Jel-Kép, 1982 (2. szám)
MŰHELYEK, MÓDSZEREK - D. Hoffmann Márta-Vásárhelyi Mária: Élet a Lapály utcában - A Szabó család
ÉLET A LAPÁLY UTCÁBAN mindazokat a jellemvonásait, amiket a műsor több száz folytatásában megismerhetett a hallgató. Ez azonban csak részben jelent korlátozást, mivel a folytatásos műsornak éppen az az egyik jellegzetessége, hogy bárki bármikor bekapcsolódhat hallgatásába, egy-egy folytatásnak önmagában is meg kell állnia a helyét (egyébként a történetek érthetőségét a folytatások előtt elhangzó „helyzetkép" hivatott növelni). A Szabó családnak valószínűleg törzsközönsége van, hallgatói tábora állandó. Változást a felnövekvő hallgatónemzedékek váltakozása hozhat. A Szabó család szereplőinek társadalmi hovatartozásából sejthető az alkotók szándéka, hogy a társadalmat minden oldaláról átfogóan ábrázolják. Ez a feladat több okból is reménytelenül nehéz vállalkozás. Akárhány szereplő lépjen is porondra az évek során (és ezek köre sem tágítható a végletekig — éppen mert a műsor vonzerejét a szereplők állandósága hordozza), annyiféle foglalkozást, szerepkört, személyiséget, amennyi egy ország adott állapotát jellemzi, lehetetlenség felsorakoztatni. Tehát elkerülhetetlen a tipizálás és a sematizálás. És ez, mint látni fogjuk, eredendően vezet a felszínességhez, az egysíkúsághoz. A társadalmat reprezentálni kívánó szerzői szándék nem valósul meg azért sem, mert bár az egyes társadalmi rétegek, ahonnan szereplőiket választják, valóban a mai magyar társadalom struktúrájának vázát alkotják, a rétegekből soha nem a tipikus, az általános alakokat választják ki, hanem azokat, akikre elsősorban éppen nem az jellemző, hogy az adott réteghez tartoznak, hanem valamilyen módon „kilógnak" abból. Megpróbálnak tipikus értelmiségi, munkás és paraszt figurákat alkotni, de végül is mindig ezen rétegek speciális alakjai tűnnek fel. Az újságíró, akinek alapvetően művészi ambíciói vannak, a szakmunkás, aki taxisofőr, a mérnök, aki gyárigazgató stb. És éppen ezek a különleges jellemzők tartják életben a szereplőket, éppen a másságuk viszi tovább a történetet. Ha a szerzőknek az irodalmi igénytelenséget vetnénk szemükre, valószínűleg azzal védekeznének, hogy ők a Szabó családot publicisztikának szánják (nem mintha e két műfaj alapvetően ellentmondásban kellene, hogy álljon, sőt). Érezhető is ez a szándékuk, hiszen a folytatásokba mindig igyekeznek valamilyen, a közvéleményt foglalkoztató, lehetőleg nem túl nagy horderejű aktualitást bevinni. Írói módszerük azonban megcáfolja ezt a védekezést, hiszen a Szabó család sikerének nyitja éppen abban rejlik, hogy a hallgató mennyire képes azonosulni azokkal az életmód-, életvitelmintákkal, amelyeket a szereplők közvetítenek. Az életmód itt elsősorban életszemléletben jut kifejezésre. Úgy gondoljuk, a Szabó család elsősorban és döntően azoknak tetszik, tetszhet, akik éppen annyira a valóság felszínén mozognak, és éppen annyira nincs szándékukban sem a dolgok lényegének megértése, mint a Szabó család tagjainak. Ők valóban önigazolást kaphatnak és megerősítést abban a hitükben és gyakorlatukban, hogy a valóság ilyen egyszerű és a látszat alapján megismerhető. A felszínesség és az előítéletes gondolkodás elválaszthatatlan egymástól, így a Szabó család a dolgok előítéletes és felszínes megítélését tükrözi, és erősíti a közvéleményben. A továbbiakban a legfontosabb szereplők jellemének leírásával megkíséreljük állításainkat igazolni. Szabó néni a legsokoldalúbban ábrázolt jellem. Ezt azonban nem saját egyéniségének sokszínűsége, hanem a családi történésekben elfoglalt helye magyarázza. Rajta keresztül érintkeznek a szereplők, ő az aki általában az „igazi" és megfellebbezhetetlen értékeket kimondja, azokat, amelyek a Szabó család összes tagjára irányadók, azokat, amelyek a Szabó család mentalitására jellemzőek. Szabó néni a családi béke őre, ez azonban általában úgy valósul meg, hogy az éppen bajba kerülőnek bármikor hajlandó falazni, csak vita ne legyen. Igazi mestere a konfliktusok elkenésének, és ez a módszer a Szabócsa-