Századunk, 1947
Tanulmányok - Csécsy Imre: Békét Csehszlovákiával
BÉKÉT CSEHSZLOVÁKIÁVAL! 1. A felszabadulást megelőző s a közvetlenül utána következő hónapok reményeibe, most már megvallhatjuk, jó demokraták szívében is egy kínzó szorongás vegyült. Értelmes ember, különösen ha egyéni és politikai lelkiismeretét tisztán laik tudta, természetesen egy pillanatig sem adott hitelt a náci propagandának, amely az orosz seregek várható magatartásával igyekezett rémületbe kergetni és oktalan ellenállásra szítani a magyar népet. Logikailag sem volt föltehető, hogy a győztes nagyhatalom hadereje kíméletlenül fog föllépni a megalomániás kis nemzet lakosságával szemben, s akkor már földalatti utakon sokan ismerték a galtai konferencia határozatait is. Tudhattuk és tudtuk tehát, hogy a Szovjetunió részéről sem az ország önállóságát, sem a magyar nép ártatlaníait nem fenyegeti veszély. De ha a Szövetségesek nagylelkűségében joggal bízhattunk is, annál több okunk volt arra, hogy féljünk a szomszédállamok bosszújától. Nem akarjuk most a sokat vitatott magyar bűntudatot hánytorgatni — tudjuk, hogy ez nem népszerű és nem is termékeny feladat — de talán mégse tagadjuk le, hogy akiknek 1944 végén és 1945 elején a förtelmes zsidógyilkolásokon kívül például a nem sokkal kevésbbé förtelmes újvidéki mészárlások is esszükbe jutottak, még ha személy szerint a legjobb demokraták, sőt ellenállók voltak is, elég okuk volt a szorongásra. Nagyon is lehetett attól tartani, hogy nemcsak a politikai retorzió nem fog elmaradni, hanem ezen túlmenően a jogos népharag olyan terrorakciókban robbanhat ki, amelyeket akkor sem tud majd a jugoszláv kormányhatalom megakadályozni, ha akiairná is. És kérdés, akarná-e egyáltalán , nem fog-e inkább ezekből az indulatokból is politikai tőkét kovácsolni Magyarország ellen? Nem sok jót remélhettünk Románia felől sem. Kirívó atrocitásokat ugyan a magyar megszállás nem követett el a visszacsatolt erdélyi részeken, de lényegében ugyanott folytatta az országlást, ahol a Tiszakorszak húsz évvel azelőtt abbahagyta. A Horthy-uralom mindenesetre sokkal kevesebb méltányosságot tanúsított a kisebbséggé vált románsággal szemben, mint a megelőző román impérium a magyar kisebbség iránt. S bár Antonescu Romániája nem sokkal kevésbbé volt háborús bűnös, mint Horthy-Magyarország, visszaütésekkel erről az oldalról