Jel-Kép, 1982 (2. szám)

MŰHELYEK, MÓDSZEREK - D. Hoffmann Márta-Vásárhelyi Mária: Élet a Lapály utcában - A Szabó család

ÉLET A LAPÁLY UTCÁBAN jábban elég is ahhoz, hogy ezeket meg­oldottnak tekintsék. Amikor éppen nem a zsörtölődő házasfeleket békít­geti, akkor pletykál. Saját problémái nincsenek, látszólag az ő élete teljesen problémátlan és megoldott, s mintegy missziót teljesítve őrzi családja béké­jét. Icu a sikertelen értelmiségi nő típu­sa, sehol nincsen sikere, még ott sem, ahol a helyzetéből adódóan lehetne (orvos, de mégis újságíró férje keresi a nagy pénzeket, még az autóvezetői vizsgán is megbukik). Ez a kudarc­sorozat teljesen motiválatlan: érthetet­len, hogy miért kell minden szerepében (nőként, orvosként, feleségként és anyaként) kudarcot vallania. Ennek egyetlen magyarázatát találjuk csak: hogy a szerzők nem tudnak ebbe a konzervatív, előítéletes világba egy sikeres értelmiségi nőt beilleszteni. Icu sikertelensége különös hangsúlyt kap sikeres, felszabadult, könnyed férje mellett. Az elmondottakból érthető is, hogy Icu egyik szerepét sem ambicio­nálja, megnyilvánulásaiban alig külön­bözik Szabó­ családbeli társnőitől, ha­csak abban nem, hogy neki még gyer­mekeivel sincs kapcsolata, ami egy há­romgyerekes anyánál elég meglepő. Feleségének, Icunak mindenben az ellentéte Zoltán, az újságíró. Sikeres, ambiciózus, pontosan tudja, hogy mit akar az életben elérni. Nagyvonalú, a pénz nem érdekli különösebben, de miért is érdekelné, ha indokolatlanul ugyan, de dől hozzá. A családi perpat­varokban, pletykákban nem vesz részt, ő a művész a családban. Természetesen van rendes „polgári" foglalkozása is, enélkül valószínűleg nem is „nősülhe­tett" volna be a Szabó családba. Szak­mai sikeressége biztosítja szavainak hi­telét és súlyát a család életében is. Az ő számára Icu nem partner, kapcsola­tuk a pénz feletti vitákban merül ki, vagy esetenként Icut vigasztalja újabb és újabb balsikerei kapcsán, bár ered­ménytelenül. Laci lenne a humor és a modern élet­forma hatásának letéteményese, de ez többnyire nem sikerül neki, mivel szá­jába a mai szleng nem létező szólásait adják, humora pedig többnyire durva, sértő és főleg még mosolygásra sem in­gerel. Manci egyesíti magában a gyes okozta összes kor- (és kór-)tü­netet, bár butasága biztosan nem a gyes kezde­tétől datálódik. ízetlen gügyögése nem­csak gyermekével, hanem férjével való kapcsolatára is jellemző. Férje sértéseit fel sem veszi, jóllehet ezek minden pár­beszédüknek alapvető jellemzői, ő még csak meg sem sértődik, ez azonban nem nagyvonalúságából, hanem aláza­tosságából is fakad. A szerzők állítása sze­rint (1. folytatások előtti összefoglaló) Lacit az orránál fogva vezeti, nekünk azonban ez semmiből nem derült ki. Bandi és Irén alakja a hallottak alap­ján csak együtt értelmezhető, talán csak azért, mert az öt epizódban csak háromszor szerepelnek. Irén csak Ban­dival együtt kap életteret, mint az ő kelléke, függvénye létezik, mégpedig mint egy mozgó, zsörtölődő, örökké elégedetlen függvény, akit házassága több évtizedében már csak ez tart életben. Bandi a „fontos ember", aki nélkül valószínűleg megállna a világ. „Én mindenről tudok, mindenre emlékszem, mindent számon tartok. Tudod, nem könnyű, de muszáj." Családjával való kapcsolatában is igazi zsarnok, minden­kinek csak az ő gondja lehet fontos, az ő értékei és normái megkérdőjelez­hetetlenek. Irénnel, feleségével nyíltan érezteti vélt felsőbbrendűségét, mely szerinte férfi mivoltából egyenesen következik. Ernő ugyan csak közvetett módon tagja a családnak (Zoltán unokaöccse), de mivel a közeli közért dolgozója, gyakorta találkozik a családtagokkal. Ő az igazi negatív figura a történetben, „róka­ ravaszságát" többször is ki­mondják, mégis mindig, újra és újra bedőlnek neki. Ezt persze csak okos, agyafúrt ember képes megtenni. Ernő is ilyen. Gazemberségében azonban a kisstílű, pitiáner csalóra ismerhetünk, akinek csak módszerei nagystílűek, eredményei nevetségesek. Könnyen fü­lön is fogják, leleplezik. Méltó bünteté­sét azonban nemigen nyeri el, hiszen

Next