.) - Wilson békejavaslata. (B. R.) - Egy szép lélek őszinte vallomása. (J.) - A cseh függetlenségi nyilatkozat
látja. Felpanaszolja Czernin grófnak, hogy ezt a jogot nem respektálja a Monarchia népeivel szemben. A csehek a cseh korona összes országainak egyesítését követelik történeti joguk alapján, de ugyanakkor a magyarországi tót területet is maguknak vindikálják. A cseh nyilatkozatban szinte mulatságos az az érzelmi illogika, mellyel a történeti jogot hívják segítségül, mikor ugyanabban a mondatban a tót területet is be akarnák kebelezni minden történeti jog ellenére. Hasonló következetlenség a népek önrendelkezési joga tekintetében. Míg a csehek egyesítését e jog alapján követelik, addig hallani sem akarnak a csehországi német telepterületek kihasításáról. Tehát amíg helyesnek tartják, hogy három és félmillió német a cseh államiság (körülbelül hat millió cseh) kötelékében maradjon, addig hallatlan injuriának érzik, hogy két millió tót továbbra is a magyar állam szervezetében foglaljon helyet. Pedig a cseh német kisebbség a Monarchiának kulturában és gazdaságban legfejlettebb alkateleme, míg a magyarországi tótok még jóval alacsonyabb kultúrfokon állanak. Pedig ha a nemzetiségi problémákban ennyire háttérbe szorul az igazságosság és a méltányosság szava a nemzeti önzés túlköveteléseivel szemben: bizony édes-kevés remény lehet arra, hogy ezeket a kérdéseket megoldjuk s az igazi tartós békét előkészítsük.