Századunk, 1947
Tanulmányok - Jászi Oszkár: Üzenet az egri diákokhoz a dunai konföderációról
I ÜZENET A DUNAI KONFÖDERÁCIÓRÓL 99 mind magamat, mind tégedet, mind pedig öt szolgaságba fog juttatni..." Ennek a helyzetnek bátor végiggondolása a legjobb érv lehetne az Önök munkájában. Csak a népi konföderáció segíthet, minden egyéb más csak újabb szerencsétlenségeket fog hozni! 5. Magyar lapoknak — több szívélyes meghívás dacára — egyelőre nem dolgozhattam, részben igen nagy elfoglaltságom miatt, részben pedig azért, mert mint amerikai állampolgár nem akartam magyar politikai kérdésekben állást foglalni, mielőtt az új magyar közszellemet megismerhetem. Ez alól eddig csak két kivételt tettem. Csécsy Imre barátom kérésére bevezető cikket írtam az újból megindult HUSZADIK SZÁZADBA. Az amerikai State Department meghívására pedig egy rádióbeszéd sorozatot írtam „A demokrácia lényegéről és mértékéről az amerikai tapasztalatok fényében" címmel. Mire ezek a sorok Önökhöz érnek, e beszédek leadása valószínűleg már megkezdődött odahaza. 6. Reakciósnak azért neveztek el egyes írástudók, mivel Maniu Gyulát védelmembe vettem, aki ellen egyesek felelőtlen uszítást kezdeményeztek s egyenesen kivégzését indítványozták. Felszólalásomnak nem volt semmiféle politikai célja, vagy hangulatcsinálás Maniu mellett, sőt egyenesen elítéltem politikájának némely tévedését és rövidlátását. Tudvalevő, hogy politikai ellenfelem volt és ő hiúsította meg aradi kísérletemet a konföderáció felé. Amiért szót emeltem, az kizárólag Maniu életének védelme volt, mivel tudtam, hogy tiszta jellemű ember, aki a korrupt királyi abszolutizmus ellen küzdött s mindig szembehelyezkedett a náci zsarnoksággal. A román parasztságnak kevés igazibbbarátja volt, mint ő!s. A reakció szóval ma általában visszaélnek. Minden párt, vagy csoport azzal igyekszik ellenfeleit lehetetlenné tenni, hogy reakciósaknak bélyegzi őket. Ez az eljárás épp annyira átlátszó, mint rosszhiszemű. A reakció fogalmának igazi és meg nem hamisított értelme az, hogy reakciós minden ember vagy irányzat, aki vagy amely az emberi szabadságjogokat nem tartja tiszteletben vagy elavult privilégiumokat és monopóliumokat védelmez az igazi közérdek rovására. Fájdalmasan érzem, hogy válaszom az Önök kérdéseire elnagyolt és nem kielégítő. Álláspontom mélyebb kifejtése azonban túlhaladná egy levél kereteit. De ha csakugyan eljuthatok a közeljövőben volt hazámba (a budapesti egyetem megtisztelt azzal, hogy meghívott előadások tartására és számos amerikai kollegám és barátom sürget, hogy a Duna-medence problémáit újra tanulmányozzam a valószínű jövő fejlődés szempontjából), Egerbe okvetlenül el fogok látogatni, hogy érintkezésbe jussak azzal az új magyar ifjúsággal, amely, íme, bátran a jövőbe néz s nem engedi magát elterelni az igazi történelmi feladatoktól. őszinte üdvözlettel kíván Önöknek kitartást, sikert és jó szerencsét tisztelő igaz hívük, JÁSZI OSZKÁR