Századunk, 1934
Szemlék - Csécsy Imre: Vajda-Voevod, Károly Mihály és Zilahy Lajos
Szemlél zeti tanácsaikat s eleve lemond Galíciáról és Triesztről: ezekben a napoikban mi lehetett magyar részről bölcsebb politika, providenciálisabb vállalkozás, mint előredolgozni abban az irányban, hogy az elkövetkezendő népszavazás eredményét, ha még nem késő, javunkra befolyásoljuk? (Ne felejtsük el: a népszavazás a túlsó oldalon csak a legelső és legkisebb követelés volt, magyar részről azonban az utolsó remény, a revíziós törekvéseknek szerintünk ma is az a legsúlyosabb erkölcsi alapja, hogy a trianoni határokat valóságos népszavazás nélkül, pusztán a katonai fait accompli alapján állapították meg). És ha Károlyi azért volt «gyámoltalan», mert nem volt «erélyes», akkor tisztelettel kérdezzük Zilathy Lajostól: egyhónappal a bolgár kapituláció után, két héttel a német front végleges összeomlása előtt, ebben a tizenkettedik órában mit cselekedett volna például Eugenosz miniszterelnök? Talán aszociológiai, történelmi, gazdasági és pénzügyi indokok elősorolása helyett az asztalra csapott volna lovaglókorbácsával, mint a providenciális Tisza tette még szeptember elején Szerajevóban, «szétmorzsolással» fenyegetve meg a jugoszláv autonomistákat? (A nyugati közvéleményt — bizonyság erre az egész akkori francia és angol sajtó—, ez a gesztus mérhetetlenül felbőszítette ellenünk. Nem kétséges, hogy ezt később maga Tisza is megbánta; ez csendül ki említett szavaiból).— «Oktalan vitatkozás®, így jellemzi a Mag Jászlókbecsületes szellemi erőfeszítését, amivel a románok értelmére akarnak hatni — nos, mi lett volna akkor az «okos» vagy «okszerű] fellépés? Talán csendőrt, rendőrt, gépfegyvert és ágyút kellett volna felvonultatni ellenük? Vagy hazarendelni a magyar csapatokat s Mackensent és Kövesst Erdély védelmére utasítani? Lehet, hogy Eugenosz, bár miniszterelnök korában is pacifista maradt, ebben a helyzetben így cselekedett volna . Károlyi azonban október 18-án egyéb okok között azért sem cselekedhetett így, mert ő akkor még nem volt Magyarország miniszterelnöke. Viszont az akkori miniszterelnök, kit a Mag nyilván nem tart gyámoltalannak, akkor már hetek óta hasztalan próbálta elérni az AOK-nál, amelynek Magyarország épsége nem tartozott legégetőbb gondjai közé, hogy hazaihozzák a magyar csapatokat, noha ezt október elején a király is megígérte. A felelőtlen utólagos bölcsek, akik szerint akkor még katonai eszközökkel meg lehetett volna védeni ahatárokat, elfelejtik,hogyha csakugyan lehetett is volna — aminthogy egy egész világgal szemben nyilván nem lehetett — akkor is ezt csak egy magyar nacionalista forradalom kísérelhette volna meg. Hát akik nem voltak gyámoltalanok s akiknek nem kellett a Károlyi-forradalom, miért nem csinálták meg idejében ezt a másfajta forradalmat? Gyámoltalanság — bocsánat, hogy ily részletesen elemezzük a rosszhiszeműséget, amely ebből az egyetlen szóból árad, de a frázis annál butítóbb, minél tömörebb s ebbe a szóba és változataiba szokta sűríteni másfél évtized demagógiája a vádak minimumát Károlyiék ellen. Gyámoltalanok, tehetetlenek, ügyefogyottak, ostobák voltak, oktalanok voltak, mert vitatkoztak, amikor cselekedni kellett volna: ez, úgy látszik, a legkevesebb, amit még egy elfogulatlan baloldalinak is illik elismerni róluk. Ám Zilahy lapja nem csupán ennek az illendőségnek tesz eleget, s hanem az októbristáknak . Mindersvertige sceifjéből mindjárt levezeti főbűnüket is: «Szomorú bizonyságot tesznek Vajda vallomásai arról, hogy Károlyiék milyen avatatlan kézzel nyúltak a legsúlyosabb politikai kérdéshez és ezzel idézték elő a nagy katasztrófát». Legyen szabad figyelmeztetnünk a haladó szellemű szerkesztőt,hogy a vádnak ez a túlságosan enyhe fogalmazása nem szolgálja sem a jótékony legendának, sem a nyájas újságolvasónak érdekét. Mindkettő szempontjából helyesebb lett volna, ha abban maradunk, hogy az oktobristák hazaáruló gazemberek voltak, akik defetista agitációjukkal Flandriától Bulgáriáig felbomlasztották győzelmes frontjainkat, az entente bérencei voltak, illetve a nemzetközi zsidó szabadkőműves pacifista liberális kommunisták ügynökei. Ez világos, egyenes beszéd, kielégíti a népgyűlés intellektueljének igazságszomját, nem tűr ellenmondást