Jel-Kép, 1982 (2. szám)
MŰHELYEK, MÓDSZEREK - D. Hoffmann Márta-Vásárhelyi Mária: Élet a Lapály utcában - A Szabó család
ÉLET A LAPÁLY UTCÁBAN jábban elég is ahhoz, hogy ezeket megoldottnak tekintsék. Amikor éppen nem a zsörtölődő házasfeleket békítgeti, akkor pletykál. Saját problémái nincsenek, látszólag az ő élete teljesen problémátlan és megoldott, s mintegy missziót teljesítve őrzi családja békéjét. Icu a sikertelen értelmiségi nő típusa, sehol nincsen sikere, még ott sem, ahol a helyzetéből adódóan lehetne (orvos, de mégis újságíró férje keresi a nagy pénzeket, még az autóvezetői vizsgán is megbukik). Ez a kudarcsorozat teljesen motiválatlan: érthetetlen, hogy miért kell minden szerepében (nőként, orvosként, feleségként és anyaként) kudarcot vallania. Ennek egyetlen magyarázatát találjuk csak: hogy a szerzők nem tudnak ebbe a konzervatív, előítéletes világba egy sikeres értelmiségi nőt beilleszteni. Icu sikertelensége különös hangsúlyt kap sikeres, felszabadult, könnyed férje mellett. Az elmondottakból érthető is, hogy Icu egyik szerepét sem ambicionálja, megnyilvánulásaiban alig különbözik Szabó családbeli társnőitől, hacsak abban nem, hogy neki még gyermekeivel sincs kapcsolata, ami egy háromgyerekes anyánál elég meglepő. Feleségének, Icunak mindenben az ellentéte Zoltán, az újságíró. Sikeres, ambiciózus, pontosan tudja, hogy mit akar az életben elérni. Nagyvonalú, a pénz nem érdekli különösebben, de miért is érdekelné, ha indokolatlanul ugyan, de dől hozzá. A családi perpatvarokban, pletykákban nem vesz részt, ő a művész a családban. Természetesen van rendes „polgári" foglalkozása is, enélkül valószínűleg nem is „nősülhetett" volna be a Szabó családba. Szakmai sikeressége biztosítja szavainak hitelét és súlyát a család életében is. Az ő számára Icu nem partner, kapcsolatuk a pénz feletti vitákban merül ki, vagy esetenként Icut vigasztalja újabb és újabb balsikerei kapcsán, bár eredménytelenül. Laci lenne a humor és a modern életforma hatásának letéteményese, de ez többnyire nem sikerül neki, mivel szájába a mai szleng nem létező szólásait adják, humora pedig többnyire durva, sértő és főleg még mosolygásra sem ingerel. Manci egyesíti magában a gyes okozta összes kor- (és kór-)tünetet, bár butasága biztosan nem a gyes kezdetétől datálódik. ízetlen gügyögése nemcsak gyermekével, hanem férjével való kapcsolatára is jellemző. Férje sértéseit fel sem veszi, jóllehet ezek minden párbeszédüknek alapvető jellemzői, ő még csak meg sem sértődik, ez azonban nem nagyvonalúságából, hanem alázatosságából is fakad. A szerzők állítása szerint (1. folytatások előtti összefoglaló) Lacit az orránál fogva vezeti, nekünk azonban ez semmiből nem derült ki. Bandi és Irén alakja a hallottak alapján csak együtt értelmezhető, talán csak azért, mert az öt epizódban csak háromszor szerepelnek. Irén csak Bandival együtt kap életteret, mint az ő kelléke, függvénye létezik, mégpedig mint egy mozgó, zsörtölődő, örökké elégedetlen függvény, akit házassága több évtizedében már csak ez tart életben. Bandi a „fontos ember", aki nélkül valószínűleg megállna a világ. „Én mindenről tudok, mindenre emlékszem, mindent számon tartok. Tudod, nem könnyű, de muszáj." Családjával való kapcsolatában is igazi zsarnok, mindenkinek csak az ő gondja lehet fontos, az ő értékei és normái megkérdőjelezhetetlenek. Irénnel, feleségével nyíltan érezteti vélt felsőbbrendűségét, mely szerinte férfi mivoltából egyenesen következik. Ernő ugyan csak közvetett módon tagja a családnak (Zoltán unokaöccse), de mivel a közeli közért dolgozója, gyakorta találkozik a családtagokkal. Ő az igazi negatív figura a történetben, „róka ravaszságát" többször is kimondják, mégis mindig, újra és újra bedőlnek neki. Ezt persze csak okos, agyafúrt ember képes megtenni. Ernő is ilyen. Gazemberségében azonban a kisstílű, pitiáner csalóra ismerhetünk, akinek csak módszerei nagystílűek, eredményei nevetségesek. Könnyen fülön is fogják, leleplezik. Méltó büntetését azonban nemigen nyeri el, hiszen