Századunk, 1949

1. szám - Tanulmányok - Benedek Marcell: Ady Endre

ADY ENDRE -— Halálának harmincadik évfordulójára — Nagy út az Értől az Óceánig. De éppen akkora — és más képpel kifejezve, talán ugyanaz az út — az Éntől a Minden-ig. Telnek az évek; mind messzebbről, mind magasabbról szemléljük a költő és az ember útját; „folyókáit" lassan eggyémossa a távolság. Kezdtük már megérteni, hogy miért kellett azt írnia, amit írt és úgy írnia, ahogy­ írta. Amit a kö­zeli szemlélő szemében véletlennek mutatott a harcos, körül vitázott jelen, azt predesztinált szükségszerűségnek tanítja a lezárt, befejezett múlt. A „mit" és „hogyan" körül elült már az Ady-vita. És hitem sze­rint a befejezettségében tökéletesen áttekinthető emberi és költői pálya fölöslegessé, értelmetlenné teszi az egyetlen még fel-fellángoló vitát is: hogy „kié Ady". Értelmesebb így tennünk fel a kérdést: honnan indult Ady és hová érkezett el; vagy, egyszerű képpel élve: hová bocsátotta le talajt és táp­lálékot kereső gyökereit s gyümölcseit hová hullatta. A zilahi kollégium diákja és önképzőköri tagja még „valaki" volt a kisváros társadalmában. A debreceni "jogász már magányosnak, elve­szettnek érezte magát. A nagyváradi újságírót fejbeverte egy nála száz­szor­­műveltebb (és ezerszer műveltebbnek látszó) társadalom, amelynek szellemi fölényét semmin sem csodálkozó hetykeséggel kellett ellensú­lyoznia. Ennek az ellensúlyozásnak fegyverei közé tartoznak a honfog­laló ősök is; róluk és „fajtájáról" — dicsérve, szánva vagy ostorozva — nem feledkezik meg többé soha, legforradalmibb korszakában sem. Párizsba kerül, ahol egyetlen szalonban—­ valaki; egyébként kis szállodában, kávéházakban, bormérésekben elvesző szegény idegen. Budapest. Váradi és párizsi „nevelőinek" hatása alatt elszakadt mindentől, ami „fajtájának" kedves, népszerű költőjévé tehetné. Vannak elvbarátai. Cikkírója és ünnepi költője az általános választójogért a „da­rabontság" foltját is vállaló Budapesti Naplónak. Jászi Oszkár barátsága, a nemzetiségi kérdésről vallott felfogása nemsokára meglátszik a Magyar jakobinus dalán. Vannak személyes barátai, költészetének tisztelői, nagyságának heroldjai, a „szájas Duna" vad támadásai ellen védelmezői.

Next