Jel-Kép, 1982 (2. szám)
MŰHELYEK, MÓDSZEREK - D. Hoffmann Márta-Vásárhelyi Mária: Élet a Lapály utcában - A Szabó család
ÉLET A LAPÁLY UTCÁBAN a Szabó család fennállása óta űzi pitiáner gazemberségeit és még mindig nem tűnt el a süllyesztőben. Kapcsolatok A Szabó család dramaturgiailag párbeszédek sorozata. Éppen ezért érdemes megvizsgálni, hogy ki kivel beszél és hányszor (az öt folytatás folyamán). A kapcsolatok elemzéséből kiderül, hogy a 32 szereplő — 19 férfi és 13 nő — saját súlyától jelentősen eltérő arányban fordul neméhez. Ha minden csoport saját valós súlyának arányában beszélne a másik, illetve saját nemével, akkor a megoszlásnak a következőnek kellene lennie: férfiak férfiakkal: 48,2% férfiak nőkkel: 31,4% nők nőkkel: 20,4% A valóságban azonban, az azonos nemek jóval saját súlyuk alatt tartanak kapcsolatot egymással: férfiak férfiakkal: 32,0% férfiak nőkkel: 58,0% nők nőkkel: 10,0% Az elmondottakból érthető, hogy a Szabó család problémáinak egyik legfontosabb motívuma a férfiak és a nők kapcsolata. Mélyebb tartalomelemzésre nem volt módunk, mivel a vizsgált folytatás túl kevés ahhoz, hogy jól számszerűsíthető eredményekhez juthassunk bármilyen módszerrel is. Ezért elsősorban megfigyelési módszerekkel dolgoztunk,és megpróbáltuk kigyűjteni az értékmozzanatokat (a nyíltan értéktartalmú kijelentések kiírásával, párbeszédelemzéssel és megfigyelési szempontok végigvezetésével). A nemek kapcsolatában több említésre érdemes mozzanatot figyelhettünk meg. A nőknek nőkkel való kapcsolatára jellemző, hogy témáik rendkívül szűk körből merítenek. Kizárólag a hagyományosan nőinek tartott dolgokról beszélnek, elsősorban a családról, gyakran ez a férjek szapulásában merül ki (pl. Irén, Manci, Mary). Szóba kerülnek még a gyerekek (bár a Szabó családban található népes gyerekhad szinte meg se jelenik a vizsgált folytatásokban — ez feltehetőleg a kiválasztás véletlenszerűségének következménye — hisz a bájos gyerekszáj témákat nyilván nem hagyják parlagon heverni). A férfiak és nők között folytatott beszélgetések többsége házastársak között zajlik. A jellemek ábrázolásából már kiderült, hogy itt mindenkor a férfi a domináns egyéniség, ő irányítja a beszélgetést, és mint a konfliktusok elemzéséből látni fogjuk, a döntéseket is. Idézzünk néhány kijelentést a férfiak és nők viszonyával kapcsolatban: „A Janika kedves mamáját akkor szeretem, ha kevesebbet beszél és kevés butaságot mond." (Laci — Mancinak) „Asszonynak a konyhában a helye, ha a férfiak éhesek." (Laci — Mancinak) „Magyar ember nem szokott kérdésre kérdéssel válaszolni." (Laci — Mancinak) „Méltóztassék az úr kifáradni a konyhába. A friss forró kávé ott párolog az asztalon." (Lacinak — Manci) „Ne aggódj, asszony. Bízzál jobban a férjedben és a bátyádban." (Icunak — Zoltán) „Szerénységem tiltja, elég ha annyit mondok, elsöprő sikerem volt." (Zoltán — Icunak) „Másokkal törődik, velünk nem. Mindenki fontosabb neki, mint a saját családja." (Icu — Zoltánnak) „Keresd a nőt! Hány tisztességes embert vittek romlásba a nők." (Ernő — Zoltánnak) „Én mindenről tudok, mindenre emlékszem, mindent számon tartok. Tudod, nem könnyű, de muszáj." (Bandi — Irénnek) „Én csak egyszerű háziasszony vagyok, nem nagy tekintélyű gyárigazgató." (Irén — Bandinak) „Reza mindig olyat mond, aminek nincs semmi értelme, mégis jó asszony." (Anti — Rezsőnek) Figyelembe véve a fenti megállapításokat már nem is meglepő, hogy a Szabó családban a dialógusok témája a legtöbb esetben valamelyik férfi munkája, munkasikere; a beszélgetések 32%-a ehhez kapcsolódik. Tekintettel arra, hogy a nők közül csak Icu dolgozik, a nők munkájáról alig-alig esik szó, sőt a munka tartalmáról gyakorlatilag egyáltalán nem, a siker helyéte-